A Jupiter belső holdjai négy kis, szabálytalan alakú természetes műhold, amelyek a Jupiter közvetlen közelében keringenek. Ezek a holdak szoros kapcsolatban állnak a Jupiter gyűrűivel: egyrészt porszemcséket és törmeléket szolgáltatnak a gyűrűkhez becsapódó mikrometeoritok révén, másrészt a Jupiterről érkező részecskesugárzás és árapályhatások miatt anyag kiesése és megkötése is történik. A csoport félnagytengelye 128 000 és 222 000 km közé esik, így ezek a holdak a bolygó igen közeli kísérőinek számítanak.

A csoport tagjai a következők (a legközelebbi sorrendben):

  • Metis — nagyon kis, néhány tíz kilométeres méretű hold, a belső gyűrűkhez kötve.
  • Adrastea — hasonló méretű, szintén a belső gyűrű anyagát táplálja.
  • Amalthea — a csoport legnagyobb tagja (a névadó), kiterjedtebb felülettel és jellegzetes vöröses színnel.
  • Thebe — a legtávolabb keringő, közepes méretű belső hold, amely a Gossamer-gyűrűk egyik forrása.

Metis

A Metis a Jupiter legbelsőbb ismert holdja. Átmérője csak néhány tíz kilométer nagyságrendű, alakja erősen szabálytalan. Pályája rendkívül közel halad a bolygóhoz (a csoport belső végén), és olyan rövid keringési ideje van, hogy kevesebb, mint egy Jupiter-nap alatt megkerüli a bolygót — emiatt a hold anyaga és pora közvetlen kapcsolatban áll a Jupiter főgyűrűjével. A Metisről első részletes felvételeket a Voyager űrszondák készítették; a későbbi mérések a kis méret és a sötét, sziklás/jeges felület miatt korlátozottak.

Adrastea

Adrastea szintén nagyon kis hold, mérete szintén csak néhány tíz kilométer. Pályája közel van a gyűrűkhöz, és a becsapódások révén kis porszemcséket juttat a Jupiter főgyűrűjébe. Adrastea és Metis együtt járulnak hozzá a Főgyűrű (main ring) anyagforgalmához. Felfedezésükre a Voyager-program idején került sor; részletes geológiai adatok hiányoznak a kis méret és a távolság miatt.

Amalthea

Amalthea a belső holdcsoport legnagyobb tagja, emiatt a csoportot sokszor Amalthea-családnak nevezik. Alakja erősen megnyúlt, és nagyobb, mint Metis vagy Adrastea: a mérete száz kilométeres nagyságrendű hosszanti kiterjedéssel rendelkezik. A 19. században, 1892-ben fedezte fel E. E. Barnard, ez az egyik legkorábban ismert apró bolygóbeli hold. Amalthea felülete vöröses árnyalatú, ami feltehetően felületi anyagok (például kénes vagy szilárd szennyeződések) és az űridőjárás hatásainak köszönhető.

A Galileo-űrszonda részben részletes képeket és méréseket szolgáltatott Amaltheáról; ezek alapján a hold nagyon ritka, nagy porozitású szerkezetre utaló alacsony sűrűséget mutat, ami arra enged következtetni, hogy belső részében laza törmelék összeállás található, nem tömör kőzet. Amalthea fontos szerepet játszik a Gossamer-gyűrűk anyagellátásában: a kísérőkre és a felszínre érkező mikrometeoritok porrá őrlik a felszínt, amelyből por indul a környező gyűrűkbe.

Thebe

Thebe a belső holdak közül a legtávolabb kering a négyes csoportban. Mérete Amaltheánál kisebb, de nagyobb Metisnél és Adrasteánál; alakja szintén szabálytalan. A Thebe körüli pályáról induló porszemek hozzájárulnak a Thebe Gossamer-gyűrűhöz, amely az Amalthea-gyűrűnél is külsőbbre húzódik. A Voyager- és Galileo-űrszondák készítettek róla fényképeket, amelyek megmutatták a kráterekkel és árkokkal tagolt, poros felszínt.

Általános jellemzők és szerep a Jupiter-rendszerben

  • Többnyire szabálytalan alakúak és alacsony gravitációjúak; nem tartanak fenn atmoszférát.
  • Tidális kötöttség valószínű: mindig ugyanazt az oldalukat mutatják a Jupiter felé.
  • Fontos porforrások a Jupiter belső gyűrűrendszeréhez — a mikrometeoritok és felszíni erózió ürítik ki a porszemcséket, amelyek gyűrűvé szerveződnek.
  • Felfedezésük és részletes vizsgálatuk elsősorban a Voyager (1979 körül) és a Galileo küldetéseknek köszönhető; azóta a Juno és más földi/űrbeli megfigyelések részben kiegészítették ismereteinket, de sok részlet (belső szerkezet, pontos összetétel) még nincs teljesen feltárva.
  • Névadásuk a görög–római mitológiából ered: az elnevezések a Jupiter/Zeusz köréhez kapcsolódó személyeket idézik (Metis, Adrastea, Amalthea, Thebe).

Fontos megjegyezni, hogy bár a Metis és Adrastea keringési ideje rövidebb, mint egy Jupiter-nap, nem egyedüliek az Univerzumban ilyen jelenség tekintetében: a Naprendszer más holdjai, például a Mars Phobosz-a is gyorsabban kering bolygója napjánál. A belső holdak viselkedése és anyagcseréje a Jupiter gyűrűivel együtt fontos kutatási téma a bolygórendszer dinamikájának és evolúciójának megértéséhez.