Indokínai háború
Az első indokínai háborút 1946. december 19-től 1954. augusztus 1-jéig vívták Francia-Indokínában. A háború más elnevezései: francia indokínai háború, franciaellenes háború, francia-vietnami háború, francia-vietnami háború, francia-vietnami háború, indokínai háború, franciaországi piszkos háború és franciaellenes ellenállási háború a korabeli Vietnamban. A háborút az egyik oldalon a Franciaország által vezetett és BảoĐại császár által támogatott Francia Unió Francia Távol-keleti Expedíciós Hadtest, a másik oldalon pedig a HồChí Minh és Vő Nguyên Giáp által vezetett Việt Minh között vívták. A harcok nagy része az észak-vietnami Tonkinban zajlott, de a konfliktus az egész országra kiterjedt, és a szomszédos francia indokínai protektorátusokra, Laoszra és Kambodzsára is kiterjedt.
A második világháború után a franciák újra megszállták Indokínát. A terület korábban a Japán Birodalom része volt. A Việt Minh lázadást indított a francia fennhatóság ellen. A háború első éveiben a francia fennhatóság elleni alacsony szintű vidéki felkelés zajlott. Miután azonban a kínai kommunisták 1949-ben elérték Vietnam északi határát, a konfliktus hagyományos háborúvá alakult két olyan hadsereg között, amelyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió által szállított modern fegyverekkel rendelkeztek.
A francia uniós erőkben az egész volt birodalom gyarmati csapatai (marokkói, algériai, tunéziai, laoszi, kambodzsai, vietnami és vietnami etnikai kisebbségek), francia hivatásos csapatok és a francia idegenlégió egységei voltak. A nagyvárosi újoncok alkalmazását a kormányok megtiltották, nehogy a háború még népszerűtlenebbé váljon otthon. A franciaországi baloldal támogatói és értelmiségiek (köztük Sartre) az 1950-es Henri Martin-ügy idején "piszkos háborúnak" (la sale guerre) nevezték.
A franciák stratégiája az volt, hogy Việt Minh-t arra kényszerítik, hogy egy jól védett támaszpontot támadjon meg az ország egy távoli részén, a logisztikai útvonal végén. Ez a stratégia a Na San-i csatában igazolódott be. A háború nagy problémája az építőanyagok (különösen a beton) hiánya volt. Az utak nélküli nehéz terep miatt nem lehetett tankokat használni, és a légi fedezet biztosítása is nehéz volt. Ez szinte lehetetlenné tette a terület hatékony védelmét.
A háború után az 1954. július 21-i genfi konferencia a 17. szélességi körnél ideiglenesen felosztotta Vietnamot. A Việt Minh megkapta az ellenőrzést északon, a Hồ Chí Minh vezette Vietnami Demokratikus Köztársaság nevű területen. A 17. szélességi körtől délre eső területet BảoĐại császár alatt Vietnami Állammá alakították. Ezzel akarták megakadályozni, hogy Hồ Chí Minh az egész ország felett megszerezze az ellenőrzést. Egy évvel később Bảo Đại miniszterelnöke, Ngô Đình Diệm leváltotta, létrehozva a Vietnami Köztársaságot. Az, hogy Diem nem volt hajlandó tárgyalásokat kezdeni Észak-Vietnammal az 1956-os országos választások megtartásáról, ahogyan azt a genfi konferencia javasolta, végül 1959-ben Dél-Vietnamban ismét háborúhoz vezetett - a második indokínai háborúhoz.
Kérdések és válaszok
K: Hogyan is nevezik az első indokínai háborút?
V: Az első indokínai háborút francia indokínai háború, franciaellenes háború, francia-vietnami háború, francia-vietnami háború, francia-vietnami háború, indokínai háború, franciaországi piszkos háború és franciaellenes ellenállási háború néven is ismerik a korabeli Vietnamban.
K: Ki vezette a Francia Unió erőit?
V: A Francia Unió erőit Franciaország vezette, és Bảo ׀ại császár vietnami nemzeti hadserege támogatta.
K: Ki állt a konfliktus másik oldalán?
V: A Hồ Chם Minh és Vץ Nguyךn Giבp által vezetett Việt Minh állt a konfliktus másik oldalán.
K: Hol zajlott a legtöbb harc?
V: A legtöbb harc az észak-vietnami Tonkinban zajlott.
K: A konfliktus túlterjedt Vietnámon?
V: Igen, átterjedt a szomszédos francia indokínai protektorátusokra, Laoszra és Kambodzsára.
K: Mikor kezdődött ez a háború?
V: Ez a háború 1946. december 19-én kezdődött.
K: Mikor ért véget ez a háború?
V: Ez a háború 1954. augusztus 1-jén ért véget.
