X. Erik svéd király (Erik Knutsson, 1180 körül – 1216. április 10.) Svédország királya volt 1208 és 1216 között. Uralkodása a Sverker- és az Erik-ház közötti belső harcok időszakába esett, és fontos fordulópontot jelentett a svéd királyság konszolidációjában.

Korai évek és hatalomra jutás

Erik Knut Eriksson svéd király fia volt; anyja neve a források szerint ismeretlen. 1205-ben elmenekült az algaråsi csatából, ahol három testvérét megölték; ezt követően családjával mintegy három évig Norvégiában élt száműzetésben. 1208-ban visszatért Svédországba, és a lénai csatában győzelmet aratott II Sverker erői felett, ami megnyitotta előtte az utat a trón felé. 1210-ben házasságot kötött a dán Rikissa-val, I. Valdemar dán király és Novgorodi Sophia lányával, ami erősítette külső politikai pozícióját.

Koronázás, küzdelmek és egyházi elismerés

Eriket királlyá választották, de a hagyományos koronázásra csak 1210 novemberében került sor, a gestilreni csata után, ahol ismét legyőzte és megölte II. Sverkert. A 1210-es koronázás az ismert források szerint a korai svéd koronázások közül a legrégebbi dokumentált eset; a ceremóniát Valerius püspök, aki korábban II. Sverker támogatója volt, végezte el. A pápai elismerés is fontos mérföldkő volt: 1216-ban III. Innocent pápa jóváhagyta, hogy Erik Svédország királya legyen, és elismerte uralmát a „pogány” területek felett is, amelyek alatt valószínűleg a mai Finnország egyes részei is értendők (pogány területek).

Erik uralkodásáról csak viszonylag kevés forrás maradt ránk; néhány középkori beszámoló szerint az ő uralkodása alatt jó termés volt, ami gazdasági stabilitásra utalhatott a hadakozásokkal terhelt időszakban.

Családja és utódlás

Eriknek több gyermekét említik a források:

  1. Sofia (meghalt 1241. április 24. előtt), felesége III. Henrik mecklenburgi herceg Burwin ( 1277/1278).
  2. Marianne, pomerániai hercegnő, más néven Mariana vagy Marina
  3. Ingeborg Eriksdotter, Svédország, feleségül ment Birger Jarlhoz.
  4. Erik Eriksson, a Lisp és a Sánta Erik. Apja halála után, 1216-ban született. A Karl-krónika szerint "Selymes és sánta Eriknek" volt egy nővére is, Martha Farmer. Ez Erik Knutsson lánya lehetett. Dick Harrison történész szerint ez csak politikai propaganda Martha unokatestvérének, Karl Knutssonnak (Bonde). Ez a valótlan kapcsolat őt az Erik-ház rokonává tette volna.

Az utódok közül különösen jelentős volt Erik Eriksson, aki apja halála után – források szerint posztumusz (apja halála évében) – született, és később mint Erik XI (Erik “lisp és sánta”) többször is trónra került, jelezve, hogy Erik Knutsson dinasztikus utóélete hosszabb távon is befolyásolta a svéd történelem alakulását. A családi kapcsolatok körüli viták és a rokonsági állítások gyakran politikai célokat szolgáltak a XIII. században.

Halála és örökség

Erik 1216-ban láz következtében hunyt el a visingsöi Näs várában. Varnhemsi kolostorban (a varnhemsi templomban) temették el. Rövid uralkodása ellenére szerepe meghatározó volt a svéd belső politikai viszonyok alakulásában: győzelmei és egyházi elismerése hozzájárultak ahhoz, hogy az erősödő királyi hatalom és a pápai kapcsolatok révén Svédországban lassan stabilabb központi hatalom jöjjön létre.