Emberi és polgári jogok nyilatkozata (1789) — definíció, tartalom, jelentőség

Fedezze fel az 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozatának definícióját, fő tartalmát és történeti jelentőségét — alapvető jogok és hatalmi elvek áttekintése.

Az Emberi és polgári jogok nyilatkozata (franciául: La Déclaration des droits de l'Homme et du citoyen) a francia forradalom egyik meghatározó irata. A dokumentum rövid, tételes formában fogalmazta meg a kor hegemonikus gondolatait: a vallásszabadság, a szólásszabadság, a gyülekezési szabadság és a hatalmi ágak szétválasztása mellett olyan alapelveket is, amelyek az egyén és a közösség viszonyát szabályozzák. A Nyilatkozat szerint ezek a jogok minden embert megilletnek. Beszél továbbá kollektív jogokról is, és a természetes jogok eszméjéből indul ki: a jogok minden emberre vonatkoznak, azaz elméletileg minden időben és minden helyen érvényesek, mert az emberi természetből fakadnak (emberi természetből).

A Nyilatkozatot az Alkotmányozó Nemzetgyűlés (Assemblée nationale constituante) fogadta el 1789. augusztus 26-án. Ez a lépés előzte meg a francia alkotmány megalkotását: a dokumentum kifejtette azokat az alapelveket, amelyekre később a jogrend épült. A Nyilatkozat célja nem csupán jogi normaalkotás volt, hanem politikai elvárások megfogalmazása is: megmutatni, milyen jogok és milyen társadalmi szerkezet tekinthető igazságosnak. A szöveg azonban csak a "férfiak" jogairól beszélt, a nők helyzetével nem foglalkozott, és nem említette a rabszolgaság kérdését.

"Első cikkely - Az emberek szabadnak és egyenlő jogokkal születnek és maradnak. Társadalmi különbségtételeket csak a közjóra lehet alapozni."

Tartalom — főbb gondolatok és cikkelyek

A Nyilatkozat rövid, de sűrített formában fogalmazza meg a jogokat; összesen 17 cikkelyből áll. Ezek közül a legfontosabb elvek a következők:

• Természetes és elidegeníthetetlen jogok: a szabadság, a tulajdon, a biztonság és az elnyomással szembeni ellenállás jogának kimondása (2. cikk).
• Egyenlőség a törvény előtt: a törvény mindenki számára egyformán alkalmazandó; a törvény a közakarat kifejezése (6. cikk).
• Jogbiztonság és törvény előtti védelem: senkit nem lehet büntetni kivéve azokat az eseteket, amelyeket a törvény előre meghatároz (7–8. cikkek).
• Arbitrázs tilalma: rosszindulatú vagy önkényes őrizet és eljárás ellen védelmet biztosít (9. cikk).
• Véleménynyilvánítás szabadsága: a gondolatok és vélemények szabad kinyilvánításának joga, korlátozása csak a közrend védelmében lehetséges (10–11. cikkek).
• Adózás és közköltségek ellenőrzése: az adók megállapítása a törvényhozás jogkörébe tartozik; a közteherviselésről részletek találhatók (13–15. cikkek).
• A tulajdon védelme: a tulajdon „sérthetetlen és szent” jog, csak törvényesen vehető el, és kártalanítást kell fizetni (17. cikk).

Kialakulás, szerzők és hatások

A Nyilatkozat megalkotásában fontos szerepe volt az eszmék sodrásának és néhány személynek: jelentős hatással volt rá az angolszász jogi hagyomány és az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat (1776) eszméje. A gyakorlati szerkesztésben részt vett Gilbert du Motier, marquis de Lafayette, aki Thomas Jefferson tanácsait is felhasználta. Az alkotó folyamatban a felvilágosodás gondolkodói — például Montesquieu és Rousseau — elvei is érvényesültek.

Hiányosságok és korlátok

Bár a Nyilatkozat forradalmi jelentőségű volt, több fontos kérdést nem oldott meg:

• Nők jogai: a szöveg explicit módon a „férfiak” jogairól beszél; emiatt Olympe de Gouges 1791-ben megírta a La Déclaration des Droits de la Femme et de la Citoyenne című választ, amely a nők egyenlőségét követelte.
• Gyarmati és rabszolgasági kérdések: a Nyilatkozat nem foglalkozott a rabszolgasággal; Franciaországban a rabszolgaságot 1794-ben egyszer eltörölték, majd Napoleon 1802-ben visszaállította; az egyetemleges eltörlést 1848-ban vezették be.
• Társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek: a Nyilatkozat elsősorban jogi-politikai szabadságokat biztosított, a gazdasági egyenlőség kérdését nem oldotta meg.

Jelentőség a francia jogban és nemzetközi hatás

A Nyilatkozat mind Franciaország alkotmányos hagyományában, mind a nemzetközi jog fejlődésében meghatározó. Franciaországban a Nyilatkozat eszmeisége több alkotmányban megjelent, és a modern francia alkotmányos jog egyik alapdokumentumának tekinthető. A francia bírói gyakorlat és az alkotmánybíróság értelmezése is gyakran hivatkozik a Nyilatkozatra mint alapvető jogelvek forrására.

Nemzetközi szinten a 1789-es Nyilatkozat hatott a későbbi alkotmányokra és jogi nyilatkozatokra, valamint hozzájárult a modern emberi jogi eszme kialakulásához. Sokan a Nyilatkozatot tekintik fontos előfutárnak az nemzetközi emberi jogok későbbi rendszere és az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (1948) számára.

Összefoglalás

A 1789-es Emberi és polgári jogok nyilatkozata rövid, de rendkívül befolyásos forradalmi dokumentum: megfogalmazta azokat az alapelveket, amelyek a modern köztársasági és alkotmányos jogok alapját képezik. Bár nem volt tökéletes — nem garantálta az egyenlőséget a nők és a gyarmatiak számára, és nem rendezte a gazdasági kérdéseket — a Nyilatkozat kulcsfontosságú állomás volt a jogi egyenlőség és az egyetemes emberi jogok felé vezető úton. A Nyilatkozatban megfogalmazott elvek ma is befolyásolják a francia jogot és az emberi jogok nemzetközi gondolkodását. A francia jog ezen a dokumentumon alapul.

Kérdések és válaszok

K: Mi az Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata?

K: Mikor íródott?

K: Ki írta?

K: Milyen példák vannak a dokumentumban felvázolt jogokra?

K: Milyen hatással volt ez a dokumentum?

Keresés betűvel