Bush ballada
A bush ballada, bush song vagy bush poet egy olyan költészeti és népzenei stílus, amely az ausztrál bozót életét, jellegét és tájképét írja le. A bozótballadák általában egyszerű rímszerkezetűek. Lehetnek viccesek vagy szomorúak. A használt szavak színesek, köznyelviek és ausztrálok. Akció- és kalandos történeteket mesélnek a bushrangingról, az igavonásról, a szárazságról, az áradásokról, a határvidéki életről, valamint az ausztrál őslakosok és a nem őslakosok közötti kapcsolatokról.
Az első balladákat brit és ír telepesek és elítéltek alkották, akik hazájuk népzenéjét hozták magukkal. Ezeket általában nem írták le, hanem szóban adták tovább. A balladák az évek során egyedi stílussá fejlődtek, és a 19. század végén és a 20. század elején váltak nagyon népszerűvé. Az ausztrálok úgy gondolták, hogy ezek "a nemzeti szellem hiteles kifejeződései". A bozótköltészet révén az újságok és magazinok, mint például a The Bulletin, a társas kapcsolatok, az egalitarizmus, az antiautoritarizmus és a "harcosok" iránti aggodalom ideális ausztrál értékekként népszerűsítették.
A bozótballadák napjainkban már nem olyan népszerűek, de a Szövetségig írt versek még mindig a legismertebb és legkedveltebb versek közé tartoznak Ausztráliában. Az olyan "bush bardokat", mint Henry Lawson és Banjo Paterson az ausztrál irodalom óriásainak tekintik. A bozótköltészetnek szentelt klubok és fesztiválok az egész országban megtalálhatók, és a hagyomány az ausztrál countryzenében is tovább él.
Az Old Bush Songs (1905) borítója, Banjo Paterson bozótos balladákból álló korszakalkotó gyűjteménye.
Jellemzők
A dalok személyes történeteket mesélnek az ausztráliai életről. A történetek között szerepelhet a bányászat, a szarvasmarha-tenyésztés, a juhnyírás, a vándorlás, a háborús történetek, az 1891-es ausztrál nyírósztrájk, a dolgozó szegények és a gazdag farmerek (squatters) közötti konfliktus, a bushrangerek, például Ned Kelly, valamint a szerelem és a modernebb témák, például a kamionozás.
Bár technikailag nem bozótballadák, számos tengeri dal is található. Ezeket a bálnavadászok és tengerészek énekelték, valamint az elítéltek és más bevándorlók Angliából Ausztráliába tett útjáról szóló dalokat.
A balladák modern zenei stílusa eltérő, bár a tartalom hasonló. A régebbi, hagyományos balladastílusra jó példa Slim Dusty When the Rain Tumbles Down in July vagy a Leave Him in the Long yard című száma. Ezeknek a versszakokban erős történetvezetés van, a refrének pedig Pick n' Strum ütemre vannak beállítva. A modern bozótballadák használhatnak ujjpiszkálást és pengetős rockstílust.
Történelem
Ausztrália zenei hagyományai közé tartoznak a fegyencek angol, skót és ír népdalai, valamint az 1880-as évek pásztorköltőinek művei. A 19. században a misszionáriusok által hozott himnuszéneklési hagyomány is kialakult. Az ausztrál bozótzene kezdetei az 1788-tól Ausztráliába küldött fegyencek által énekelt dalokból erednek. Ezek a dalok az akkori kemény életről, valamint olyan emberekről és eseményekről szólnak, mint a bushrangerek, a szekeresek, a hajtók, az állattenyésztők és a nyírók. A rabok és bushrangerek versei gyakran panaszkodtak a kormányok hatalommal való visszaélésére. Példaként említhetők az olyan balladák, mint a következők: The Wild Colonial Boy, Click Go The Shears, The Eumeralla Shore, The Drover's Dream, The Queensland Drover, The Dying Stockman és Moreton Bay.
A későbbi bozótballadák háborúról, aszályokról, árvizekről, őslakosságról, vasútról és utakról szóltak. Az ausztrál bozótosban való élet elszigeteltsége és magányossága egy másik téma volt. Gyakran meséltek a dolgozó szegény emberek nehézségeiről és küzdelmeiről. A bozótballadák gyakran ironikusak és humorosak, például a Beautiful Land of Australia. Szóbeli és folklórhagyományként terjedtek el, és csak később, az 1890-es években jelentek meg nyomtatásban, például Banjo Paterson Old Bush Songs című művében.
A "Waltzing Matilda" szövegét, amelyet gyakran Ausztrália nem hivatalos nemzeti himnuszának tartanak, Banjo Paterson írta 1895-ben. Az ausztrál countryzene e típusát, amelynek szövegei szigorúan ausztrál témákra összpontosítanak, általában "bush music" vagy "bush band music" néven ismerik.
A balladák Ausztráliában jóval azután is folytatódtak, hogy Nagy-Britanniában a könnyűzene teret nyert. A vidéki Angliában a balladastílus akkor kezdett kihalni, amikor a földkiürítések, az iparosodás és a városiasodás következtében az emberek a farmokról a városokba költöztek. Az angol könnyűzene az 1830-as és 1840-es években a munkásosztály zenehalljaiban kezdődött. Ausztráliában, ahol még mindig nagy volt a vidéki lakosság, a könnyűzene sokkal később indult el.
Már az 1920-as években az Asutralia különböző etnikai csoportjai befolyásolták a balladákat. Poncie Cubillo Fülöp-szigeteki vonószenekarával Darwinban vezette be a rondallát. A balladahagyomány e hatások közül néhányat, köztük a kínai és a filippínó hatásokat is magába foglalva bővült. Ott voltak még a dohánytermesztő olaszok, a de Bortoli család "Texas in Queenslandben", akik a népi dallamok és Tex Morton hillbilly dallamainak keverékét adták hozzá. Morton, az új-zélandi countryénekes 1936 és 1943 között számos ausztrál témájú felvételt készített. Ezek közé tartozott a "Dying Duffer's Prayer", a "Murrumbridgee Jack", a "Billy Brink The Shearer", a "Stockman's Last Bed", a "Wrap Me Up in My Stockwhip and Blanket", a "Rocky Ned (The Outlaw)" és a "Ned Kelly Song". Bár ezek a bozótballadák hagyományának részét képezik, Morton ausztrál akcentus nélkül énekelt, és az amerikai énekes Jimmie Rodgershez hasonlóan jódlizást használt. Az amerikai cowboy- és country-dalok és az 1950-es évek rock 'n' rollja hatással volt az ausztrál bush balladákra. A fokozott modern kommunikációval a bush balladák a modern ausztrál zenei színtéren a rockabillyvel, a countryzenével, a blues-szal, a texasi swinggel, a bluegrass-szal, a trail-dalokkal és a country-poppal osztoznak.
A country- és folkzenészek, köztük Slim Dusty, Stan Coster, Rolf Harris, a Bushwackers, John Williamson, Graeme Connors és John Schumann a Redgum együttesből, még mindig felveszik a régi bozótballadákat. A kortárs művészek, köztük Sara Storer és Lee Kernaghan is nagymértékben merítenek ebből az örökségből. Ashley Cook, egy kortárs balladamondó, az ausztrál hátországban a mezőgazdaságban és a bányamunkában töltött élethez kapcsolódó témákról énekel: Cattle, Dust and Leather és Blue Queensland Dogs. A "Road to Kakadu" című dala a vízibivalyok leöléséről szól az Észak-Territóriumban az 1990-es években a Brucellosis betegség megfékezése érdekében. A Beneath the Queensland Moon című dal a hajtóként való életet és halált dolgozza fel.
A "The Dying Stockman" című bozótballada első oldala, amely Banjo Paterson 1905-ös The Old Bush Songs című gyűjteményében jelent meg.
Közvélemény
A bokor ballada stílusát néha kifinomultnak és egyszerűnek tartják. Ennek oka, hogy közhelyes képeket és sztereotípiákat használ.
A bozótballadák hatással voltak az ausztrál színházra és filmekre. A 20. század közepe óta a bozótos dalokat gyakran adják elő bozótos zenekarok, például a The Bandicoots vagy Franklyn B Paverty. Voltak női bozótballadaénekesek is, köztük Shirley Thoms (1925-1999), akit Ausztrália jódlizó kedveseként ismertek, és Yvonne Bradley őslakos énekes-dalszerző.
Díjak
Számos díjat alapítottak a bokor balladaművészek elismerésére. Jeff Brownt az év bozótballadája kategóriában Aranygitár-díjra jelölték az In the wings of the yard című daláért, amelyet 2008-ban rögzített. Azt mondta, hogy "...fontos, hogy a régi fonalakat életben tartsuk a countryzenei balladákon keresztül. Valójában ez a mi örökségünk, és valahogy életben kell tartani, és a régi bozótballadák a módja ennek"." A Country Music Awards Australia Bush Ballad of the Year korábbi győztesei közé tartozik Anne Kirkpatrick és Joy McKean. A Stan Coster Memorial Bush Ballad Awardnak több kategóriája van. 2007-ben Reg Poole lett az év férfi énekese az "A Tribute To Slim"-ért, Graham Rodger az év dalszerzője a "The Battle Of Long Tan"-ért, Dean Perrett pedig az év albuma a "New Tradition"-ért A magazin, a Balladeers Bulletin magazin "Bush Balladeer Starquest" versenyt is rendez. A 2008-ban Tamworth-ben megrendezett 36. ausztrál countryzenei díjátadón Amos Morris lett a valaha volt legfiatalabb előadó, aki a Sign of the Times című dalával elnyerte az év bozótballada kategóriában a Golden Guitar trófeát.
Példák
A népszerű bozótballadák és dalok közé tartoznak például:
Hagyományos:
- "A vad gyarmati fiú"
- "Kattints az ollóra"
- "Moreton Bay"
The Bush Bards:
- "Szabadság a Wallaby-n" írta Henry Lawson
- "The Sick Stockrider" by Adam Lindsay Gordon
- "Waltzing Matilda" - Banjo Paterson
Modern írók és énekesek:
- Amikor az eső lezuhan júliusban Slim Dusty által
- Leave Him in the Longyard by Kelly Dixon (Slim Dusty és Lee Kernaghan változatai)
- Three Rivers Hotel Stan Coster (Slim Dusty és John Williamson változatai)
- "Ballad of Camooweal" Slim Dusty énekelte
- The Biggest Disappointment Joy McKeantől (Slim Dusty és Troy Cassar-Daley énekli)
- Mallee Boy by John Williamson
- Diamantina Drover John Williamson
Bush balladamondók
- Buddy Williams (1918-1986)
- Lex Banning (1921-1965)
- Barbara Baynton (1857-1929)
- Barcroft Boake (1866-1892)
- David Campbell
- Stan Coster (1930-1997)
- C. J. Dennis (1876-1938)
- Slim Dusty (1927-2003)
- Edward Dyson
- Warren Fahey
- John Farrell (1851-1904)
- Geoffrey Lehmann
- Jack Graydon (1999-)
- Adam Lindsay Gordon (1833-1870)
- Lindsay Hammond (1952-)
- Edward Harrington (1896-1966)
- Clive James
- Henry Kendall (1839-1882)
- Henry Lawson (1867-1922)
- Dorothea Mackellar
- Francis MacNamara
- James McAuley
- Breaker Morant (1864-1902)
- John Shaw Neilson (1872-1942)
- Gordon Parsons (1926-1990)
- Banjo Paterson (1864-1941)
- Dean Perrett
- William Henry Ogilvie (1869-1963)
- Jack O'Hagan (1898-1987)
- Raymond Rose (1936-2010)
- Kenneth Slessor
- Shirley Thoms
- John Williamson (sz. 1945)
- Francis Webb
A bokros énekek gyűjtői
- John Manifold (balladamondó és gyűjtő)
- John Meredith
- Les Murray
- Banjo Paterson
- Bill Scott (szerző) (balladamondó és gyűjtő)
Lawson
Patterson
Kapcsolódó oldalak
- Ausztrál irodalom
Kérdések és válaszok
K: Mi az a bokor ballada?
V: A bozótballada egy olyan költői és népzenei stílus, amely az ausztrál bozót életét, karakterét és tájképét ábrázolja.
K: Milyen rímszerkezetűek a bush balladák?
V: A bozótballadák általában egyszerű rímszerkezetűek.
K: Milyen témákkal foglalkoznak a bush balladák jellemzően?
V: A bozótballadák jellemzően akció- és kalandtörténeteket mesélnek a bushrangingról, az igavonásról, a szárazságról, az áradásokról, a határvidéki életről, valamint az ausztrál őslakosok és a nem őslakosok közötti kapcsolatokról.
K: Ki alkotta eredetileg a bush balladákat?
V: Az első balladákat brit és ír telepesek és elítéltek alkották, akik magukkal hozták hazájuk népzenéjét.
K: Hogyan fejlődtek a bush balladák az idők során?
V: A bozótballadák az évek során egyedi stílussá fejlődtek, és a 19. század végén és a 20. század elején váltak nagyon népszerűvé.
K: Milyen értékeket népszerűsítettek a bush balladák és a hozzájuk kapcsolódó média a korai Ausztráliában?
V: A bokorköltészet révén az újságok és magazinok, mint például a The Bulletin, a társas kapcsolatok, az egalitarizmus, az antiautoritarizmus és a "harcosok" iránti aggodalom ideális ausztrál értékeit hirdették.
K: A bozótballadák még mindig népszerűek a modern korban?
V: A bozótballadák a modern korban már nem olyan népszerűek, de a Federationig írt versek még mindig a legismertebb és legkedveltebb versek közé tartoznak Ausztráliában. A bozótköltészetnek szentelt klubok és fesztiválok az egész országban megtalálhatók, és a hagyomány az ausztrál countryzenében is tovább él.
