A Hubble eXtreme Deep Field (XDF) a Hubble Ultra Deep Field közepén található űr egy nagyon kis részének képe. A mező a Fornax csillagkép irányában helyezkedik el, és a Hubble Űrtávcsővel készült felvételek összegzésével a legmélyebb optikai betekintést nyújtja a világegyetem korai időszakaiba. A kép a legmélyebb optikai betekintést mutatja az űrbe: olyan halvány és távoli objektumokat is feltár, amelyek a korai univerzum kialakulásáról adnak információt.

Főbb jellemzők

  • Kiadás dátuma: 2012. szeptember 25.
  • Adatok kombinálása: a kép több mint egy évtized (közel tíz év) Hubble-felvételeit egyesíti, beleértve a korábbi HUDF-méréseket és későbbi infravörös megfigyeléseket.
  • Expozíciós idő: összesen mintegy kétmillió másodperc (azaz nagyjából 23 nap) gyűjtött fény adatait tartalmazza.
  • Mélység: a kombinált felvételek elérési mélysége körülbelül 31 magnitúdó (AB rendszerben), ami azt jelenti, hogy a legkevésbé fényes galaxisok fényessége az emberi szem számára látható hasonló tárgyaknál rendkívül sokkal gyengébb — durván egy tízmilliárdod része annak, amit az emberi szem általában lát.
  • Megfigyelt galaxisok száma: a közölt kép több ezer galaxist tartalmaz; a Hubble eXtreme Deep Field további 5500 galaxissal egészíti ki a Hubble 2003-as és 2004-es felvételeit a világegyetem egy rendkívül kis részében.

Az XDF felvételei az Advanced Camera for Surveys (ACS) és a Wide Field Camera 3 (WFC3) műszerek adatait kombinálják, több hullámhosszon (látó- és közeli infravörös tartományban) rögzítve a fényt. Ennek köszönhetően a csillagászok nemcsak a látható fénnyel, hanem az eltolódott (redshiftelt) infravörös tartománnyal is láthatják a nagyon távoli, a Világegyetem legkorábbi időszakaiban keletkezett galaxisokat.

Mit mutatnak ezek a képek a tudósoknak?

Az XDF segítségével sikerült olyan galaxisokat azonosítani, amelyek kora eléri vagy meghaladja a 13,2 milliárd évet, azaz a Világegyetem korai időszakaiból származnak. Ezek a galaxisok a nagyobb galaxisok — például a Tejútrendszer — előfutárai lehetnek: sok kisebb, fiatal galaxis idővel összeolvadva és anyagot gyűjtve növekedett nagyobb rendszerekké. Az XDF ezért kulcsfontosságú a galaxisok keletkezésének, a csillagkeletkezési történetnek és a kozmikus újrafényesítési (reionizációs) korszak vizsgálatában.

Miért különleges ez a „kis” kép?

Bár az XDF az égbolt rendkívül kicsi részét fedi le — sokkal kisebb, mint a Hold látszó átmérője —, a benne rejlő információ hatalmas: egyetlen kis mezőben több ezer galaxis látható, amelyek különböző fejlődési stádiumokban vannak. Ezek a felvételek lehetővé teszik a csillagászok számára, hogy statisztikai mintákat állítsanak fel a galaxisok korai fejlődéséről, és teszteljék a kozmológiai modelleket.

Összefoglalva, a Hubble eXtreme Deep Field egy példaértékű, mély kozmikus felmérés, amely betekintést ad a világegyetem első milliárd éveibe, és jelentősen bővíti a Hubble 2003–2004 közötti felvételein alapuló ismereteinket.