Lotaringiai Hercegség (Lotaringia): Története, fővárosa és palotái
Fedezze fel a Lotaringiai Hercegség történetét: Nancy és Lunéville fővárosai, a híres Château de Lunéville és palotái, valamint 18. századi pompája.
Történet
A Lotaringiai Hercegség (franciául Lorraine, németül Lothringen) a középkortól egészen a 18. századig létező, stratégiai elhelyezkedésű dunamenti terület volt, amely történetileg a Szent Római Birodalom egyik hercegségeként működött. Földrajzilag a mai Franciaország keleti részén, a Rajna és a Moselle környékén feküdt, és határai évszázadokon át ingadoztak: egyszerre volt politikailag független, ugyanakkor erős befolyás alatt a nagyhatalmak, különösen Franciaország és a Német-római Birodalom részéről.
Az 1700-as években, a Habsburgok és Franciaország közötti hatalmi játszmák következtében a hercegség sorsa többször változott. A Lengyelországból trónfosztott Stanisław Leszczyński számára a Habsburgok és Franciaország közötti megállapodások értelmében életfogytiglanos birtokká tették Lorraine-t (a War of the Polish Succession lezárásaként, a 1738-as békeszerződések következményeként). Stanisław halála után, 1766-ban a hercegséget véglegesen Franciaországhoz csatolták, és az önálló államiság gyakorlatilag megszűnt.
Képgaléria
8 Képek
Főváros és paloták
A hercegség hagyományos központja Nancy volt, amely politikai és kulturális központként szolgált. A 18. században azonban a hercegi udvar egy része átköltözött Lunéville-be, és a város idővel a lotaringiai udvar egyik jelentős rezidenciájává vált.
A legfontosabb építészeti emlékek közé tartozik a Château de Lunéville, amelyet Leopold lotaringiai herceg számára kezdtek építeni 1702 körül a korábbi épületek helyén. A kastélyt formailag a francia udvari paloták, elsősorban a Versailles ihlette stílusához közelítették, ezért is emlegették gyakran "Lotaringia Versailles-aként". A kastélyhoz tartozik egy kápolna is, amelyet a korszak neves építésze, Germain Boffrand tervezett. Lunéville nemcsak hivatalos rezidencia, hanem kulturális és társasági központ is volt a 18. században, kedvelt üdülőhellyé válva az arisztokrácia körében.
A dinasztia és családi kapcsolatok
A Lotaringiai Hercegséget a Lorraine család (Maison de Lorraine) irányította, amely számos európai uralkodóházhoz fűzte házassági kapcsolatait. Ilyen módon a család tagjai gyakran házasodtak más francia és európai nemesi családokkal, például a francia udvar tagjaival (lásd: francia királyi család hercegnőihez való kapcsolatok).
Például I. Leopold (Leopold, duc de Lorraine, ur. 1690–1729) felesége Élisabeth Charlotte d'Orléans volt, aki a francia királyi család sarja: Élisabeth Charlotte Philippe I. Orléans-i herceg gyermeke volt, így rokonsági viszonyban állt XIV. Lajossal (pontosabban XIV. Lajos unokaöccsének, Philippe d'Orléans törvényei szerinti lánya). Leopold és Élisabeth Charlotte gyermekei között volt I. Ferenc, a későbbi Szent Római császár (Ferenc Stephen), valamint Károly Sándor (Charles Alexander) is; ezen kapcsolatok révén a lotaringiai hercegi háznak jelentős befolyása lett az európai dinasztikus politikában. Ennek a vonalnak egyik híres leszármazottja Marie Antoinette, aki közvetve (a Habsburg–Lotaringiai dinasztián keresztül) kötődött a családhoz.
Kulturális örökség
- Nancy városa ma is gazdag építészeti örökséget őriz (például a Place Stanislas, amelyet a 18. században Stanisław Leszczyński idején alakítottak ki).
- A Château de Lunéville és a hozzá kapcsolódó kertek, valamint a nápolyi és francia stíluselemek a régió gazdag művészeti és építészeti fejlődését tükrözik.
- A Lotaringiai Hercegség története fontos példa arra, hogyan formálták a dinasztikus házasságok, a nagyhatalmi megállapodások és a háborúk Európa politikai térképét.
Összefoglalva: a Lotaringiai Hercegség hosszú története során egyszerre volt a Szent Római Birodalom része és Franciaország határvidékének meghatározó tényezője. Udvari központjai, különösen Nancy és Lunéville, valamint a hercegi család európai kapcsolatai jelentős kulturális és politikai hatást gyakoroltak a régióra. Végül a 18. század közepén, Stanisław Leszczyński életfogytilagos birtoklását követően, 1766-ban Lorraine véglegesen Franciaországhoz csatlakozott.
Jelentős történelmi épületek
- Château de Lunéville egykori királyi rezidencia.
- Nancy hercegi palotája.
- A Place Stanislas. Egy volt lengyel király által építtetett nagy köztér Nancyban.
- Château de Commercy, az utolsó lotaringiai hercegnő által használt kastély.
A
hercegi családon kívül a Beauvau család igen előkelő helyet foglalt el a társadalomban, és személyes kapcsolatai révén nagy befolyással rendelkezett a hercegség uralkodóinál. A családfők gyakran viselték a Craon hercegi címet.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Lotaringiai Hercegség?
V: A Lotaringiai Hercegség egy korábbi független monarchia volt, amely Franciaország szárazföldi részén feküdt, és egyben a Szent Római Birodalom egyik állama is volt.
K: Kinek adták később a hercegséget, miután monarchiává vált?
V: A hercegséget később egy trónfosztott lengyel királynak adták.
K: A lotaringiai hercegség valaha is Franciaország része volt?
V: Igen, a hercegség 1766-ban Franciaország része lett.
K: Ki volt a hercegség fővárosa?
V: A hercegség fővárosa Nancy volt.
K: Ki helyezte át a hercegség fővárosát Lunéville-be?
V: I. Lotaringiai Leopold költöztette a hercegség fővárosát Lunéville-be.
K: Mit építtetett Lunéville-ben I. Lotaringiai Leopold?
V: I. Lotaringiai Leopold építtette Lunéville-ben a grand château de Lunéville-t.
K: Kik voltak Károly Sándor lotaringiai herceg és I. Ferenc, szent római császár szülei?
V: I. Leopold lotaringiai herceg és felesége, Élisabeth Charlotte d'Orléans voltak Károly Sándor lotaringiai herceg és I. Ferenc, szent római császár szülei, akik egyben Marie Antoinette nagyszülei is voltak.
Kapcsolódó cikkek
Szerző
AlegsaOnline.com Lotaringiai Hercegség (Lotaringia): Története, fővárosa és palotái Leandro Alegsa
URL: https://hu.alegsaonline.com/art/29111