Jeremias Gotthelf
Albert Bitzius (1797. október 4. - 1854. október 22.) svájci regényíró és lelkész. Jeremias Gotthelf írói álnevén valószínűleg ismertebb. Murtenben született, ahol apja lelkész volt.
1804-ben az otthont a berni Emmentalban található Utzenstorfba költöztették. Bitzius gew ott nevelkedett, és itt kapta korai oktatását. Emellett segítenie kellett apjának a birtok művelésében. 1812-ben Bernbe ment, hogy befejezze tanulmányait, és 1820-ban lelkésznek fogadták. 1821-ben a göttingeni egyetemet látogatta, de 1822-ben hazatért, hogy apja segédjeként tevékenykedjen. Amikor apja 1824-ben meghalt, Herzogenbuchsee-be ment papnak. 1829-ben Bernbe ment. 1831 elején a Felső-Emmenthalban (Langnau és Burgdorf között) fekvő Lützelflüh falu (Lützelflüh) öreg lelkészének segítségére ment. 1832-ben őt választották meg utódjául. Egyik unokáját 1833-ban vette feleségül. Élete hátralévő részét ott töltötte, három gyermeket hagyott hátra (a fia lelkész volt, a két lánya lelkészekhez ment férjhez).
Első műve, a Bauernspiegel 1837-ben jelent meg. Azt állította, hogy ez Jeremias Gotthelf saját maga által elbeszélt élete, és ezt a nevet a szerző később írói álnévként vette fel. A berni (pontosabban az emmentáli) falusi élet élő, természethű képe, amely nem igyekszik elkendőzni annak hibáit és hiányosságait. A mű (mint a többi műve is) németül íródott, de az emmentáli berni dialektus kifejezéseit is tartalmazza. Auerbachtól eltérően Bitzius nem volt született paraszt, hanem a művelt réteghez tartozott. Azt adja vissza, amit látott és tanult, és nem azt, amit személyesen tapasztalt. A könyv nagy sikert aratott, mivel a valóságos életről, és nem a tizennyolcadik századi falusiak fantáziadúsan beribbentett képéről szólt.
Legismertebb műve kétségtelenül a Die Schwarze Spinne (A fekete pók) című kisregény, amely félig-meddig allegorikus történet a címadó szörny formájában megjelenő járványról, amely egy svájci völgyközösséget pusztít el; először az ördöggel kötött, szükségből született paktum következtében, másodszor pedig az erkölcsi hanyatlás miatt, amely a szörnyet ismét kiszabadítja börtönéből.
Későbbi meséi közé tartozik a Leiden und Freuden eines Schulmeisters (1838-1839), az Uli der Knecht (1841) és annak folytatása, az Uli der Pächter (1849), Anne-Bäbi Jowäger (1843-1844), Käthi, die Großmutter (1846), Die Käserei in der Vehfreude (1850) és az Erlebnisse eines Schuldenbauers (1853). Emellett több kötetnyi rövidebb elbeszélést is kiadott.
Írásainak némelyikében némi hátrányt jelent a helyi politikai viták visszhangja, mivel Bitzius whig volt, és határozottan ellenezte a radikális pártot a kantonban, amely 1846-ban győzedelmeskedett.
1854. október 22-én halt meg a Bern kantoni Lützelflühben.
C. Manuel életrajza Bitzius műveinek berlini kiadásában (Berlin, 1861) és J. Ammann életrajza a Sammlung Bernischer Biographien i. kötetében (Bern, 1884). Műveit Berlinben 1856-1861-ben 24 kötetben adták ki, Bernben 1898-1900-ban pedig 10 kötetet adtak ki, minden történet eredeti szövegét közölve.
Jeremias Gotthelf
Emléktábla a murten/morati szülőházánál
Kérdések és válaszok
K: Ki volt Albert Bitzius?
V: Albert Bitzius svájci regényíró és lelkész volt, aki ismertebb írói álnevén, Jeremias Gotthelf néven.
K: Hol nőtt fel?
V: Utzenstorfban, egy berni Emmentalban található faluban nőtt fel.
K: Mit csinált a berni tanulmányai befejezése után?
V: Miután Bernben befejezte tanulmányait, meglátogatta a göttingeni egyetemet, majd hazatért, hogy apja asszisztenseként tevékenykedjen.
K: Mikor vette feleségül egyik unokáját?
V: 1833-ban vette feleségül egyik unokáját.
K: Mi Bitzius legismertebb műve?
V: Legismertebb műve a Die Schwarze Spinne (A fekete pók) című kisregénye.
K: Hány gyermeke volt?
V: Három gyermeke volt - egy fia, aki lelkész lett, és két lánya, akik lelkészekhez mentek férjhez.
K: Milyen politikai párthoz tartozott Bitzius?
V: Bitzius a Whig politikai párthoz tartozott, és határozottan ellenezte a kantoni radikális pártot.
