Don Quijote — Cervantes regénye: Alonso Quixano, Sancho Panza, szélmalmok
Don Quijote — Cervantes méltán híres regénye: Alonso Quixano kalandjai Sancho Panzával, a szélmalmok elleni küzdelem és a lovagi eszmények tragikomikus története.
A Don Quijote Miguel de Cervantes regénye, amely két részben jelent meg (az első 1605-ben, a második 1615-ben). Sok irodalomtörténész a művet az első modern regénynek tekinti, mert megújította a regényformát: komplex szereplőket, többnézetű elbeszélést és a valóság és fikció határának játékát mutatja be. A mű eredetileg spanyolul íródott; az első részét Thomas Shelton 1612-ben angolra fordította, ami hozzájárult a mű gyors európai ismertségéhez. A főhős, Don Quijote a lovagi eszmények megtestesítőjeként jelenik meg, ugyanakkor viselkedése gyakran hibás és életidegen — ennek következtében a „quijote” (illetve „quijotikus”) jelző a köznyelvben a céltalan, idealista cselekedetek leírására került.
Történet röviden
Röviden: a regény Alonso Quixanóról szól, egy középkorú kastélytulajdonosról, aki annyit olvas a lovagi kalandokról, hogy idővel megzavarodik, és úgy hiszi, ő maga is lovag (maga veszi fel a Don Quijote nevet). Felöltöztet régi vértjét, lovat nevez el, és útnak indul, hogy helyreállítsa az igazságot és védelmezze a gyengéket. Hű kísérője a józan, vidéki lovászlegény, Sancho Panza, aki falusi bölcsességével és egyszerű pragmatizmusával ellensúlyozza Don Quijote idealizmusát.
A kalandok során Don Quijote gyakran félreértelmezi a valóságot: például a leghíresebb epizódban meglát néhány szélmalmok, és óriásoknak hiszi őket. Harcba megy velük, és végül leűtik a lováról; Sancho próbálja rábeszélni, hogy azok csak malmok, de Don Quijote hittében azt állítja, hogy egy varázsló változtatta át az óriásokat, hogy megátkozza őt. A második rész többek között Sancho kormányzóságának epizódját is bemutatja (az ún. Ínsula Barataria), ahol Sancho rövid időre írói és politikai tapasztalatokat szerez, ám végül visszatér mesteréhez.
Főbb szereplők
- Don Quijote / Alonso Quixano — az idealista „lovag”, aki valóság és képzelet közt él; hősiessége és tévedései egyaránt létfontosságúak a regény humora és tragédiája szempontjából.
- Sancho Panza — Don Quijote pajesza, aki gyakran egyszerű, de találó mondásai (szentenciái) révén bölcsességet mutat; ő képviseli a köznép életszemléletét.
- Dulcinea del Toboso — Don Quijote kitalált hölgyideálja; valójában egy egyszerű parasztasszony (Aldonza Lorenzo), akit Don Quijote költőien hősnővé emel.
Témák és irodalmi újítások
A regény fontos témái közé tartozik az illúzió és valóság viszonya, az elbeszélés több rétegűsége, az önreflexió és a paródia: Cervantes kigúnyolja a kor lovagregényeit, miközben mély emberi és filozófiai kérdéseket tesz fel. A műben megjelenik a metafikciós játék is — például a szerzői toposzokkal való játék, a hamis szerzői állítások és a második részben a fiktív „folytatás” kritikája (Cervantes a valóságban reagál egy, az ő nevére hivatkozó hamis folytatásra, amelyet egy Avellaneda nevű szerző adott ki).
Hatás és örökség
A Don Quijote hatalmas hatást gyakorolt az európai irodalomra: befolyásolta a regényformát, a karakterábrázolást és az elbeszélői technikákat. Különböző művészeti ágakban is megjelent — festészetben (például Goya, Picasso), zenében, színházban, filmben és balettben számos feldolgozást ért meg. A novellából származó metaforák (például a „tilting at windmills” angol kifejezés) a köznyelvbe is bekerültek, és a mű tovább él a kulturális emlékezetben.
Végkifejlet
A regény záró részében Alonso Quixano súlyosabb baleseteket szenved, végül hazatér. A történet végén felépülve rövid ideig elveszíti kóros képzelgéseit, helyreáll az épelméje, és halála előtt lemond a lovagi vállalkozásairól. Ennek a lezárásnak több értelmezése is van: egyesek szerint Cervantes ezzel rekoncilizálja hősét a realitással, mások szerint a befejezés tragikus tanulságot ad az idealizmus és a valóság ütközéséről.
A Don Quijote ma is a világirodalom egyik alakja: egyszerre komikus és tragikus figura, aki a képzelet erejéről, az emberi méltóságról és a valóságpapír lehetséges torzulásairól mesél.
Don Quijote és társa, Sancho Panza, Gustave Doré illusztrációja.
Kérdések és válaszok
K: Ki írta a Don Quijote-t?
V: Miguel de Cervantes.
K: Hány részben és hány évben jelent meg a Don Quijote?
V: A Don Quijote két részben jelent meg, 1605-ben és 1615-ben.
K: Milyen nyelven íródott eredetileg a Don Quijote?
V: A Don Quijote-t először spanyolul írták.
K: Ki és mikor fordította le a Don Quijote-t angolra?
V: A Don Quijote-t Thomas Shelton fordította angolra. Nem világos, hogy a fordítás pontosan mikor készült el.
K: Miért tartja sok tudós a Don Quijote-t az első modern regénynek?
V: A Don Quijote-t elsősorban öntudatossága és metatextuális elemei miatt tartják az első modern regénynek, többek között.
K: Ki az a Don Quijote?
V: Don Quijote az azonos című regény főhőse. Ő egy középkorú férfi, aki megőrült, és azt hiszi, hogy ő egy Don Quijote nevű lovag.
K: Mi Don Quijote leghíresebb kalandja a könyvben?
V: Don Quijote leghíresebb kalandja a szélmalmokkal folytatott harca. A szélmalmokat óriásoknak látja, és rájuk támad, csakhogy leverik a lováról.
Keres