Lotaringiai Hercegség (Lotaringia): Története, fővárosa és palotái
Fedezze fel a Lotaringiai Hercegség történetét: Nancy és Lunéville fővárosai, a híres Château de Lunéville és palotái, valamint 18. századi pompája.
Történet
A Lotaringiai Hercegség (franciául Lorraine, németül Lothringen) a középkortól egészen a 18. századig létező, stratégiai elhelyezkedésű dunamenti terület volt, amely történetileg a Szent Római Birodalom egyik hercegségeként működött. Földrajzilag a mai Franciaország keleti részén, a Rajna és a Moselle környékén feküdt, és határai évszázadokon át ingadoztak: egyszerre volt politikailag független, ugyanakkor erős befolyás alatt a nagyhatalmak, különösen Franciaország és a Német-római Birodalom részéről.
Az 1700-as években, a Habsburgok és Franciaország közötti hatalmi játszmák következtében a hercegség sorsa többször változott. A Lengyelországból trónfosztott Stanisław Leszczyński számára a Habsburgok és Franciaország közötti megállapodások értelmében életfogytiglanos birtokká tették Lorraine-t (a War of the Polish Succession lezárásaként, a 1738-as békeszerződések következményeként). Stanisław halála után, 1766-ban a hercegséget véglegesen Franciaországhoz csatolták, és az önálló államiság gyakorlatilag megszűnt.
Főváros és paloták
A hercegség hagyományos központja Nancy volt, amely politikai és kulturális központként szolgált. A 18. században azonban a hercegi udvar egy része átköltözött Lunéville-be, és a város idővel a lotaringiai udvar egyik jelentős rezidenciájává vált.
A legfontosabb építészeti emlékek közé tartozik a Château de Lunéville, amelyet Leopold lotaringiai herceg számára kezdtek építeni 1702 körül a korábbi épületek helyén. A kastélyt formailag a francia udvari paloták, elsősorban a Versailles ihlette stílusához közelítették, ezért is emlegették gyakran "Lotaringia Versailles-aként". A kastélyhoz tartozik egy kápolna is, amelyet a korszak neves építésze, Germain Boffrand tervezett. Lunéville nemcsak hivatalos rezidencia, hanem kulturális és társasági központ is volt a 18. században, kedvelt üdülőhellyé válva az arisztokrácia körében.
A dinasztia és családi kapcsolatok
A Lotaringiai Hercegséget a Lorraine család (Maison de Lorraine) irányította, amely számos európai uralkodóházhoz fűzte házassági kapcsolatait. Ilyen módon a család tagjai gyakran házasodtak más francia és európai nemesi családokkal, például a francia udvar tagjaival (lásd: francia királyi család hercegnőihez való kapcsolatok).
Például I. Leopold (Leopold, duc de Lorraine, ur. 1690–1729) felesége Élisabeth Charlotte d'Orléans volt, aki a francia királyi család sarja: Élisabeth Charlotte Philippe I. Orléans-i herceg gyermeke volt, így rokonsági viszonyban állt XIV. Lajossal (pontosabban XIV. Lajos unokaöccsének, Philippe d'Orléans törvényei szerinti lánya). Leopold és Élisabeth Charlotte gyermekei között volt I. Ferenc, a későbbi Szent Római császár (Ferenc Stephen), valamint Károly Sándor (Charles Alexander) is; ezen kapcsolatok révén a lotaringiai hercegi háznak jelentős befolyása lett az európai dinasztikus politikában. Ennek a vonalnak egyik híres leszármazottja Marie Antoinette, aki közvetve (a Habsburg–Lotaringiai dinasztián keresztül) kötődött a családhoz.
Kulturális örökség
- Nancy városa ma is gazdag építészeti örökséget őriz (például a Place Stanislas, amelyet a 18. században Stanisław Leszczyński idején alakítottak ki).
- A Château de Lunéville és a hozzá kapcsolódó kertek, valamint a nápolyi és francia stíluselemek a régió gazdag művészeti és építészeti fejlődését tükrözik.
- A Lotaringiai Hercegség története fontos példa arra, hogyan formálták a dinasztikus házasságok, a nagyhatalmi megállapodások és a háborúk Európa politikai térképét.
Összefoglalva: a Lotaringiai Hercegség hosszú története során egyszerre volt a Szent Római Birodalom része és Franciaország határvidékének meghatározó tényezője. Udvari központjai, különösen Nancy és Lunéville, valamint a hercegi család európai kapcsolatai jelentős kulturális és politikai hatást gyakoroltak a régióra. Végül a 18. század közepén, Stanisław Leszczyński életfogytilagos birtoklását követően, 1766-ban Lorraine véglegesen Franciaországhoz csatlakozott.
A hercegség elhelyezkedése a mai Franciaországban.
A Lunéville-i kastély a 18. században - a lotaringiai hercegek rezidenciája.
Jelentős történelmi épületek
- Château de Lunéville egykori királyi rezidencia.
- Nancy hercegi palotája.
- A Place Stanislas. Egy volt lengyel király által építtetett nagy köztér Nancyban.
- Château de Commercy, az utolsó lotaringiai hercegnő által használt kastély.
A
hercegi családon kívül a Beauvau család igen előkelő helyet foglalt el a társadalomban, és személyes kapcsolatai révén nagy befolyással rendelkezett a hercegség uralkodóinál. A családfők gyakran viselték a Craon hercegi címet.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt a Lotaringiai Hercegség?
V: A Lotaringiai Hercegség egy korábbi független monarchia volt, amely Franciaország szárazföldi részén feküdt, és egyben a Szent Római Birodalom egyik állama is volt.
K: Kinek adták később a hercegséget, miután monarchiává vált?
V: A hercegséget később egy trónfosztott lengyel királynak adták.
K: A lotaringiai hercegség valaha is Franciaország része volt?
V: Igen, a hercegség 1766-ban Franciaország része lett.
K: Ki volt a hercegség fővárosa?
V: A hercegség fővárosa Nancy volt.
K: Ki helyezte át a hercegség fővárosát Lunéville-be?
V: I. Lotaringiai Leopold költöztette a hercegség fővárosát Lunéville-be.
K: Mit építtetett Lunéville-ben I. Lotaringiai Leopold?
V: I. Lotaringiai Leopold építtette Lunéville-ben a grand château de Lunéville-t.
K: Kik voltak Károly Sándor lotaringiai herceg és I. Ferenc, szent római császár szülei?
V: I. Leopold lotaringiai herceg és felesége, Élisabeth Charlotte d'Orléans voltak Károly Sándor lotaringiai herceg és I. Ferenc, szent római császár szülei, akik egyben Marie Antoinette nagyszülei is voltak.
Keres