A Leaves of Grass Walt Whitman (1819–1892) amerikai költő életművének legfontosabb versgyűjteménye. A gyűjteményt először 1855. július 4-én adták ki Brooklynban, egy Fulton Street-i nyomdában; a szerző maga fizette az első kiadás költségeit. Mintegy 800 példányt nyomtattak belőle: a könyv körülbelül 95 oldalas volt és 12 verset tartalmazott. Az első kiadás anyagi sikere korlátozott volt, de a kötet rögtön nagy vitákat és figyelmet váltott ki.

Kiadások és bővítések

Whitman életében többször is kiegészítette és átdolgozta a kötetet: az 1855-ös eredeti után több jelentős, folyamatosan bővített kiadás következett (köztük 1856, 1860–61, 1867, 1871–72, 1881, 1889), végül az 1891–92-es ún. „Deathbed Edition”, amely a teljes, életművében lezártnak tekintett változatnak számít. Ezek a kiadások új verseket, átdolgozásokat és elrendezésbeli változtatásokat hoztak, miközben Whitman folyamatosan alakította költői hangját és témáit.

Témák és forma

A Leaves of Grass központi témái közé tartozik az egyéni én és a kollektív amerikai identitás összefonódása, a demokrácia ünneplése, a test és a lélek egysége, a természettel való közvetlen kapcsolat, valamint az érzéki tapasztalatok és a szexualitás nyílt felvállalása. Whitman költészete akkoriban szokatlanul közvetlen, testies és ünneplő hangon szólal meg:

  • személyes hang és „én”-központúság (a leghíresebb például a „Song of Myself”);
  • a test és az anyagi világ dicsérete („I Sing the Body Electric”);
  • drámai, lírai narratívák és személyes mitológiák (például a „Out of the Cradle Endlessly Rocking”);
  • nagy történelmi események költői feldolgozása, különösen az amerikai polgárháború és Abraham Lincoln halála („When Lilacs Last in the Dooryard Bloom'd”);
  • formai újítások: szabadsoros (free verse) sorok, hosszú, recitáló sorok, felsorolás- és ismétléstechnikák (katalógusok, anafora), közvetlen megszólítás az olvasó felé.

Fogadtatás és vita

A megjelenéskor a kötet kevert fogadtatásban részesült. Egyes kortársak, például Ralph Waldo Emerson, meleg elismeréssel írtak Whitmanról, míg számos kritikus felháborodott a költő nyíltságán és a testi érzékiséget hangsúlyozó motívumokon. A művet többször vádolták obszcenitással, és helyenként cenzúrázták. Whitman polgárháborús ápolói tapasztalatai (Drum-Taps és más ciklusok) tovább mélyítették költészetének emberi és nemzeti dimenzióit.

Hatás és örökség

A Leaves of Grass mára az amerikai irodalom kanonikus művévé vált, amely jelentősen befolyásolta a modern költészet nyelvét és formáját. Whitman szabadsoros megoldásai, a demokráciához és egyéniséghez fűződő filozófiája, valamint merész, testközeli képei inspirálták a későbbi generációk költőit és íróit világszerte. A gyűjtemény számos nyelvre lefordították; magyarul általában A fű levelei címmel ismerik.

A Leaves of Grass leghíresebb darabjai közé tartoznak a „Song of Myself”, az „I Sing the Body Electric”, a „Out of the Cradle Endlessly Rocking” és a „When Lilacs Last in the Dooryard Bloom'd” — utóbbi Lincoln-emlékének költői gyászverse. Ezek a költemények jól példázzák Whitman egyedi hangját: egyszerre személyesek és univerzálisak, ünneplők és gyászosak, dikciójukban és ritmusukban pedig a modern költészet egyik alapkövévé váltak.