Albert Bitzius (Jeremias Gotthelf) – svájci regényíró és lelkész (1797–1854)

Albert Bitzius (Jeremias Gotthelf): svájci lelkész és regényíró, az Emmentál valósághű krónikása – kötelező olvasmányokkal, köztük a híres A fekete pók kisregénnyel.

Albert Bitzius (1797. október 4. – 1854. október 22.) svájci regényíró és lelkész. Jeremias Gotthelf írói álnevén vált ismertté. Murtenben született, ahol apja lelkészként szolgált.

1804-ben a család az berni Emmentalban található Utzenstorfba költözött. Bitzius ott nevelkedett, és itt kapta első oktatását; emellett fiatalon segítenie kellett apjának a birtok művelésében. 1812-ben Bernbe ment tanulmányok folytatására; teológiai képesítés után 1820-ban pappá szentelték. 1821-ben rövid ideig a göttingeni egyetemen tanult, majd 1822-ben visszatért, hogy apja segédlelkészeként szolgáljon. Apja 1824-ben bekövetkezett halála után Herzogenbuchsee-be töltött időszak következett; 1829-ben röviden Bernbe költözött. 1831 elején a Felső-Emmenthalban (Langnau és Burgdorf között) fekvő Lützelflüh faluba (Lützelflüh) hívták segítségül az idős lelkész mellé, és 1832-ben őt választották meg annak utódjául. 1833-ban megnősült, és élete hátralévő részét Lützelflühben töltötte; házasságából három gyermeke született (a fia később lelkészként szolgált, két lánya pedig lelkészekhez ment férjhez).

Első jelentősebb műve, a Bauernspiegel 1837-ben jelent meg. Ebben a műben a narrátor azt állítja, hogy személyesen meséli el történetét, és ekkor kezdte el használni a Jeremias Gotthelf nevet, amely később írói álnévvé vált. A könyv élő, természethű képet ad a berni, különösen az emmentáli paraszti életről: nem idealizálja, ugyanakkor részletesen bemutatja a közösség erényeit és hibáit. Bitzius műveiben gyakran keveredik a standard német és az emmentáli berni dialektus, ami hiteles, helyi hangot kölcsönöz írásainak.

Stílusára a realizmus, a morális és vallásos reflexió, valamint a társadalmi és oktatási kérdések iránti fogékonyság jellemző. Szemben olyan szerzőkkel, akik magukat „született parasztnak” tüntették fel, Bitzius képzettsége és papi pályafutása révén a műveltebb réteghez tartozott; műveiben azt tükrözi vissza, amit látott és tanult, nem csupán személyes tapasztalatait.

Legismertebb és legtöbbet vitatott műve a Die Schwarze Spinne (magyarul általában A fekete póknak fordítják) című rövid regény. Ez félig allegorikus elbeszélés: a címadó szörnyeteg a közösséget pusztító járvány és erkölcsi hanyatlás megtestesítője. A történetben először egy ördöggel kötött, kényszerből született szerződés idézi elő a pusztulást, majd az erkölcsi hanyatlás szabadítja ismét a szörnyet a közösségre.

Későbbi fontosabb művei közé tartoznak többek között:

• Leiden und Freuden eines Schulmeisters (1838–1839) – A tanítómester megpróbáltatásai és örömei;
• Uli der Knecht (1841) és folytatása Uli der Pächter (1849) – Uli fejlődéstörténete, melyben a jellemformálás és a társadalmi felelősség áll a középpontban;
• Anne-Bäbi Jowäger (1843–1844) – Falusi életmozaikok, családi és közösségi konfliktusok;
• Käthi, die Großmutter (1846) – Egy nagymama portréja és szerepe a közösségben;
• Die Käserei in der Vehfreude (1850) – A sajtüzem és a vidéki gazdálkodás problémái;
• Erlebnisse eines Schuldenbauers (1853) – Egy adós gazda története.

Emellett több kötet rövidebb elbeszélést és társadalomrajzot is közreadott, amelyekkel széles olvasóközönséghez jutott el.

Írásaiban időnként megjelennek a helyi politikai viták visszhangjai is: Bitzius jellemzően konzervatív nézeteket vallott, erősebben szembehelyezkedett a kantonban megerősödő radikális párttal, amely 1846 körül politikailag megerősödött. Ez politikai státusza és nézetei miatt néhány művében érzékelhetően befolyásolta a témaválasztást és a bírálat hangnemét.

1854. október 22-én halt meg a Bern kantoni Lützelflühben. Halála után műveit több kiadásban is összegyűjtötték: műveit Berlinben 1856–1861 között 24 kötetben adták ki, Bernben pedig 1898–1900 között 10 kötetben jelentek meg, minden történet eredeti szövegével.

Életrajzok és források között említendők C. Manuel életrajza Bitzius műveinek berlini kiadásában (Berlin, 1861) és J. Ammann életrajza a Sammlung Bernischer Biographien i. kötetében (Bern, 1884). Ezek és a szerző művei ma is fontos forrásai a 19. századi svájci falusi élet, vallásosság és társadalmi változások tanulmányozásának.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt Albert Bitzius?

K: Hol nőtt fel?

K: Mit csinált a berni tanulmányai befejezése után?

K: Mikor vette feleségül egyik unokáját?

K: Mi Bitzius legismertebb műve?

K: Hány gyermeke volt?

K: Milyen politikai párthoz tartozott Bitzius?

Keresés betűvel