A cluniai (cluniai) reform a középkori szerzetességen belüli változások sorozata volt. A reformok a kolostorok hagyományos életének helyreállítására összpontosítottak. A kolostoroknak ösztönözniük kellett a művészeti alkotások készítését. Gondoskodniuk kellett a szegényekről is.
A reform a burgundiai Cluny apátságról kapta a nevét. Az ottani bencés rendben kezdődött. A reformot nagyrészt Szent Odo hajtotta végre. Elterjedt Franciaországban (Burgundia, Provence, Auvergne, Poitou), Angliában, valamint Olaszország és Spanyolország nagy részén.
A reformot azért mondták ki, mert a bencés rendben korrupció volt. Az emberek úgy gondolták, hogy ez a korrupció azért alakult ki, mert olyan emberek, akik nem papok voltak, és akik a kolostorokon kívülről jöttek, beavatkoztak a kolostorokba. Egy bencés kolostornak földre volt szüksége. Ezt a földet egy hűbérúr adta. Azzal, hogy a földet odaadta, az úr a kolostor védnöke lett. Ugyanakkor gyakran követelte magának a jogot, hogy beavatkozhasson a kolostor ügyeibe. A Cluny-reform kísérlet volt e gyakorlat megváltoztatására. Úgy gondolták, hogy egy függetlenebb apát nagyobb sikerrel tudná érvényesíteni a rend szabályait. Aquitániai Vilmos 910-ben alapította az első Cluny-kolostort azzal az újszerű kikötéssel, hogy a kolostor közvetlenül a pápának, nem pedig egy helyi úrnak tartozik majd beszámolási kötelezettséggel. Ez lényegében azt jelentette, hogy a kolostor független lesz, mivel a pápa tekintélye ilyen távolságból nagyrészt elméleti jellegű volt.
A cluniacusi mozgalom fénykorában (kb. 950 és 1130 között) Európa egyik legnagyobb vallási ereje volt. A reformok legjelentősebb támogatói között volt II. urbán pápa, Hersfeldi Lambert és a verduni Szent Vannes-i Richárd apát. A klunyianusok az Isten békéje koncepció, valamint a Szentföldre irányuló zarándoklatok hívei voltak.
Kezdetek és alapkoncepció
A cluniacusi reform legfontosabb célja a Szent Benedek szabályának (Regula Benedicti) betartásának helyreállítása volt: a közösségi ima, a munkavégzés és az erkölcsi fegyelem hangsúlyozása. Cluny különlegessége az volt, hogy a kolostor pápai kiváltság (exemptio) alá került: közvetlenül a pápának tartozott, így védelem alá helyezte magát a helyi földesurak beavatkozásaival szemben. Ez a megoldás tette lehetővé a kolostorok nagyobb önállóságát és a reformok következetes érvényesítését.
Szervezeti modell és terjeszkedés
Cluny nem egyszerű egyetlen kolostor maradt: egy központi apátság köré szerveződő hálózatot (filiációt) hoztak létre, amelyhez számos leánykolostor csatlakozott, de ezek a leányházak is Cluny apátjának tekintették magukat. Ez a hierarchikus szervezet lehetővé tette a reformok gyors terjesztését és az egységes vallásos gyakorlat kialakítását.
Liturgia, művészet és gazdálkodás
A klunyianusok különösen nagy hangsúlyt fektettek a liturgiára: a zsolozsma és az eucharisztia ünneplésére, amelyek gyakran hosszabb és díszesebb formában folytak, mint más bencés közösségekben. A megnövekedett liturgikus élet ösztönözte a zenei és építészeti alkotásokat; Cluny és leánykolostorai hozzájárultak a román kori építészet és a liturgikus könyvek fejlődéséhez. Gazdasági szempontból a klunyianusok kiterjedt birtokokat halmoztak fel adományok és örökségek révén, amelyekből fenntartották kolostori közösségeiket és a karitatív tevékenységeket.
Társadalmi és politikai hatás
A clunyi mozgalom aktív szereplője volt a középkori egyházi-politikai diskurzusnak: támogatta a Isten békéje (Peace of God) mozgalmat, amely a fegyveres erőszak korlátozására törekedett, és ösztönözte a zarándoklatokat a Szentföldre. Cluny szoros kapcsolatra lépett pápákkal és uralkodókkal, és a klunyi vezetők gyakran tartoztak a reformirányzat befolyásos értelmezői közé.
Fénykor és hanyatlás
Cluny fénykora mintegy 950 és 1130 közé tehető, amikor politikai és anyagi befolyása csúcsára jutott. A 12. század második felétől viszont több okból is visszaesés következett be: a belső túlzott gazdagság és a liturgiai túlburjánzás elleni bírálatok, a gregoriánus reform és a más szerzetesi mozgalmak (különösen a ciszterciek) megjelenése, amelyek a szerényebb és munkára épülő szerzetesi életet hirdették, valamint a pápai és királyi hatalmi viszonyok átalakulása mind hozzájárultak a clunyi befolyás csökkenéséhez.
Örökség
A cluniai reform egyik tartós hozadéka a középkori egyházi élet centralizálásának és a liturgikus kultúra gazdagodásának előmozdítása volt. Cluny hálózata és mintája befolyásolta a nyugati szerzetesség szerveződését, építészetét és művészetét. Bár hatalma később visszaesett, szerepe a 10–12. századi Európa vallási megújulásában meghatározó maradt.
Fontos személyek és fogalmak: Szent Odo (Cluny korai vezetője), Aquitániai Vilmos (alapító, 910), II. urbán pápa, Hersfeldi Lambert, verduni Szent Vannes-i Richárd apát, az Isten békéje és a zarándoklatok támogatása. A clunyi örökség megítélése ma is összetett: egyrészt a vallási megújulás és művészeti fejlődés fontos mozgatója volt, másrészt példája annak is, hogyan vezethet a szervezeti siker túlzott gazdagsághoz és kritikához.
