A „német” kifejezés többféle jelentéssel bír: utalhat nyelvre, népcsoportra, kulturális vagy állami hovatartozásra, illetve történelmi fogalmakra. Az alábbi lista a leggyakoribb jelentéseket sorolja fel.

A német nyelv

A német nyelv (Deutsch) az indoeurópai nyelvcsalád germán ágába tartozik. A standard német (Hochdeutsch) mellett sok regionális dialektus létezik, például a bajor–alemann dialektusok, a plattdüütsch (alsónémet) és más helyi nyelvjárások. A német anyanyelvű beszélők száma világszerte körülbelül 90–100 millió, és további sokan beszélik idegen nyelvként. A német hivatalos nyelv több országban (például Németország, Ausztria, Liechtenstein, Svájc kantononként, Luxemburg egyike a hivatalos nyelveknek, valamint a belga német nyelvű közösség), továbbá fontos munkanyelv az Európai Unióban. Jellemző írásjegyek: latin ábécé kiegészítve az umlautos betűkkel (ä, ö, ü) és az ß-szel.

Németek — állampolgárság és etnikum

A „németek” kifejezés használható állampolgárság (német állampolgár) és etnikai, kulturális jelentésben is. Vannak, akik Németország területén születtek vagy ott élnek, és vannak, akik német nemzetiségű családból származnak, de máshol élnek (diaszpóra — pl. Volga-németek, a kelet-európai német közösségek, illetve a második világháborút követő kitelepített vagy visszatérő népcsoportok). Magyarországon is élnek német kisebbségi közösségek. Fontos megkülönböztetni a jogi fogalmat (állampolgárság) és a kulturális/etnikai identitást; valaki lehet német állampolgár anélkül, hogy németül beszélne, és fordítva.

Germán népek és a germán nyelvcsalád

A „germán” kifejezés tágabb értelemben olyan népekre és nyelvekre utal, amelyek a germán nyelvcsaládhoz tartoznak. Ide tartozik a német mellett az angol, a holland, a fríz, valamint a skandináv nyelvek (svéd, dán, norvég, izlandi) és történetileg kihalt nyelvek (pl. gót). A germán nyelvek közös nyelvtani és lexikai vonásokat mutatnak, de sok évszázad fejlődése erősen diverzifikálta őket.

Frankok és történelmi államalakulatok

A frankok (a középkor korai népcsoportja) jelentős szerepet játszottak Nyugat- és Közép-Európa történetében; uralmuk alatt jöttek létre később a mai Franciaország és Németország egyes részei, és a frank dinasztiák (Meroving, majd Karoling) hatása meghatározó volt.

Az alábbi történelmi államalakulatok és korszakok a „német” kifejezés különböző történeti értelmezéseihez kötődnek:

  • Szent Római Birodalom (843–1806): laza fejedelemségekből, hercegségekből és szabad városokból álló középkori és kora újkori politikai szervezet, amely nagy részben német nyelvterületen működött.
  • Német Szövetség (1815–1866): a napóleoni háborúk utáni laza államközösség (Deutscher Bund), amely a német államokat politikai együttműködésre próbálta ösztönözni.
  • Német Birodalom (1871–1918): a német államok és királyságok egyesülésével létrejött egységes, császári (Kaiser) rendszerű nemzetállam, amely 1918-ban, az első világháború végén ért véget.
  • Weimari Köztársaság (1919–1933): a Németországban létrejött demokratikus köztársaság az első világháborút követő időszakban.
  • Német Demokratikus Köztársaság (1949–1990): Kelet-Németország, a második világháborút követő elosztottság egyik államalakulataként működött a hidegháború idején; 1990-ben újraegyesült Nyugat-Németországgal.
  • Szövetségi Köztársaság Németország (Bundesrepublik Deutschland, 1949–): napjaink Németországa, amely 1990-ban az újraegyesüléssel kiegészült a korábbi NDK területeivel.

Összefoglalva: amikor valakiről azt mondjuk, hogy „német”, az jelentheti azt, hogy az illető német anyanyelvű, német állampolgár, német etnikumhoz tartozó személy, vagy egyszerűen úgy azonosítja magát kulturálisan. A pontos jelentés a kontextustól függ (nyelv, állampolgárság, származás vagy történelmi viszonylat).