A Darwinopterus (jelentése "Darwin szárnya") egy Kínában felfedezett, Charles Darwinról elnevezett pteroszaurusz nemzetség. Ez az első ismert pteroszaurusz, amely a hosszúfarkú (rhamphorhynchoid) és a rövidfarkú (pterodactyloid) pteroszauruszok jellemzőit egyaránt mutatja. A Darwinopterus egy átmeneti fosszília a két csoport között: teste és farka ősi, hosszúfarkú vonásokat őriz, míg a fej, a nyak és a kéz pterodactyloidos, modernebb jegyeket mutat.

Leírás és morfológia

A nemzetség általában kisebb–közepes termetű pteroszauruszok közé tartozik. Jellegzetes vonások:

  • Fej és nyak: fejlett koponya és viszonylag hosszú nyak, pterodactyloidszerű arányokkal; több példányon fejre emelt címer (koponyadísz) látható.
  • Fark: a rhamphorhynchoidokéra emlékeztető, hosszabb farok, amely a teste hátsó szakaszát megőrizte.
  • Fogazat: a fogazat fajonként eltérő — egyes fajtákban robusztusabb fogakat, másokban finomabb, hegyesebb fogakat találunk, ami táplálkozási különbségekre utalhat.
  • Szárnyak és bőrlenyomatok: több fosszílián a szárnymembránok és részben a testet borító szőr-szerű képződmények (pycnofiberek) nyomai is megőrződtek.

Felfedezés és rendszertan

30–40 fosszilis példányt találtak, amelyek mindegyike a Tiaojishan Formációból származik; ez a réteg a középső jura korból, körülbelül 160 millió évvel ezelőttről (mya) származik. A leletek túlnyomó többsége jó állapotú, és több teljes vagy majdnem teljes vázlatot is magában foglal.

A típusfajt, D. modularis-t 2010 februárjában írták le. Két további fajt, a D. linglongtaensis-t 2010 decemberében, illetve a D. robustodens-t 2011 júniusában különítették el ugyanabból a fosszilis rétegből. A fajok megkülönböztetése elsősorban a koponya- és fogmorfológián, valamint a koponyadísz formáján alapul.

Jelentőség az evolúció szempontjából

A Darwinopterus különleges szerepet tölt be a paleontológiában, mert erős bizonyítékot szolgáltat a pteroszauruszok evolúciójában bekövetkező, ún. moduláris (vagy mosaik) fejlődésre: egyes anatómiai egységek (például a fej és a nyak) egyszerre változtak modernebbé, míg más részek (például a fark) visszamaradtak ősi jellegűek. Ez az átmeneti jelleg egyértelművé teszi, hogy a nagy csoportok közötti átmenetek fokozatosan, modulonként valósulhattak meg, nem feltétlenül az egész test egyidejű átalakulásával.

Nemi dimorfizmus és viselkedési feltételezések

A példányok nemi dimorfizmust mutattak: a leletek alapján a hímek fején gyakran volt jól fejlett címer, és ezeknek a példányoknak keskenyebb volt a csípőjük, míg a nagyobb, szélesebb csípőjű példányokat nőstényeknek értelmezték. A szélesebb medence a tojásrakáshoz biztosít nagyobb helyet, míg a címer szerepe vélhetően a párválasztásban vagy a fajon belüli jelzésben lehetett fontos. Ezek az eltérések fontos információt adnak a pteroszauruszok szaporodási és társas viselkedésének megértéséhez.

Kiállítások és további kutatások

A Tiaojishan Formációból származó Darwinopterus-leletek gyakran szerepelnek múzeumi kiállításokon és tudományos publikációkban, mivel kiváló példák a középső jura faunájára és az átmeneti formákra. A kutatás ma is zajlik: a további leletek finomabb részleteket tárhatnak fel a fajok közötti különbségekről, az ontogenezisről (egyedfejlődésről) és a paleoekológiáról.

A Darwinopterus tehát azért különleges, mert érzékletesen mutatja be az evolúció fokozatos természetét és azt, hogy a nagy rendszertani átalakulások hogyan történhetnek részletek szerint eltérő ütemben.