A chondrophorák vagy porpitidák a hidrofóniák egy kis és szokatlan csoportját alkotják. A Porpitidae családba tartoznak.
Mindegyikük a nyílt óceán felszínén él, és húsevő, szabadon úszó hidrolidák kolóniái. Életmódjuk a planktonban a nyílt tengeri medúzákéhoz hasonló: lebegnek, sodródnak, és a felszíni áramlatokkal, széllel jutnak új területekre.
A kondroforák egyetlen organizmusnak tűnnek, de polipok szövetkezetei: a valóságban a testüket több, különféle feladatra specializálódott kisebb egység, azaz zooidok alkotják. Ezek a zooidok egymással összehangoltan működnek — egyesek a táplálkozást végzik, mások a védekezést vagy a szaporodást.
A Porpitidae család legismertebb tagjai a kékgombóc (Porpita porpita) és a szél mellett élő vitorlás (Velella velella).
Megjelenés és felépítés
A porpitidák úszó lebegőtestük (lég- vagy folyadéktartalmú lebegőkorong, illetve kis kitines vitorla) segítségével maradnak a felszínen. A Porpita porpita lapos, kerek korongot alkot, élénk kék színű, a korong alatt sugárirányban rendeződő táplálkozó- és érintkezőkarok találhatók. A Velella velella kis, lapos, kékes lemezként úszik, és jellegzetes függőleges, hajóvitorlára emlékeztető szerkezettel rendelkezik, amely a szél fogását segíti.
A kolónia zooidjai közé tartoznak a táplálkozó (gastrozooid), védekező/megfogó (dactylozooid) és szaporodó (gonozooid) egységek. A zsákmány megragadásához és lebénításához parányi csalánsejteket (nematocisztákat) használnak, ezért érintésük a legtöbb apró zsákmánynál hatásos.
Életmód és táplálkozás
Porpitidák apró planktonikus állatokat, zooplanktonokat és haltápokat fogyasztanak. A dactylozooidokkal megfogott zsákmányt a gasztrozooidok emésztik. Szabadon sodródó életmódjuk miatt előfordul, hogy nagy tömegekben jelennek meg a felszínen — ilyen alkalmakkor intenzív táplálkozási eseményekhez vagy parti elsodródáshoz vezethetnek.
Szaporodás és fejlődés
Szaporodásuk kombinált: a kolóniák általában ivartalanul növekednek (bimbózással), de vannak ivaros elemei is. A gonozooidok ivari vagy ivaros szerveket képviselnek, amelyekből gaméták vagy medúzaszerű alakok keletkezhetnek; ezekből a megtermékenyített peték planulalárvaként fejlődhetnek tovább, majd új kolónia alakulhat ki. A pontos részletek fajonként különböznek, és kutatásokkal folyamatosan pontosítják őket.
Elterjedés, ökológiai szerep és emberrel való kapcsolat
Porpitidák világszerte előfordulnak mérsékelt és trópusi vizek felszínén. Gyakran sodródnak partra erős széllel vagy viharokkal — a part menti strandokon ilyenkor nagy számú példányt találhatunk.
Bár csípésük fájdalmat vagy erős irritációt ritkán okoz az embernek, érzékeny bőrűeknél bőrpír, viszketés előfordulhat; súlyos reakció ritkább. Elsősegélyként tengervízzel öblítés, a dörzsölés kerülése és szükség esetén orvosi segítség kérése javasolt.
Különféle tengeri ragadozók — köztük bizonyos tengeri csigák (például a Glaucus-fajok) és kisebb halak — képesek fogyasztani porpitidákat, sőt egyes fajok átvett csalánsejteket (nematocisztákat) is raktároznak további védelem céljából.
Taxonómia és megjegyzések
A Porpitidae családba tartozó állatokat sokszor összefoglaló néven condrophoráknak is említik. Korábban egyes lebegő hidrozoákat szélesebb értelemben soroltak ide, de a modern rendszertan pontosabb felosztást használ — például a híres portugál gálya (Physalia physalis) más családba (Physaliidae) tartozik.
Összefoglalva, a chondrophorák / porpitidák apró, de ökológiailag érdekes kolónikus hidrozoák: felszíni életmódjuk, specializált zooidjaik és időszerű elsodródási eseményeik miatt könnyen feltűnnek a tengerpartokon, és gyakran tévesztik őket a "medúzákkal".