Cycas (cikász) – ismertető: Sago-pálma, fajok, elterjedés és fosszíliák

Cycas (cikász) ismertető — Sago‑pálma, ~95 faj, elterjedés Ázsiától Ausztráliáig, fosszíliák és élő kövület tények egy helyen.

Cycas a növények nemzetségébe tartozó nemzetség. Ez az egyetlen jelenleg ismert nemzetség a Cycadaceae családon belül. Jelenleg mintegy 95 fajt ismerünk; ezek közül több szűk endemikus elterjedésű, mások kertészeti dísznövényként is elterjedtek.

Valószínűleg a legismertebb ezek közül a Sago pálma vagy King Sago pálma néven forgalmazott. A növény azonban nem igazi pálma. Az általános név a görög kykas szóból származik, és "pálmafát" jelent. A külső hasonlóság (származás nélküli párhuzamosság) miatt gyakran tévesztik össze a valódi pálmákkal.

Elterjedés

A nemzetség az Óvilágban őshonos, a legtöbb faj az egyenlítői régiókban él. Találhatók Kelet- és Délkelet-Ázsiában, köztük a Fülöp-szigeteken (6 faj, ebből 4 endemikus), Kelet-Afrikában (beleértve Madagaszkárt), Észak-Ausztráliában, Polinéziában és Mikronéziában őshonosak. Ausztráliában mintegy 26 faj fordul elő, az indokínai térségben pedig közel 30 faj él. A legészakibb faj, C. revoluta, Észak 31° környékén, a Japán déli részén is előfordul, míg a legdélebbi, C. megacarpa, a déli szélesség 26°-án található az ausztráliai Queensland délkeleti részén.

Leírás és életmód

A Cycas fajok külsőre pálmaszerűek: rövidebb vagy magasabb, általában tagolatlan törzsük végén örvös állású, hosszú, páratlanul szárnyalt levelek sorakoznak. Néhány fontos jellemző:

• Levelek: unalmasan nagy, szárnyalt (pinnátusz) levelek, melyek több évig a növényen maradhatnak.
• Törzs és gyökérzet: legtöbbször egyetlen, lassan növő törzs; a gyökerek között gyakran előfordulnak a korallszerű (coralloid) gyökerek, amelyekben nitrogénkötő kékbaktériumok (cyanobaktériumok) élnek.
• Szaporodás: a cikászok általában kétlakiak (dioecikusok): külön vannak a hím- és nőivarú egyedek. A hím növények tobozszerű sporangiumai, míg a nőivarúaknál a Cycas nemzetség különleges módon a megasporofillumokon (nem feltétlenül tömör tobozban) hordozza az ivarokat; a termések külső maghéja gyakran élénk színű.
• Élettartam és növekedés: lassan növekednek, több évtizedes akár évszázados élettartam is előfordulhat.

Használat és mérgezés

Néhány Cycas-fajt dísznövényként termesztik, különösen a C. revoluta ismert a kertészetekben, mert viszonylag fagyálló és lassan növekszik. Bizonyos fajokból, például a sago pálmaként árult példányokból keményítőt (sagot) vonnak ki, amit hagyományosan élelmezési célokra is használtak, de fontos tudni, hogy a növény több része — különösen nyers állapotban — mérgező anyagokat (például cycasin) tartalmaz. Ezek eltávolítása és a biztonságos fogyasztás érdekében speciális feldolgozás szükséges; helytelen előkészítés esetén súlyos mérgezés léphet fel.

Fosszíliák és filogenetika

A növényeket gyakran élő kövületnek tekintették. A Cycas nemzetség legkorábbi fosszíliái a kainozoikumban jelennek meg, de Cycas-szerű fosszíliák még a mezozoikumban is előfordulnak. A fosszilis anyag alapján a cikászok ősi csoportnak számítanak, bár a ma élő Cycas nem törvényszerűen azonos minden ősi formával.

A Cycas nem áll közeli rokonságban a cikádok más nemzetségeivel: Filogenetikai vizsgálatok kimutatták, hogy a Cycadaceae a testvércsoportja az összes többi ma élő cikádnak, vagyis az evolúciós fa egyik korai elágazását képviselik. Ez magyarázza is egyben a család különálló morfológiai jellegzetességeit is.

Védelmi helyzet

Sok Cycas-faj természetes élőhelye szűkül, és több faj fenyegetett, részben a szűk endemizmus, élőhelypusztulás és gyűjtés miatt. A fenntartható termesztés, oltalom alá helyezés és a természetes élőhelyek védelme kulcsfontosságú a fajok megőrzéséhez.

Kérdések és válaszok

K: Mi az a növénynemzetség, amelyet úgy hívnak, hogy?

K: Melyik családba tartozik a Cycas?

K: Hány faj ismert ebben a nemzetségben?

K: Melyik a Cycas legismertebb faja?

K: Hol találhatunk őshonos populációkat ezekből a növényekből?

Keresés betűvel