Hubble Ultra-Deep Field
A Hubble Ultra Deep Field, vagy HUDF, a Fornax csillagkép irányában található űr egy kis részének képe.
A kép elkészítése több mint 3 hónapig tartott, 2003. szeptember 24-től 2004. január 16-ig. Ez az ember által valaha készített legtávolabbi kép a világegyetemről. Ezen a felvételen a világegyetemet 13 milliárd évvel ezelőtt, mintegy 800 millió éves korában láthatjuk.
A HUDF körülbelül 10 000 galaxist tartalmaz. Az égboltnak azt a részét, ahol a galaxisok vannak, azért választottuk, mert kevés fényes csillag van a közeli mezőben. Bár a Hubble-képen látható célpontok többsége infravörös hullámhosszon is látható földi távcsövekkel, a Hubble az egyetlen olyan műszer, amely látható hullámhosszon is képes megfigyeléseket végezni ezekről a távoli célpontokról.
Az Oriontól délnyugatra, a déli félteke Fornax csillagképében, jobbra felemelkedés 3h 32m 40.0s, deklináció -27° 47' 29" (J2000), a kép 36.7 négyzet ívpercnyi területet fed le. Ez kisebb, mint egy 1 x 1 milliméteres (0,039 x 0,039 hüvelyk) négyzet, amelyet 1 méter távolságban tartunk, és nagyjából az égbolt teljes területének tizenhárommilliomod részének felel meg. A kép úgy van kialakítva, hogy a bal felső sarok észak (-46,4°) felé mutat az éggömbön. A mező középpontjához közeli csillag az USNO-A2.0 0600-01400432, 18,95 látszólagos magnitúdóval.
A kép elkészítéséhez összesen 800 felvételre volt szükség, amelyeket 400 Hubble-körüli Föld körüli keringés során készítettek. A teljes expozíciós idő az ACS esetében 11,3 nap, a NICMOS esetében pedig 4,5 nap volt.
ABYSS WFC3/IR Hubble Ultra Deep Field kép (2019. január 24.)
A HUDF nagy felbontású képe különböző korú, méretű, alakú és színű galaxisokat tartalmaz. A legkisebb, legvörösebb, mintegy 100 galaxis a Hubble által eddig leképezett legtávolabbi galaxisok közé tartozik, amelyek akkor léteztek, amikor a világegyetem még csak 800 millió éves volt.
A Hubble Ultra Deep Field pozíciója az éjszakai égbolton.
Későbbi verziók
2012. szeptember 25-én a NASA kiadta az ultramély mező továbbfejlesztett változatát, az eXtreme Deep Field (XDF) nevet. Az XDF 13,2 milliárd évre visszanyúló galaxisokat tár fel, és egy olyan galaxist fedez fel, amely az elméletek szerint mindössze 450 millió évvel az ősrobbanás után keletkezett. 2014. június 3-án a NASA közzétette a Hubble Ultra Deep Field képét, amely először állítja össze az ultraibolya és a közeli infravörös fény teljes tartományát.
2019. január 23-án az Instituto de Astrofísica de Canarias közzétette a Hubble Ultra Deep Field infravörös képének még mélyebb változatát, amelyet a WFC3 műszerrel készítettek, és amely az ABYSS Hubble Ultra Deep Field nevet kapta. Az új képek javítják a WFC3/IR-felvételek korábbi redukcióját, beleértve a látómező legnagyobb galaxisai körüli gondos égbolt-háttérkivonást. A frissítés után egyes galaxisok csaknem kétszer akkorának bizonyultak, mint a korábban mértek.
Kapcsolódó oldalak
Kérdések és válaszok
K: Mi az a Hubble Ultra Deep Field?
V: A Hubble Ultra Deep Field, azaz HUDF, a Fornax csillagkép irányában található űr egy kis részének képe. Ez az ember által valaha készített legtávolabbi kép a világegyetemről.
K: Mennyi ideig tartott ennek a képnek a rögzítése?
V: A kép elkészítése több mint 3 hónapig tartott, 2003. szeptember 24-től 2004. január 16-ig.
K: Milyen idős volt az univerzum, amikor ez a kép készült?
V: Amikor ez a kép készült, a világegyetem körülbelül 800 millió éves volt.
K: Hány galaxis látható a Hubble Ultra Deep Fieldben?
V: A HUDF körülbelül 10 000 galaxist tartalmaz.
K: Hol van az égboltnak az a foltja, ahol ezek a galaxisok találhatók?
V: Az égbolt, ahol ezek a galaxisok találhatók, az Oriontól délnyugatra, a déli félteke Fornax csillagképében található, 3 óra 32 perc 40,0 másodperc jobbra felemelkedésnél és -27° 47' 29" deklinációnál (J2000).
Kérdés: Mekkora ez az égboltfolt egy 1 x 1 milliméteres négyzet alakú papírdarabhoz képest, amelyet egy méter távolságban tartunk?
V: Ez a folt 36,7 négyzetívpercnyi területet fed le, ami kisebb, mint egy 1 méter távolságban tartott 1 x 1 milliméteres négyzet alakú papírdarab, és nagyjából az égbolt teljes területének tizenhárommilliomod részének felel meg.
K: Mennyi expozíciós időre volt szükség az ACS és a NICMOS kameráknak együttesen?
V: Az ACS és a NICMOS kamerák összesített expozíciós ideje 11,3 nap volt az ACS esetében és 4,5 nap a NICMOS esetében.
