Dakini — tibeti és hindu égi táncosnő: jelentés, szerep, szimbolika
Dakini — a tibeti és hindu égi táncosnő: jelentés, szerep és szimbolika; spirituális átalakulás, szabadság, energia és meditáció útmutatója.
A hinduizmusban és a buddhizmusban a dakini olyan női lény vagy istenségszerű alak, amelyet különösen a tibeti buddhizmusban tisztelnek. (kínai: 空行母, pinyin: Kōngxíng Mǔ és 狐仙,pinyin:Hú xian ; 明妃,pinyin:Míng fēi｝.) A dakini gyakran a spirituális gyakorlatra, a megvilágosodás felé vezetésre és a transzformációra ösztönöz. Sok ábrázolásban szépnek és meztelennek látjuk; a meztelenség a hagyományban az elme megszabadulását, a fogalmi kötelékek elengedését jelképezi.
Eredet és elnevezés
A szó szanszkrit eredetű: ḍākinī. Tibeti nyelven gyakran használják a khandroma vagy khandro (mkha’ ’gro ma) elnevezést, melynek szó szerinti jelentése is „az égben utazó nő”. Ezért a dakinit néha költőien „égi táncosnőnek” is nevezik: testi vonalaikat gyakran kanyargós, táncszerű pózokban ábrázolják, mintha az égben vagy a térben mozognának.
Szerep a hinduizmusban és a buddhizmusban
A hindu és a buddhista tradíciókban a dakini funkciója eltérhet. A hindu tantrairodalomban gyakran kapcsolódnak a helyi istennők, démonnői alakok és a fekete istenségek (pl. Kali) kísérőihez, illetve bizonyos tantrikus rítusokban megjelenő hatalmas női erőként jelennek meg. A tibeti buddhizmusban pedig a dakinik kulcsfontosságúak a tantrikus gyakorlatokban: lehetnek tanító, motiváló és megvilágosító látomásos alakok, illetve a megvalósulás nonduális természetének személyes megjelenései.
A tibeti hagyományban történelmi személyek is dakiniként vagy dakini-átvivőként jelennek meg: ilyen például Yeshe Tsogyal vagy Mandarava, akiknek életét és tanításait a gyakorlatban és a biográfiákban is példaként tartják számon.
Főbb jellemzők és ikonográfia
- Meztelenség: az anyagi világ fogalmi rétegeitől való szabadságot, a testi–fogalmi identitás elengedését jelenti.
- Szimbólumok: gyakran viselnek csontdíszeket, koponyagarnitúrát; kezükben előfordulhat a koponyakupa (kapāla), bontókés (kartika), illetve más tantrikus eszközök, amelyek a halandóság, az átalakulás és az illúzió elvágását jelképezik.
- Formák: lehetnek békések, ragyogóan szépek vagy félelmetes, dühödt alakúak — mindez egyaránt a bölcsesség és a formák megváltoztatásának különböző aspektusait mutatja.
- Tánc és mozgás: ábrázolásukban a mozgás, a tánc és a térbeli lebegés kiemelt jelentőségű; ez a dinamizmus a tudat természetének szabad és mozgékony minőségére utal.
Gyakorlatban betöltött szerep
A dakinik a tantrikus gyakorlatok során többféle módon működhetnek:
- Mint inspiráló erők: ébresztik és motiválják a gyakorlót, hogy a meditációban és a rituálékban továbbhaladjon.
- Látomásos tanítók: meditációs látomásokban adhatnak közvetlen tanítást vagy beavatást.
- Az átalakulás katalizátorai: segítenek a negatív érzelmek és a belső mérgek (a klesák) energiáját átalakítani, azokat megvilágosodott tudatossággá fordítani.
- Kategorizálás: a tibeti tradícióban gyakran beszélnek „külső”, „belső” és „titkos” dakinikről — külsőként a természeti jelenségek és történelmi nők, belsőként a gyakorló testi–energetikai tapasztalatai, titkosként pedig a megvilágosodott tudat természetének közvetlen megnyilvánulásai értendők.
Modern értelmezések és figyelmeztetések
A dakinik képe a nyugati kultúrában néha erotizált vagy romantizált formában jelenik meg, ami eltávolíthatja őket eredeti szimbolikus és spirituális kontextusuktól. A hagyomány hangsúlyozza, hogy a dakini-gyakorlatokhoz képzett tanító és megfelelő rítusok szükségesek; a dakinik „megértése” nem pusztán esztétikai vagy fantáziadús nézegetés kérdése, hanem az elme átalakításának komoly útja.
Összefoglalás
A dakini a tibeti és hindu tantrikus hagyományokban egyszerre mítikus, rituális és gyakorlati szereplő: inspirátor, kihívó, tanító és a megvalósulás élő jelképe. Formájukban és viselkedésükben a szabadság, a transzformáció és a tudat természetének közvetlen megtapasztalására mutatnak rá.
Varjayogini Dakini tibeti táblafaragása
鍍金青銅空行母像，現藏於巴黎吉美博物館。
清盛和荼枳尼天 （歌川國芳） 源平盛衰記人品箋 1840年
Megjelenés
A képeken a dakini általában fiatal, meztelen, táncoló testtartású alakot ábrázol, aki egyik kezében gyakran menstruációs vérrel vagy életelixírrel teli koponyakelyhet, a másikban pedig egy görbe kést tart. Lehet, hogy emberi koponyákból álló koszorút visel, és a vállának támasztva egy szigonyos botot tart. Haja általában vadul lóg le a hátán, arca gyakran haragos arckifejezésű, miközben egy holttest tetején táncol, ami az egó és a tudatlanság feletti teljes uralmát jelképezi.
Események
A tibeti buddhisták úgy tartják, hogy egy dakini adott egy fekete kalapot a harmadik Karmapának, Rangjung Dorjének (1284-1339), amikor az hároméves volt. A fekete korona lett a Karma Kagyü néven ismert tibeti vonal emblémája.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a dakini?
V: A Dakini egy istennőhöz hasonló női lény, amely a hinduizmusban és a buddhizmusban, főként a tibeti buddhizmusban található.
K: Mit jelentenek a Dakini kínai és tibeti kifejezések?
V: A Dakini kínai és tibeti kifejezései szó szerint azt jelentik, hogy "ő, aki az égben utazik", amit néha költőien "égi táncosnőnek" írnak.
K: Hogyan ábrázolják gyakran a Dakinit a művészetben?
V: A Dakinit gyakran gyönyörűnek és meztelennek ábrázolják, testüket kanyargós táncpózokban, amelyek az elme szabadságát jelképezik.
K: Mi a dakinik szerepe a spirituális gyakorlatban?
V: A Dakinisokról úgy tartják, hogy inspirálják a spirituális gyakorlatot, és az energiával vannak kapcsolatban. Segítenek az embereknek, hogy negatív érzelmeiket megvilágosodott tudatossággá alakítsák át.
K: Mit jelentenek a kínai 空行母 és 狐仙 kifejezések?
V: A kínai 空行母 és 狐仙 kifejezések a Dakini fogalmára utalnak a kínai buddhizmusban.
K: Mit jelent a "Ming Fei" kifejezés?
V: A "Ming Fei" kifejezés kínaiul "fényes hitvestársat" jelent, és néha a Dakini kifejezésként használják.
K: Mi a jelentősége azoknak a görbe táncpózoknak, amelyekben a Dakinit ábrázolják?
V: A Dakinik művészetében ábrázolt ívelt táncpózok a változás energiáját és folyékonyságát jelképezik, ami a Dakinikhez kapcsolódó átalakulás központi eleme.
Keres