Sötét energiának nevezik azt az erőt, amelyről úgy gondolják, hogy az univerzumot egyre nagyobbá teszi. Úgy tűnik, hogy a távoli galaxisok nagy sebességgel távolodnak tőlünk: az elképzelés szerint az univerzum egyre nagyobb, és az ősrobbanás óta így van ez. A mérések ma már elég pontosak ahhoz, hogy a csillagászok meg tudják állapítani, hogy ezek a galaxisok mintha gyorsulnának tőlünk. Az univerzum egyre gyorsabban tágul.

Ezt az egyre gyorsabb és gyorsabb tágulást a tudósok nem értik. Számos elképzelés létezik arra vonatkozóan, hogy mi okozhatja a gyors tágulást. Jelenleg azonban az ezt vizsgáló kozmológusok nem tudnak választ adni. Mintha az üres térben lenne valami, ami egy taszító erőt (antigravitációt) biztosítana, ami a világegyetemet tágulásra készteti. Ezt nevezték el sötét energiának.

Bizonyítékok és megfigyelések

A sötét energia létezésére több, egymástól független megfigyelési vonal utal. A legfontosabb bizonyítékok:

  • Szupernóvák típusa Ia: 1998-ban két független kutatócsoport (Perlmutter és munkatársai; Riess, Schmidt és munkatársai) felfedezte, hogy a távoli Ia típusú szupernóvák halványabbak a vártnál, ami azt jelzi, hogy az univerzum tágulása gyorsul. Ezek az eredmények vezettek először a sötét energia fogalmához.
  • Ko­zmikus mikrohullámú háttér (CMB): a CMB finom hőmérsékleti és polarizációs ingadozásai, valamint azok statisztikája (pl. WMAP és Planck műholdak mérései) összhangban vannak egy olyan kozmológiai modellel, amelyben a teljes energiasűrűség nagy részét sötét energia adja.
  • Baryon-akusztikus oszcillációk (BAO): a galaxisok nagy léptékű eloszlásában észlelhető szabályosságok skálája segít meghatározni az univerzum méret- és tágulásdinamikai paramétereit, és ezek is a gyorsuló tágulás mellett szólnak.
  • Nagy léptékű szerkezet és galaxishalmazok: a galaxisok klasztereződése és a halmazok növekedési üteme érzékeny a tágulásra és a gravitációs vonzásra; a mérések inkább egy olyan összetevőt sugallnak, amely lassítja a struktúra növekedését, ez is összhangban van sötét energiával.

Mit jelent fizikailag a sötét energia?

Az egyik legegyszerűbb és leggyakrabban használt leírás a kozmológiai állandó (Λ), amelyet Einstein vezettet be: ez a tér vákuumának energiáját modellezi, és egyenletes, mindenütt jelenlévő energiasűrűséget jelent, amelynek nyomása negatív — ez okozza a taszító hatást. A kozmológiai állandó egyszerűsége miatt jól illeszkedik a jelenlegi adatokhoz: az egyetlen fontos paramétere az energiasűrűség nagysága, és a megfigyelések szerint az egyenletes komponensre jellemző egyenértékű állapotegyenlet-paraméter w ≈ −1.

Vannak azonban alternatívák is:

  • Quintessence: dinamikus mező, amely időben változó energiasűrűséget illetve w(t) értéket adhat; ez több szabadságfokkal rendelkezik, de több finomhangolást igényel.
  • Módosított gravitáció: az általános relativitás elmélete átírható vagy kiterjeszthető (például f(R) modellek), így a kozmológiai megfigyelések más okra is visszavezethetők anélkül, hogy új energiaösszetevőt vezetnénk be.
  • Inhomogenitások és emergens magyarázatok: vannak olyan javaslatok, amelyek szerint a nagy léptékű inhomogenitások vagy koherens hatások tévesen értelmezhetők sötét energiaként.

Hatása az univerzum jövőjére

Ha a sötét energia tényleg egy konstans vákuumenergia (w = −1), akkor az univerzum tágulása örökké gyorsuló marad. Ennek lehetséges következményei:

  • Távoli galaxisok egyre gyorsabban távolodnak, végül a lokális galaxiscsoport kivételével sok objektum kikerülhet a megfigyelhető horizonton túl.
  • Hosszú időskálákon az univerzum hidegebbé és ritkábbá válik (a „hőhalál” forgatókönyve), és a kozmikus háttérsugárzás tovább hűl.
  • Bizonyos modellekben a sötét energia időben változhat, és ettől függően más jövőkép is lehetséges (pl. „big rip”, ha w < −1 tartósan), de a jelenlegi megfigyelések nem igazolják egyértelműen ezeket az extrémebb forgatókönyveket.

Nyitott kérdések és jelenlegi kutatások

Még sok a bizonytalanság: mi az energia eredete, miért éppen a ma megfigyelt nagyságrendben létezik (a finomhangolási vagy „kozmológiai állandó probléma”), és változik-e időben az állapotegyenlet-paraméter. Egy 2011-es kutatási cikk az elméleti fizika problémáját vázolja fel.

A kérdések tisztázására és a modellparaméterek pontosítására nagy kozmológiai felméréseket és műszeres méréseket végeznek (szupernóva-észlelések, nagy galaxisszámban végzett spektroszkópiák, CMB-mérések és gyenge lencsehatás vizsgálatok). Ezek célja, hogy finomabban meghatározzák w értékét és annak esetleges időbeli változását, illetve különbséget tegyenek a kozmológiai állandó és a dinamikus sötét energia vagy módosított gravitáció között.

Összefoglalás

A sötét energia a modern kozmológia egyik legnagyobb rejtélye: megmagyarázza a megfigyelt gyorsuló tágulást és a kozmikus összetevők túlnyomó részét adja a jelenlegi mérési eredmények szerint. Ugyanakkor a fizikai természetére vonatkozóan ma még nincs konszenzus; több lehetséges magyarázat létezik, és aktív nemzetközi kutatás folyik a kérdések tisztázására.