Dick Turpin (1705 – 1739. április 7.) angol útonálló volt, akinek neve máig a XVIII. századi országúti rablókkal kapcsolatos legendák egyik legismertebb alakjává vált. Valós bűnügyi tevékenységei közé tartoztak a orvvadászat, betörés, lótolvajlás és – a kortárs források szerint – akár erőszakos cselekmények is; a róla kialakult romantikus, kalandos kép azonban nagyrészt későbbi irodalmi túlzás eredménye. A leghíresebb történetek szerint az „országúti rablásokat” legendás lován, a Black Bess nevű kancán hajtotta végre. Végül 1739-ben elfogták, elítélték, és 1739. április 7-én a yorki Knavesmire-en felakasztották.

Korai élet és bűnbanda

Turpin Essex megyéjében, Hempsteadben született. Ifjúkoráról és családi hátteréről kevés hiteles adat maradt fenn; egyes források szerint a vidéki kézművességhez vagy a mészárszékhez kötődött. Fiatal felnőttként kapcsolatba került egy olyan banda tagjaival, akik a király tulajdonában lévő erdőkben orvvadásztak — elsősorban szarvasokat elejtve és azokat értékesítve. A banda több tagját 1735-ben elfogták és kivégezték; ez a megtorlás hozzájárult Turpin további, mobil bűnözői pályájához.

Országúti rablóként és álnév alatt

Ezután Turpin elsősorban gazdagabb vándorokat és kereskedőket rabolt ki a városok közötti országutakon; tevékenysége fölöttébb mozgékony volt, hogy elkerülje a hatóságokat. Sok helyen, különösen Dél-Angliában tevékenykedett, és többféle bűncselekményből élt. Egyes időszakokban álnéven élt: John Palmernek nevezte magát, hogy elrejtőzhessen, és így hosszabb ideig elkerülje a szervek figyelmét.

Bár a rablásokkal kapcsolatos legendák erősen romantizálták, fontos megjegyezni, hogy a korabeli büntetőeljárás gyakran a vagyon elleni bűncselekményekre, például lólopásra összpontosított. Turpint végül lólopásért tartóztatták le, és e vád miatt állították bíróság elé; az elítélést követően a yorki börtönben (York Castle) tartották fogva, majd Knavesmire-en végezték ki. A hivatalos kivégzés dátuma: 1739. április 7.

Mítosz és örökség

Turpin hírnevét nagyban felfújták a későbbi irodalmi és szórakoztató művek. A XIX. századi regényírók, balladák és színpadi adaptációk — leginkább William Harrison Ainsworth 1834-es Rookwood című regénye — hozzáadták a leghíresebb motívumokat: a romantikus „Black Bess” lovat, a bátor és csibészes hőst, valamint a legendás menekülést a fővárosból Yorkba. Sok kortárs és későbbi forrás ezért megkülönbözteti a történelmi Dick Turpint és a róla később festett regényes képet.

  • A valóság: Turpinről legalább annyi biztos, hogy bűnözőként élt, és 1739-ben felakasztották York közelében.
  • A legenda: A „karizmatikus országúti rabló” alakját elsősorban irodalom és népi emlékezet formálta.

Dick Turpin története jól mutatja, hogyan válhat egy bűnöző életműve idővel népszerű mítosszá: az eredeti bűncselekmények, a korabeli társadalmi viszonyok és a későbbi művészi feldolgozások együtt alakították a róluk ismert képet. Turpin neve ma is felbukkan népi balladákban, irodalmi művekben, filmekben és vendéglők, kocsmák elnevezésében szerte Angliában.