Chandrayaan-2 (szanszkrit: चन्द्रयान-२; szanszkrit: [t͡ɕən̪d̪ɾəjaːn d̪ʋi]; lit: Moon-craft kiejtése ) India második holdi küldetése a Chandrayaan-1 után. Az Indiai Űrkutatási Szervezet (ISRO) által készített küldetést a tervek szerint egy Geoszinkron Műholdas Indítórakéta Mark III (GSLV Mk III) segítségével indítják a Holdra.

Küldetés és összeállítás

A Chandrayaan-2 három fő elemből állt: egy keringőegység (orbiter), egy leszállóegység (lander) – Vikram és egy kormányzott holdjáró (rover) – Pragyan. A küldetés célja elsősorban a Hold déli sarki régióinak felderítése, a felszín és a felszín alatti rétegek vizsgálata, a vízjég és hidroxil eloszlásának feltérképezése, valamint geológiai és geofizikai adatok gyűjtése.

Indítás és leszállási kísérlet

Eredetileg az indítást 2019. július 14-re tervezték, de kisebb késések után a küldetést végül 2019. július 22-én indították a Satish Dhawan Űrközpontból (Sriharikota) a GSLV Mk III hordozórakétával. A leszállási kísérletet a leszállóegységgel 2019. szeptember 6-án hajtották végre. A Vikram névre keresztelt leszállóegység a Hold felszínére történő puha leszállást célozta meg, a kísérlet azonban a leszállás végső fázisában kommunikációs megszakadással zárult: az ISRO közlése szerint a kapcsolat a felszíntől körülbelül 2,1 km magasságban szakadt meg, ezért a puha leszállás nem sikerült.

Eredmények és utóélet

  • Vikram és Pragyan: a leszállóegység és a rover nem tudott működésbe lépni a tervezett feladatok elvégzésére, mert a leszállás során a kapcsolat megszakadt.
  • Keringőegység (orbiter): az orbiter sikeresen állt üzembe a Hold körüli pályán és tovább működött, adatokat gyűjtve a felszínről, készítve felvételeket és spektrometriai méréseket. Az ISRO eredményként magas felbontású térképeket és más tudományos adatokat kapott a déli pólus környékéről.
  • Nemzetközi és utólagos vizsgálatok: a küldetés után nyilvánosságra hozott felvételek és külföldi megfigyelések – többek között a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter felvételei – segítettek feltárni a leszállóegység törmelékének helyét és a leszállás végkimenetelét.

Műszerek és tudományos célok

A küldetés különböző fedélzeti műszerek kombinációját vitte magával: az orbiteren több spektrométer, kamera és radar található, a leszállóegység és a rover pedig kőzet- és talajelemző eszközöket hozott volna a helyszíni vizsgálatokhoz. Összefoglalva a küldetés fő céljai:

  • felszíni és kőzetösszetétel feltérképezése,
  • vízjég és hidroxil keresése a déli sarki régióban,
  • topográfia, ásványtan és termikus vizsgálatok végrehajtása,
  • a Holdi exoszféra vizsgálata és geofizikai mérések.

Jelentőség

Ha a leszállás sikeres lett volna, India lett volna a negyedik ország, amely puha leszállást hajt végre a Holdon az USA, a Szovjetunió és Kína után. Bár a puha leszállás végül nem sikerült, a Chandrayaan-2 fontos mérföldkő az indiai űrprogram számára: növelte az ISRO technikai tapasztalatát, továbbfejlesztette a holdkutatás műszaki hátterét, és az orbiter tudományos adatai értékes információkkal szolgálnak a Hold déli pólusának jobb megértéséhez. A küldetés tapasztalatai felhasználhatók a későbbi emberes és további robotikus holdküldetések tervezéséhez.