Kis bandikutpatkány (Bandicota bengalensis) — leírás, élőhely, kártétele
Kis bandikutpatkány (Bandicota bengalensis) — Dél-Ázsiai gabonakártevő, röfögő rágcsáló: leírás, élőhely, kártétele és védekezési tippek.
A kis bandicoot patkány, Bandicota bengalensis, egy rágcsáló. Dél-Ázsiában él. Akár 40 cm hosszúra is megnőhet. A patkányok közé tartozik, de nem a Rattus nemzetségbe. Indiában és Srí Lankán a gabonafélék és a kertek kártevője lehet. Támadáskor a patkány úgy röfög, mint egy disznó. Bundája a hátoldalon (dorsalisan, ahogy a tudósok mondják) sötétbarna, a hasi oldalon (ventrálisan) általában világosabb vagy sötétebb szürke. Testhosszuk körülbelül 25 cm, a farok rövidebb, mint a test.
Leírás
A Bandicota bengalensis testes, izmos rágcsáló; a fej robosztus, arcorri része kerekített. A hátoldal sűrű, durva szőrzetű, általában sötétbarna vagy feketés árnyalatú; a hasoldal világosabb szürke. A farok rövidebb, mint a testhossz, és viszonylag vastagabb, mint sok más patkányféléé. Az élőhelyhez alkalmazkodva jó ásó, erős elülső lábakkal és erős fogazattal rendelkezik.
Elterjedés és élőhely
A faj elsősorban Dél- és Délkelet-Ázsiában fordul elő; előfordulási területe magában foglalja többek között Indiát, Bangladest, Srí Lankát és a környező országokat. Gyakran található mezőgazdasági területeken, gabonatárolók környékén, kertekben, illetve emberi településekhez közeli bozótos, aljnövényzetes területeken. Jól alkalmazkodik az emberi környezethez, és sokszor a terményszállító helyek, raktárak közelében tartózkodik.
Életmód és táplálkozás
Éjjel aktív vagy alkonyatkor mozgékony, jó ásóként bolyokkal rendelkezik, amelyekben fészkel és mozog. Tápláléka elsősorban növényi eredetű: gabona, magvak, gyökerek, gumók, zöldségek; emellett elfogyaszt gyümölcsöt és alkalmi rovarokat vagy más kisebb állatokat is. A rágcsálók megdézsmálják a vetést és a tárolt élelmiszert, valamint a föld alatti részeket (gyökerek, gumók) is károsítják.
Szaporodás
A kis bandikot patkány gyors szaporodású faj; a nőstények rövid idő alatt ivarérettek lesznek, és évente több alommal is rendelkezhetnek. A vemhességi idő általában rövid (kb. 3–4 hét), egy alomban több kölyök is születhet (általában néhánytól akár több tízig terjedő számok is előfordulhatnak a forrásoktól függően). A gyors szaporodás és az alkalmazkodóképesség miatt lakott területeken nehéz a populációt tartósan alacsony szinten tartani.
Kártétele és egészségügyi kockázatok
A faj komoly gazdasági kárt okozhat, különösen gabonatermelő és -tároló vidékeken. Tipikus károk:
- Tárolt gabona és takarmány megdézsmálása és beszennyezése ürülékkel, vizelettel.
- Vetési kár a földben lévő magok és palánták megrágása miatt.
- Föld alatti rágás miatt csatornák, öntözősávrendszerek és földműves szerkezetek rongálódhatnak.
- Élelmiszerhigiéniai problémák: a rágcsálók baktériumokat, parazitákat hordozhatnak, ezért közegészségügyi kockázatot jelenthetnek.
Bár egyes rágcsálók ismert vektorai különböző betegségeknek, a konkrét kórokozók jelenlétéről és kockázati mértékéről a helyi körülmények és vizsgálatok döntenek, ezért fertőzés gyanúja esetén érdemes szakhatósághoz fordulni.
Védekezés és megelőzés
A hatékony védekezés több módszer kombinálásával (integrált védekezés) érhető el. Néhány praktikus lépés:
- Higiénia és tárolás: gabonát és egyéb takarmányt zárható, rágásbiztos edényekben tárolni; a raktárakat, csűröket rendszeresen takarítani.
- Élőhely-rendezés: a rágcsálók rejtekhelyeinek eltüntetése (sűrű növényzet ritkítása, szemét és hulladék rendszeres eltávolítása).
- Fizikai védelem: raktárak és tárolók rágásálló zárása, repedések, járatok betömése; hálók, szegélyek alkalmazása.
- Csapdázás: mechanikus csapdák, élvefogó vagy ragasztócsapdák alkalmazása a helyi szabályozásnak és biztonsági előírásoknak megfelelően.
- Kémiai védekezés: rodenticidek alkalmazása csak szakember irányításával és a helyi jogszabályok betartásával történjen; a mérgezés környezeti és háziállat-biztonsági kockázatot hordoz.
- Monitorozás: rendszeres ellenőrzés, bolyok és rágásnyomok keresése, populációfigyelés a gyors beavatkozás érdekében.
Veszélyes vagy nagy kárt okozó fertőzött populációk esetén érdemes szakértői vagy hatósági beavatkozást kérni.
Összefoglalás
A Bandicota bengalensis alkalmazkodó és gyorsan szaporodó rágcsáló, amely különösen mezőgazdasági területeken és raktárak környékén okoz jelentős károkat. Megelőzésre és védekezésre a jó higiénia, megfelelő tárolás, élőhely-rendezés és célzott beavatkozás ajánlott; mérgezők használatát mindig szakemberrel és a jogszabályok betartásával kell végezni.
Helyszín
Néha a patkányok a falvak üres házaiban élnek. Ha fenyegetve érzik magukat, nagyon agresszívak. Sokan a csecsemőkre (csecsemőkre) nézve fenyegetést látnak bennük. A kisebb bandicoot patkányok falkái már megtámadták és felfalták a magukra hagyott csecsemőket.
Félreértések
Neve ellenére a patkány nem rokona a bandicootnak, amely egy erszényes állat.
A Természetvédelmi Világszövetség szerint a kis patkányok nagy számban fordulnak elő széles területen. A fennmaradásuk szempontjából a legkevésbé aggályos kategóriába sorolták őket.
Keres