Kuvik (Athene noctua) – Ismertető: élőhely, viselkedés és táplálkozás
Kuvik (Athene noctua) részletes ismertető: élőhely, viselkedés, táplálkozás, költés és alfajok — megőrzési tanácsok és megfigyelési tippek a természet szerelmeseinek.
A kuvik (Athene noctua) kis termetű bagoly, amely nagy kiterjedésben fordul elő: Európa, Ázsia mérsékelt és melegebb részein (keletre Koreáig) és Észak-Afrika számos pontján él. Egyes térségekbe emberi közreműködéssel telepítették be, például Nagy-Britanniába a XIX. század végén, illetve Új-Zéland déli szigetére pedig a XX. század elején.
Megjelenés és azonosítás
A kuvik kicsi, tömzsibb madár: testhossza általában kb. 20–23 cm, a szárnyfesztávolság 50–60 cm körüli, testtömege 150–240 g között változhat. Tollazata barnás-szürke alapon foltos és pettyes, így jól álcázza magát a környezetében; feje oldalán világosabb szemöldöksáv látható, szeme sárgás. A küllemét tekintve a Strigidae család tagja, amelybe sok más bagoly is tartozik (Strigidae); a másik fő bagolycsalád a pajtabaglyok (Tytonidae).
Élőhely és elterjedés
A faj sokféle élőhelyen megél: mezőgazdasági tájakon, szántóföldeken, gyümölcsösökben, élő sövények mentén, erdősávokban, sztyeppéken és félsivatagos területeken is előfordul. Gyakran használ mesterséges és természetes üregeket, kőrakásokat és épületek réseit költésre, de előfordul, hogy nyulak vagy más állatok járatait veszi igénybe.
Életmód és viselkedés
A bagoly kis termetű, főként éjszakai életmódot folytató faj, de a kuvik sokszor napközben is aktív: pihentető magaslatokról vagy alacsony ágakról lesi zsákmányát, és gyorsan lecsap a talajon mozgó gerinctelenekre vagy kisebb gerincesekre. Perched vadászati módszerrel (ülve les, majd lecsap) és ritkábban röptében is kapja el zsákmányát; alkalmanként lebegést (hover) is megfigyeltek nála.
Táplálkozás
Tápláléka változatos: elsősorban rovarokkal (főként nagyobb cserebogarak, szöcskék, sáskák), különféle gerinctelenekkel és földigilisztákkal táplálkozik, de rendszeresen fogyaszt kisebb gerinceseket is, például egereket, cickányokat, kisebb madarakat, gyíkokat és békákat. A hímek és a tojók is vadásznak; a költési időszakban a hím gyakran hordja az elejtett táplálékot először a tojónak, majd a fiókáknak.
Szaporodás és fiókanevelés
A kuvik párban vagy kisebb kötelékben él, a hímek területeket tartanak fenn és aktívan védik azokat a betolakodóktól. A költést általában üregekben, barlangokban, farönkökben vagy épületek réseiben végzik. A tojó általában egy fészekaljat rak le, amely tipikusan 3–5 tojásból áll (ritkábban több), de gyakori a négy tojásos fészekalja. A kotlás időtartama kb. 25–31 nap körül van, a kikelő fiókák kezdetben vakok és fehér, bolyhos pehelytollal borítottak. Eleinte a nőstény főként kotlik, míg a hím élelmet hord be; később mindkét szülő aktívan vadászik és eteti a fiókákat. A fiókák általában a kikelést követően 5–7 hét között hagyják el a fészket; a teljes önállósodásig további hetek telhetnek el.
Hangadás
A kuvik hangja jellegzetes: rövid, éles, reszelős, ismétlődő hívásokkal kommunikál, amelyek territóriumjelölésre és párkapcsolati kommunikációra szolgálnak. Általánosak a rövid kiáltások és csipogások, amelyek távolról is felismerhetők.
Alfajok és rendszertan
A fajt tizenhárom elismert alfaj alkotja, melyek földrajzi elterjedésük és néhány morfológiai vonásuk alapján különböznek egymástól Európa- és Ázsia-szerte.
Veszélyek és védelem
Bár a kuvik globálisan nem számít veszélyeztetettnek (IUCN státusz: Least Concern), helyi szinten populációcsökkenést tapasztalnak számos területen. A fő fenyegetések közé tartozik a mezőgazdaság intenzifikálása miatti élőhelyvesztés, a fészkelőhelyek (régi természeti üregek, épületek részei) eltűnése, valamint a rágcsálóirtók használata (másodlagos mérgezés). A továbbiakban fontos a fészkelő és pihenőhelyek megőrzése, a hagyományos mezőgazdasági élőhelyek fenntartása, valamint a tudatos rágcsálóirtás, hogy csökkenjen a mérgezés veszélye.
Érdekességek
- Gyakran kerülnek kapcsolatba emberekkel; néhány vidék lakói a mezőgazdasági kártevők természetes szabályozójaként tartják számon.
- A nappali aktivitás miatt viselkedése és fészkelési szokásai viszonylag könnyen tanulmányozhatók más, rejtőzködő bagolyfajokhoz képest.
- Élettartama a vadonban általában rövidebb (átlag néhány év), de fogságban akár több évvel tovább élhetnek.
Összefoglalva: a kuvik rugalmas ökológiai alkalmazkodása, változatos táplálkozása és viszonylag toleráns élőhely-használata lehetővé tette, hogy széles területen elterjedjen; ugyanakkor a modern mezőgazdaság és a fészkelőhelyek elvesztése helyi problémákat okozhat, amelyek kezeléséhez célzott természetvédelmi intézkedések szükségesek.
Kérdések és válaszok
K: Mi a tudományos neve a kisbagolynak?
V: A bagoly tudományos neve Athene noctua.
K: Hol él a kis bagoly?
V: A bagoly Európa mérsékelt és melegebb területein, Ázsiában (keletről Koreáig) és Észak-Afrikában él. A 19. század végén Nagy-Britanniába, a 20. század elején pedig Új-Zéland déli szigetére is behozták.
K: Milyen élőhelyet kedvel?
V: A bagoly olyan élőhelyeket kedvel, mint a szántóföldek, erdőszélek, tisztások és félnyílások. Álcázza magát, így különösen nehéz észrevenni, ha a háttérben egy zuzmóval borított fa vagy szikla van.
K: Mit eszik?
V: A bagoly rovarokat, földigilisztákat, más gerinctelen állatokat és kisebb gerinceseket, például egereket és verebeket eszik.
K: Hogyan védik a hímek a területüket?
V: A hímek területeket tartanak fenn, amelyeket a betolakodókkal szemben úgy védenek meg, hogy elűzik a területükre behatoló versenytársakat vagy ragadozókat.
K: Hány tojást rak egy fészekalj?
V: A foltos bagoly általában egy körülbelül négy tojásból álló fészekaljat rak tavasszal.
K: Ki kelteti ki a tojásokat?
V: A nőstény kelteti a tojásokat, míg a hím először magának, majd később, amikor a tojások kikelnek, élelmet hoz neki.
K: Mennyi ideig maradnak a fiókák a fészekben, mielőtt elhagyják a fészket?
V: A fiókák körülbelül 7 hetes korukban hagyják el a fészket, miután mindkét szülő vadászik és élelmet hoz nekik ebben az időszakban.
Keres