A Nagy Fehér Folt, más néven Nagy Fehér Ovális a Szaturnuszon, a Szaturnuszon előforduló, olyan nagy kiterjedésű viharokat jelöl, amelyek elég fényes és kiterjedtek ahhoz, hogy a Földről távcsővel is megfigyelhetők legyenek. A foltok fehérnek látszanak, mert felső rétegükben ammóniajég található, amely sok napfényt visszaver; elnevezésük a Jupiter Nagy Vörös Foltjáról mintázódik. Egyes kitörések akár több ezer kilométer szélesek lehetnek, és bolygószintű felhősávot képesek létrehozni.
A 2010–2011-es nagy vihar különösen jól dokumentált volt: 2010 végén indult, gyorsan növekedett, és 2011 elejére a bolygó nagy részét körülölelő sávvá terjedt. Ezt a kitörést a Cassini orbiter részletesen követte, több műszerével (képi felvételek, infravörös spektrométerek, rádió- és plazmainstrumentumok). A kitörésekhez gyakran társulnak erős villámlások és rádióimpulzusok (Saturn Electrostatic Discharges, SED), amelyek a viharok belső energiájára és intenzív konvekciójára utalnak.
A Cassini mérései több fontos kémiai és termikus változást is kimutattak: a fényes felhőkben csökkent az acetilén koncentrációja, megnőtt a foszfin mennyisége (ami a mélyebb, forróbb rétegekből származó anyag felfelé szállítását jelzi), és a vihar egyes részein szokatlan hőmérséklet-eltérések jelentkeztek. Ezek az adatok támogatják azt a modellt, amely szerint a viharokat a belső, melegebb gázok feláramlása hozza létre, és ami a felső felhőrétegekben ammóniajég-képződést eredményez.
Mi okozza a Nagy Fehér Foltot? Röviden: erős, mély konvekció. A Saturn belső hője és a légkör belső rétegeiben lejátszódó fázisátalakulások (például víz kondenzációja mélyebb rétegekben) erőteljes feláramlást indíthatnak el; ez felhozza a mélyebb, foszfinban és egyéb molekulákban gazdag gázokat, majd a hidegebb felső rétegekben ammóniajég-halmazokká kondenzálódnak, amelyek a viharok jellegzetes fehér megjelenéséért felelősek. A jelenség periodikussága összefüggésben lehet a Szaturnusz évszakos változásaival: nagy kitörések hasonló formában nagyjából egy Saturnnapi év (kb. 29,5 földi év) ritmusában is megfigyelhetők voltak a történelmi feljegyzések alapján.
Fontos megkülönböztetni a Szaturnusz Nagy Fehér Foltját a Jupiter hosszú életű Nagy Vörös Foltjától: míg a Jupiteren egy nagyon tartós, anticyklonikus viharról van szó, addig a Szaturnuszon megfigyelt nagy fehér kitörések általában időszakosak, viszonylag rövid életűek (hónapok–évek), és bolygószintű átalakulásokat indíthatnak el a légkörben.
Összegzésként: a Nagy Fehér Folt a Szaturnusz globális légköri dinamika és konvekció látványos megnyilvánulása — könnyen megfigyelhető, óriási méretű vihar, amely ammóniajég-felhők kialakulásából és mélyről feltörő gázok felhozatalából ered, és amelynek tanulmányozása a bolygó belső szerkezetére és légköri folyamataira vonatkozó fontos információkat ad.
