Kis fekete hátú sirály (Larus fuscus) – leírás, élőhely és viselkedés
Kis fekete hátú sirály (Larus fuscus): részletes leírás, élőhely, vándorlás, költés és viselkedés — felismerés, táplálkozás és összehasonlítás a hering sirállyal.
A kis fekete hátú sirály (Larus fuscus) egy közepes–nagy testű sirály, amely az Európa atlanti partjainál költ. Vándorló madár; telelési területe a Brit-szigetektől délre, egészen Nyugat-Afrikáig terjed. Emellett Észak-Amerika keleti partvidékének rendszeres téli látogatója is, valószínűleg az izlandi költőpopulációból származó madarak révén.
Leírás
A faj megjelenése jellegzetes: felnőtt egyedek sötét, gyakran kifejezetten feketébe hajló szürke hát- és szárnyfedővel, fehér fejjel és törzzsel rendelkeznek. A csőr sárga, rajta jellegzetes piros folttal; a lábak általában sárgák (nem rózsaszínek, mint a nagyobb hering sirálynál). Fiatal madarak barnás, foltos juvenile tollazatból fejlődnek, és több év alatt érik el a felnőtt megjelenést.
- Testméret és arányok: valamivel kisebb és karcsúbb, mint a hering sirály; rövidebb, vékonyabb csőr és általában finomabb vonalak jellemzik.
- Tollazat: sötét hát (a “fekete hát” név innen ered), fehér alul; a szárnyvégeken kisebb fehér „tükrök” látszanak.
- Hang: típustól függő sirályszerű hangok; kolóniákban hangos, értesítő és fenyegető jelzéseket adnak.
Élőhely és költés
A kis fekete hátú sirály partokon, sziklás szigeteken és nagyobb tavak partján költ kolóniákban. A fészket általában a földre, sziklán vagy szirtfokokon helyezi el, ritkábban tetőkön vagy városi környezetben. A tojások száma jellemzően két–három; a megfigyelések gyakran említik a három tojást.
Városi környezetben egyre több helyen költ együtt más sirályfajokkal, például a hering sirállyal, és alkalmi élőhely-átállás (tetők, parkok) is előfordul.
Szaporodás és utódgondozás
A tojók és kakasok közösen kotlanak és nevelik a fiókákat. Az kotlás általában néhány hétig tart, majd a fiókák napokkal a kikelés után képesek követni a szülőket és viszonylag gyorsan mozgékonyak (fél-precocialis). A felnőttek gyakran felöklendezéssel táplálják a fiókákat: a csőrön lévő piros foltra csipegető fiatalok ingerére a szülők visszaöklendezik a megemésztett táplálékot.
A csőr sárga, piros foltokkal. Amikor a fiatalok a piros foltot csipegetik, a felnőttek felöklendezéssel táplálják őket. Ez egy öröklött viselkedés, amit fixált cselekvési mintának vagy releasernek neveznek.
Táplálkozás és viselkedés
A kis fekete hátú sirály mindenevő és opportunista táplálkozó: halakat, tengeri gerincteleneket, rákokat, rovart és hulladékot fogyaszt. Partközeli etetési módjai közé tartozik a halivadék felszedése, csapatos vadászat és a parton vagy hulladéklerakók környékén való csapatos keresgélés. Városokban gyakran alkalmazkodik emberi forrásokra (ételmaradékok, szemét), ami hozzájárult néhány populáció növekedéséhez és városi megtelepedéséhez.
Vándorlás és elterjedés
A faj vándorló: költési területei észak-európai partokon találhatók, télen délebbre húzódik. Egyes egyedek eljutnak Nyugat-Afrikáig, míg mások Észak-Amerika partvidékén is megjelennek a telelő madarak között, részben az izlandi populációból adódó irányok miatt.
Taxonómia és hasonlóság más fajokkal
A hering sirály / kis fekete hátú sirály csoport taxonómiája bonyolult és vitatott. A csoporton belül különböző hatóságok két és nyolc faj között ismernek el taxonokat. Ez a csoport az északi féltekén gyűrűszerűen elterjedt: a gyűrűben a szomszédos formák közötti különbségek lassan növekednek, és mire a gyűrű bezárul, a végpontok (például a hering sirály és a kis fekete hátú sirály) egyértelműen különböző fajokként kezelhetők.
Európában leginkább a nagy fekete hátú sirállyal téveszthető össze. A kis fekete hátú sirály általában kisebb, karcsúbb, inkább sárgás lábakkal rendelkezik, és a szárnyvégeken kisebb fehér tükröket mutat, szemben a nagyobb, rózsaszínesebb lábú és robosztusabb hering sirályjal.
Veszélyeztetettség és megőrzés
Általánosságban a kis fekete hátú sirály nem számít globálisan veszélyeztetettnek; sok területen állománya stabil vagy növekvő, különösen ahol a városi táplálkozási lehetőségek bővültek. Ugyanakkor helyi szinten előfordulhatnak visszaesések fészkelőhelyvesztés, táplálékcsökkenés vagy emberi zaklatás miatt. A fészkelő kolóniák védelme, a költési időszak zavarásának csökkentése és a partok élőhelyeinek megőrzése fontos a faj hosszú távú fennmaradása szempontjából.
Érdekességek
- A csőrön lévő piros folt és a fiatalok csipegetési reflexe klasszikus példája az öröklött ösztönöknek, amelyeket etológiai kísérletekben is vizsgáltak.
- A faj alkalmazkodóképessége – partoktól a városokig – jól mutatja, hogyan találhatnak új túlélési stratégiákat az emberi környezethez közel élő madarak.
Kis fekete hátú sirály
Kérdések és válaszok
K: Melyik sirályfaj a kis sirály?
V: A kis sirály (Larus fuscus) egy nagytestű sirály, amely Európa atlanti partjainál fészkel.
K: Hová vándorol ez a faj télen?
V: Télen a kis sirály a Brit-szigetekről délre, Nyugat-Afrikába vándorol, és télen rendszeresen ellátogat Észak-Amerika keleti partvidékére, valószínűleg egy Izlandon fészkelő populációból.
K: Hol építik a fészküket?
V: A kis fekete hátú sirály a fészkét a földön vagy egy sziklán építi, általában anyaggal bélelve.
K: Hány tojást rak ez a faj általában?
V: Minden sirálypár általában három tojást rak.
K: Vannak-e más fajok Európában, amelyekkel összetéveszthető?
V: Az egyetlen faj, amellyel Európában keveredhet, a kis sirály. A sirály kisebb madár, vékonyabb testfelépítéssel, rózsaszín helyett sárga lábakkal és kisebb fehér "tükrökkel" a szárnyak hegyén.
K: Hogyan etethetik a felnőttek a fiatal madarakat?
V: A felnőtt madarak a csőrükön lévő piros foltot csipegetve böfögve etetik a fiatal madarakat. Ez a viselkedés egy öröklött minta, amelyet fix mintának vagy releasernek neveznek.
Keres