Az IC 10 egy szabálytalan galaxis a Cassiopeia csillagképben. Bár a típusa szabálytalan, a benne zajló folyamatok és szerkezeti elemek — erős csillagkeletkezés, kiterjedt hidrogénburkok és H II régiók — teszik különlegessé a Helyi Csoporton belül.
Felfedezés, helye a Helyi Csoportban
1887-ben fedezték fel. Edwin Hubble gyanította, hogy a galaxisok Helyi Csoportjához tartozhat, de ez évtizedekig bizonytalan volt. Az IC 10 radiális sebességét 1962-ben mérték meg: körülbelül 350 km/s sebességgel közelít a Tejútrendszerhez. Ez a mozgás fontos bizonyíték volt a csoporthoz való tartozásra, amelyet végül 1996-ban a távolságának Cepheidákon alapuló mérései igazoltak. Bár az IC 10 a Helyi Csoport tagja, elhelyezkedése és látszólagos pozíciója miatt még ma is vizsgálják azt a kérdést, hogy pontosan melyik alcsoporthoz (például az M31 alcsoporthoz) tartozik.
Megfigyelési nehézségek
Közelsége ellenére a galaxis meglehetősen nehezen tanulmányozható, mivel a Tejútrendszer galaktikus síkjához közel fekszik. A csillagközi anyag erősen elhomályosítja az optikai fényét, ezért az IC 10 megismeréséhez gyakran infravörös és rádiótartománybeli megfigyelésekre van szükség, amelyek jobban áthatolnak a poron és gáztakarón.
Csillagkeletkezés és Wolf–Rayet csillagok
Az IC 10 az egyetlen ismert csillagkitöréses galaxis a galaxisok helyi csoportjában: a csillagkeletkezési tevékenysége jóval erősebb az átlagos törpegalaxisokénál. Négyzetkiloparsecenként sokkal több Wolf-Rayet csillag található benne (5,1 csillag/kpc²), mint a Nagy Magellán-felhőben (2,0 csillag/kpc²) vagy a Kis Magellán-felhőben (0,9 csillag/kpc²). A Wolf–Rayet csillagok nagy tömegű, rövid életű csillagok végső evolúciós fázisát képviselik: jelenlétük azt jelzi, hogy a galaxisban viszonylag rövid időn belül sok nagy tömegű csillag keletkezett. A galaxisban évente körülbelül 0,04–0,08 naptömegnyi csillag képződik, ami alapján a jelenlegi gázkészletek néhány milliárd évig fedezhetik a csillagkeletkezést, ha nem történik jelentős gázvesztés vagy újrafeltöltődés.
Por és sugárzás
Az IC 10 távoli infravörös tartományban végzett megfigyelései azt mutatják, hogy ezen az enyhe csillagkitöréses galaxison belül a porában viszonylag kevés az apró szemcse. Ennek magyarázata lehet, hogy a sok forró, fényes fiatal csillag erős ultraibolya sugárzása elpusztította a kis por szemcséket a környezetükben, vagy más fiziikai folyamatok (pl. csillag-szél és szupernóva-robbanások) alakították át a porszemcsék eloszlását.
Gázburkok és rotáció
A galaxis hatalmas hidrogéngáz-burokkal rendelkezik: az HI megfigyelések szerint a burkának látszólagos mérete 68′ × 80′, ami jóval nagyobb, mint a galaxis látható fényben megfigyelhető optikai mérete (5,5′ × 7,0′). Érdekes szerkezeti sajátosság, hogy a galaxis belső, optikailag látható része és a külső, hidrogénben gazdag burka látszólag eltérő irányban forog — ez jelezheti a korábbi kölcsönhatások, akkréció vagy belső dinamikai folyamatok hatását. H II magja van.
Jelentőség és további kutatások
Az IC 10 fontos laboratórium a galaxisfejlődés, a tömeges csillagkeletkezés és a csillagpopulációk tanulmányozására közeli környezetben. A Wolf–Rayet csillagok nagy sűrűsége, a kiterjedt HI-burok és az erős por- és gázhatás lehetővé teszi a csillagkitöréses jelenségek részletes vizsgálatát, amelyek a távoli, fiatal univerzumban gyakoriak voltak. További infravörös, rádió és nagyfelbontású optikai megfigyelések segítenek pontosabb képet alkotni a galaxis csillagkeletkezési történetéről, tömegösszetételéről és dinamikájáról.
