Kahoʻolawe – Hawaii sziget: bombaterep, kulturális jelentőség és helyreállítás
Kahoʻolawe: Hawaii kis szigete, bombaterep múltja, hawaii kulturális jelentősége és lassú környezeti helyreállítás — UXO-tisztítás, visszaadás és helyreállítás története.
Kahoʻolawe a legkisebb Hawaii nyolc fő vulkanikus szigete közül. Mauitól nyugatra és Lanaʻitól délre fekszik. Nagyjából 11 mérföld hosszú és 9,7 km átmérőjű (45 négyzetmérföld vagy 120 km2). Legmagasabb pontja, a Lua Makika, 450 méterrel a tengerszint felett van. A sziget száraz, mivel alacsony tengerszint feletti magassága miatt az északkeleti passzátszelekből nem esik sok eső (orográfiai csapadék).
Kahoʻolawe-t a második világháború alatt az Egyesült Államok hadserege lövöldözési és bombázási célpontként használta. Az Egyesült Államok haditengerészete védelmi kiképzési területként működött 1941 körül és 1994 májusáig. Az államban az e gyakorlatot ellenző közvélemény véget vetett ennek a használatnak. A haditengerészet azóta megpróbálja eltakarítani a fel nem robbant lőszereket (bombákat és robbanótölteteket) a szigetről. A lőszerek még mindig el vannak temetve vagy a földön hevernek. Más tárgyak a vízmosásokba kerültek, és még több fel nem robbant lőszer van a víz alatt a part mentén. 1981-ben az egész szigetet felvették a Történelmi Helyek Nemzeti Jegyzékébe.
A szigetet a tervek szerint visszaadják a hawaii népnek. 1993-ban az amerikai kongresszus elfogadott egy törvényt, amely "elismerte a sziget kulturális jelentőségét, kötelezte a haditengerészetet, hogy adja vissza a szigetet az államnak, és utasította a haditengerészetet, hogy végezze el a fel nem robbant lőszerek (UXO) eltakarítását és a környezet helyreállítását" [1]. Az átadás hivatalosan 2003. november 11-én történt meg, de a tisztítás még nem fejeződött be. Az amerikai haditengerészet 400 millió dollárt és 10 évet kapott a nagyszabású tisztítási feladat elvégzésére, de ez a munka a tervezettnél sokkal lassabban haladt.
1993-ban Hawaii állam törvényhozása létrehozta a Kahoʻolawe-sziget rezervátumot. Ez az egész szigetet és a parttól 2 mérföldre (3,2 km) lévő vizeket foglalja magában. Az állami törvények értelmében Kahoʻolawe és vizei csak a hawaii őslakosok kulturális, spirituális és létfenntartási céljaira, halászatra, környezeti helyreállításra, történelmi megőrzésre és oktatásra használhatók. Kereskedelmi célú felhasználás nem megengedett. A törvényhozás létrehozta a Kahoʻolawe Island Reserve Commission (KIRC) nevű bizottságot is, amelynek feladata a rezervátum kezelése, amíg a rezervátumot egy "jövőbeli, a hawaii őslakosok szuverenitását biztosító szervezet" [2] javára tartják fenn.
A tisztítás befejezése után Kahoʻolawe helyreállításához az erózió megfékezésére, a növényvilág helyreállítására, a talajvíz feltöltésére és az idegenhonos növények lassú cseréjére őshonos növényekkel kell törekedni. A tervek között szerepelnek majd a vízmosások gátlására és az esővíz lefolyásának csökkentésére irányuló módszerek is. Az őshonos növények végleges telepítése előtt a nem őshonos növények ideiglenesen stabilizálnak majd néhány területet.
További történelmi és kulturális háttér
Kahoʻolawe ősidők óta fontos szerepet töltött be a hawaii kultúrában: hagyományosan halászati, rituális és navigációs célokra használt hely volt, és sok kapu (szent hely) és emlékjegy található rajta. A szigetet hosszabb ideig nem lakják állandóan, mivel természetes frissvíz-forrásai korlátozottak; a helyiek azonban évszázadokon át használták erőforrásainak kiaknázására és kulturális gyakorlataik végzésére.
A 20. század közepétől a haditengerészet gyakorlatai és a bombázások súlyos károkat okoztak a felszíni növényzetben és a talajban. Az ez elleni helyi tiltakozások és közösségi mozgalmak — különösen a Protect Kahoʻolawe ʻOhana (PKO) aktivistacsoport által szervezett, éveken át tartó akciók és civil foglalások — nagyban hozzájárultak a közvélemény feléledéséhez és a politikai döntésekhez, amelyek végül a katonai használat befejezéséhez és a visszaadási folyamat megindításához vezettek.
A szennyezés és a mentés folyamata
A haditengerészet által hátrahagyott fel nem robbant lőszerek (UXO) és más katonai hulladékok komoly biztonsági és környezeti problémát jelentenek. A kockázatok csökkentésére a haditengerészet, az állami hatóságok és a KIRC együttműködésben végeznek
- felméréseket és UXO-felderítést (szárazföldön és part menti vizekben egyaránt),
- szakszerű eltávolítást, elszállítást vagy kontrollált megsemmisítést,
- mérgező anyagok és talajszennyezők monitorozását,
- adatgyűjtést és nyilvános beszámolást a helyreállítás előrehaladásáról.
A munka veszélyes és lassú: a sziget geológiája, a vízmosásokban felhalmozódott anyagok és a part menti vizekben rejlő UXO különös kihívást jelentenek. Emellett kulturális érzékenység is szükséges, ezért a felszámolási és helyreállítási munkálatokban a helyi közösségek és a KIRC képviselői is részt vesznek, hogy a beavatkozások tiszteletben tartsák a sziget kulturális értékeit.
Helyreállítási elvek és módszerek
A hosszú távú környezeti helyreállítás céljai közé tartozik az erózió megfékezése, a talaj- és vízháztartás helyreállítása, illetve az őshonos növényzet fokozatos visszatelepítése. A gyakorlatban ezeket az alábbi módszerekkel valósítják meg:
- vízvisszatartó szerkezetek (kő- vagy földsáncok, kontúrárkok) építése a vízmosások lelassítására és a csapadék jobb hasznosítására,
- ideiglenes növényfedés nem őshonos, gyorsan növő fajtákkal a talaj stabilizálására — ezeket később fokozatosan őshonos fajokra cserélik,
- magbankok és faiskolák létrehozása az őshonos fajok szaporítására, valamint a helyi hagyományos ismeretek bevonása a fajválasztásba,
- folyamatos ökológiai monitorozás és adaptív menedzsment a beavatkozások hatékonyságának nyomon követésére.
A helyreállítás egy komplex, több évtizedes folyamat: a rövid távú talajstabilizálástól a hosszú távú ökoszisztéma-helyreállításig számos lépést kell összehangolni.
Jogi státusz, használat és hozzáférés
A 1993-as állami törvény alapján létrehozott rezervátum célja, hogy Kahoʻolawe és part menti vizei csak a hawaii őslakosok kulturális, spirituális és létfenntartási céljaira, halászatra, környezeti helyreállításra, történelmi megőrzésre és oktatásra szolgáljanak — kereskedelmi hasznosítás tilos. A rezervátum kezelője a Kahoʻolawe Island Reserve Commission (KIRC), amely engedélyezi a belépést és koordinálja a tevékenységeket.
Hozzáférés: a szigetre történő belépés szigorúan szabályozott; általában csak engedéllyel rendelkező hawaii közösségi csoportok, kutatók, helyreállítási csapatok és oktatási programok vehetnek részt a projekteken. A KIRC és a partnerek biztosítják, hogy a látogatások kulturálisan érzékenyen és a környezeti kockázatokat minimalizálva történjenek.
Jelenlegi helyzet és kilátások
Bár az átadás 2003-ban megtörtént, a környezeti helyreállítás és az UXO-mentesítés munkái hosszú ideig folytatódnak. Az elmúlt években jelentős előrelépéseket értek el a talajstabilizálásban, a növénytelepítésekben és az UXO-felderítés bizonyos területein, ugyanakkor a sziget teljes rehabilitációja évtizedes feladat marad. A siker kulcsa a folyamatos finanszírozás, a haditengerészet és az állam közötti együttműködés, valamint a helyi közösségek aktív bevonása.
Kahoʻolawe ma is erős kulturális jelentőséggel bír a hawaii nép számára: a helyreállítás nem csak természeti rehabilitáció, hanem a kulturális emlékek és hagyományok visszaállításának folyamata is. A hosszú távú cél, hogy a sziget ismét olyan hely legyen, ahol a hawaii közösségek biztonságosan gyakorolhatják hagyományaikat és visszanyerhetik kapcsolódásukat a földhöz.
Források és további információk: a KIRC honlapja és a haditengerészet helyreállítási jelentései részletes adatokat tartalmaznak a tisztítás állapotáról, a környezeti monitoringról és a közösségi programokról.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Kahoʻolawe?
V: Kahoʻolawe Hawaii nyolc fő vulkanikus szigete közül a legkisebb. Mauitól nyugatra és Lanaʻitól délre található.
K: Mekkora Kahoʻolawe?
V: Kahoʻolawe nagyjából 11 mérföld hosszú és 6 mérföld (9,7 km) széles, területe 45 négyzetmérföld vagy 120 km2.
K: Mire használták a szigetet a második világháború alatt?
V: A II. világháború alatt Kahoʻolawe-t az Egyesült Államok hadserege lő- és bombázási célpontként használta. Az Egyesült Államok haditengerészete 1941-től 1994 májusáig védelmi kiképzési területként is működött.
K: Mikor került be a Történelmi Helyszínek Nemzeti Nyilvántartásába?
V: 1981-ben az egész szigetet felvették a Történelmi Helyszínek Nemzeti Nyilvántartásába.
K: Mikor vált hivatalosan ismét Hawaii részévé?
V: A váltás hivatalosan 2003. november 11-én történt meg, amikor a "jövőbeli Hawaii őslakosok szuverenitását biztosító entitás" számára történő letétbe helyezés után visszaadta a hawaiiaknak.
K: Milyen tervek vannak Kahoʻolawe visszaállítására?
V: A tervek között szerepelnek olyan módszerek, amelyekkel a vízmosásokat gátolják és csökkentik az esővíz lefolyását, ideiglenesen stabilizálnak néhány területet, mielőtt őshonos növényeket ültetnének, szabályozzák az eróziót, helyreállítják a növényvilágot, feltöltik a talajvízszintet, és lassan őshonos növényekkel helyettesítik az idegenhonos növényeket.
K: Megengedett-e kereskedelmi célú felhasználás Kahoʻolawe-n?
V: Nem, az állami törvények szerint a kereskedelmi célú felhasználás nem engedélyezett Kaho'olawe-n. Ezen a szigeten csak a hawaii őslakosok kulturális, spirituális, önellátási céljai, a halászat, a környezet helyreállítása, a történelmi megőrzés és az oktatás engedélyezett tevékenységek.
Keres