Incubus

A legendák eredete

Az emberek különböző magyarázatokat találtak ki az inkubus legendákra. A középkorban az emberek sokat aggódtak a bűnök miatt, különösen a nők szexuális bűnei miatt. Az áldozatok éber álmokat vagy alvásbénulást tapasztalhattak. Az éjszakai izgalom, orgazmus vagy éjszakai emisszió is magyarázható lehetett azzal az elképzeléssel, hogy a lények okozták az egyébként bűntudatot és öntudatot keltő viselkedést. Az inkubusok befolyása arra is magyarázatul szolgálhatott, hogy a házasságon kívüli terhességek hogyan történnek; az ilyen terhességek gyakran "megmagyarázhatatlanok" voltak.

Azok az áldozatok, akik azt állították, hogy az incubi befolyásának áldozatai lettek, a valóságban egy valódi személy által elkövetett szexuális támadás áldozatai lehettek. A nemi erőszaktevők az alvó nők megerőszakolását démonoknak tulajdoníthatták, hogy megússzák a büntetést. Egy barát vagy rokon is bántalmazhatta az áldozatot álmában. Az áldozatok és egyes esetekben a papság is könnyebbnek találhatta a támadást természetfeletti eredetűnek magyarázni, mint szembenézni azzal a gondolattal, hogy a támadás egy megbízható személytől származik.

Ősi és vallási leírások

Az egyik legkorábbi inkubus említés Mezopotámiából származik, a sumér királyok listájáról, kb. 2400-ból, ahol a hős Gilgames apja Lilu (Lila) néven szerepel. Azt mondják, hogy Lilu megzavarja és elcsábítja a nőket álmukban, míg Lilitu, egy női démon, a férfiaknak jelenik meg erotikus álmaikban. Két másik démon is megjelenik: Ardat lili éjjelente meglátogatja a férfiakat, és kísérteties gyermekeket szül tőlük. Irdu lili, Ardat lili férfi megfelelője. Éjszakánként meglátogatja a nőket. Ezek a démonok eredetileg vihardémonok voltak. Mivel az etimológiát rosszul értelmezték, később éjszakai démonoknak tekintették őket. Vámpíroknak is tekintik, ami a démonok egy másik formája, amelyről azt mondják, hogy vért iszik az áldozataiból.

Egyesek szerint az inkubusok és a succubusok nem különböző neműek, hanem ugyanaz a démon képes megváltoztatni a nemét. Egy succubus képes volt lefeküdni egy férfival, és begyűjteni a spermáját, majd inkubussá változni, és ezt a magot nőkön használni. Az utódaikról sok esetben azt gondolták, hogy természetfelettiek, még akkor is, ha a tényleges genetikai anyag eredetileg emberektől származott.

Sok mese állítja, hogy az inkubus biszexuális, de egyesek szerint szigorúan heteroszexuális, és kellemetlennek vagy károsnak tartja a férfi áldozat megtámadását. Számos olyan történet is létezik, amelyben olyan inkubusok vagy szukkubusok ördögűzési kísérleteiről van szó, akik férfiak vagy nők testébe menekültek.

Az inkubusokról néha azt mondják, hogy képesek gyermeket nemzeni. Az ilyen egyesülésből származó félig emberi utódot néha kambionnak nevezik. A leghíresebb ilyen esetről szóló legenda Merlin, az Artúr-legenda híres varázslójának legendája.

A Malleus Maleficarum szerint az ördögűzés az egyike az öt módnak, amellyel az inkubusok támadásait le lehet győzni, a többi a szentségi gyónás, a kereszt jelzése (vagy az angyali üdvözlet elmondása), az érintett máshová költöztetése, valamint a támadó entitás kiátkozása, "ami talán ugyanaz, mint az ördögűzés". Másrészt Ludovico Maria Sinistrari ferences szerzetes azt állította, hogy az inkubusok "nem engedelmeskednek az ördögűzőknek, nem rettegnek az ördögűzéstől, nem mutatnak tiszteletet a szent dolgok iránt, amelyek közeledtére a legkevésbé sem ijednek meg".