Franz Sigel (1824. november 18. - 1902. augusztus 21.) német katonatiszt, forradalmár és bevándorló volt az Egyesült Államokban. Az Egyesült Államokban tanár, újságíró, politikus volt, és az amerikai polgárháborúban uniós vezérőrnagyként szolgált. Képessége, hogy németajkú bevándorlókat toborzott az uniós hadseregekbe, Abraham Lincoln elnök elismerését váltotta ki belőle. Henry Halleck főparancsnok azonban erősen ellenszenvesnek találta, és összességében rossz vezetőnek minősítette.

Sigel Baden tartományban, Sinsheimben született, és fiatalon a helyi hadseregben szolgált. Részt vett az 1848–1849-es német szabadságharcban, amelynek leverése után politikai menekültként elhagyta hazáját. 1852-ben vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol a német ajkú bevándorló közösségekben talált otthonra: tanított, újságírással foglalkozott és aktív szerepet vállalt a helyi politikában. Munkája és személye miatt hamar ismertté vált a német-amerikai körökben.

A polgárháború kitörésekor Sigel a bevándorló német közösségek toborzásában játszott fontos szerepet, emiatt gyorsan emelkedett a ranglétrán. Több hadműveletben vezetett egységeket, különösen a középnyugati államokban és a Shenandoah-völgy környékén. Harctéri sikerei és kudarcai vegyes képet mutattak: népszerűsége és toborzóereje jelentős volt, ugyanakkor kritikusai – köztük magasabb rangú tisztek – stratégiai döntéseinek hiányosságait rótták fel neki. Ezek a megítélések befolyásolták katonai karrierjét és a parancsnoki beosztások alakulását a háború során.

A háború után Sigel visszatért a polgári életbe: folytatta közéleti tevékenységét, részt vett a bevándorló közösségek ügyeiben, és különböző közigazgatási és politikai feladatokat vállalt. Élete utolsó szakaszában visszavonultabb szerepet töltött be, de személye és tevékenysége miatt továbbra is emlékeztek rá a német–amerikai közösségekben. 1902-ben hunyt el; halála után emlékét több helyen megőrizték: róla neveztek el utcákat, kisebb településeket és emléktáblákat állítottak, emellett a történetírásban is gyakran említik mint a 48-as emigránsok és a polgárháború német vezetőinek egyik jeles alakját.

Örökség: Sigel alakja különösen fontos a német–amerikai történelem szempontjából. Bár katonai képességeiről megoszlanak a vélemények, toborzó- és szervezőmunkája, valamint a bevándorló közösségekbe vetett bizalma hozzájárult az uniós hadsereg emberanyagához. A róla kialakult emlékezet egyszerre ünnepli politikai bátorságát 1848-ból és vitatja hadvezéri alkalmasságát a polgárháború idején.