Bozótballada – ausztrál bozótköltészet: definíció és történet
Bozótballada: ismerd meg az ausztrál bozótköltészet definícióját, történetét, jellegzetességeit és híres szerzőit (Banjo Paterson, Henry Lawson).
A bush ballada, bush song vagy bush poet egy olyan költészeti és népzenei stílus, amely az ausztrál bozót életét, jellegét és tájképét írja le. A bozótballadák általában egyszerű rímszerkezetűek, könnyen követhető dallamra vagy ritmusra íródtak, így szájhagyomány útján is jól terjedtek. Lehetnek tréfásak vagy melankolikusak; a költészet nyelve színes, köznyelvi és jellegzetesen ausztrál. Gyakori témák a bushrangingról szóló akciók, a pásztorok és droverek élete, az igavonás, a szárazság és áradások, a határvidéki mindennapok nehézségei, valamint az ausztrál őslakosok és a nem őslakosok közötti kapcsolatok és feszültségek. A balladák gyakran emelik ki a \"mateship\" (társiasság), a túlélés és a humor szerepét a zord környezetben.
Jellemző formai és nyelvi elemek
A bozótballadák egyszerű rímképletekre, könnyen énekelhető refrénekre és folyamatos, történetmesélő versritmusra épülnek. A költők gyakran használnak köznyelvi fordulatokat és regionális szavakat (például swagman, jumbuck, billy, sheila), amelyek hitelességet és helyi színt adnak a műveknek. A hangvétel lehet pátoszos, büszke vagy ironikus; gyakran váltakozik a humor és a tragédia, így érzékeltetve a határvidék kettős arcát: gyönyörű, de kegyetlen.
Történeti hátter és fejlődés
Az első balladákat brit és ír telepesek, valamint elítéltek alkották, akik magukkal hozták hazájuk népzenéjét és balladai hagyományait. Mivel az irodalmi kultúra korai Ausztráliában sokszor analfabéta vagy félig írott volt, a dalok és versek szóban terjedtek, személyes előadásban és tábortüzek körül. A 19. század végére a műfaj egyre jellegzetesebb ausztrál vonásokat vett fel, és a 20. század elejére teljesen kialakult (helyenként nagyon népszerű) stílussá vált.
Az újságok és lapok szerepe jelentős volt a bozótköltészet elterjedésében. A népszerű publikációk – köztük a The Bulletin, a – ösztönözték és közvetítették ezeket a műveket, miközben a társas kapcsolatok, az egalitarizmus, az antiautoritarizmus és a „harcosok” iránti néha ironikus aggódás mint ideálok is megjelentek a költészetben. Így a bozótballada nemcsak szórakoztatott, hanem társadalmi és kulturális identitást is formált.
Jelentős költők és művek
A bozótköltészet legismertebb alakjai közé tartoznak Henry Lawson és Banjo Paterson az ausztrál irodalom mellékneveiént emlegetett szerzők. Paterson balladái közül olyan ismert darabok születtek, mint „The Man from Snowy River” és „Clancy of the Overflow”, amelyek a határvidék hősies, idealizált alakjait ábrázolják. A „Waltzing Matilda” című dal (amelyet gyakran Ausztrália „nem hivatalos nemzeti himnuszaként” emlegetnek) is a bozótballadai hagyományhoz kapcsolódik, és jól mutatja, hogyan válhat egy egyszerű dal nemzeti szimbólummá.
Henry Lawson realisztikusabb, néha szigorúbb szemmel láttatta a bozót életét: írásaiban gyakran megjelent a magány, a küzdelem és a vidék ridegsége. A két költő – bár stílusukban különböztek – együttesen hatalmas hatást gyakorolt az ausztrál köztudatra és az irodalmi kánonra.
Kortárs jelenlét és örökség
A bozótballadák ma már nem olyan széles körben fogyasztottak, mint a 19–20. század fordulóján, de a műfaj fontos része maradt az ausztrál kulturális örökségnek. A Szövetségig írt versek és a klasszikus balladák továbbra is a legismertebb és legkedveltebb művek közé tartoznak Ausztráliában. A „bush bard” tradícióját ápolják irodalmi körök, helyi klubok és fesztiválok is országszerte, ahol felolvasásokkal, énekelt balladákkal és versenyekkel tartják életben a hagyományt.
A bozótköltészet hatása a modern ausztrál kultúrában az ausztrál countryzenében és a folk hagyományokban is él tovább: dalok, filmek, színházi feldolgozások és iskolai tananyagok is újra és újra felhasználják a műfaj motívumait. Emellett a bush poetry-estregek, rádióműsorok és online közösségek révén a műfaj új közönséget is talál, miközben megőrződik a történetmesélés és a helyi nyelvrokonság varázsa.
Hol érdemes kezdeni, ha szeretnéd megismerni?
- Olvass el néhány klasszikust: Paterson és Lawson művei jó kiindulópontot jelentenek.
- Hallgass felvételeket: sok eredeti vagy modern feldolgozás található lemezeken és online.
- Látogass el bush poetry estekre vagy fesztiválokra: ezek élő előadásokon keresztül adják vissza a műfaj lényegét.
A bozótballada egyszerre népdal és irodalmi műfaj: történeteket mesél, identitást alakít és a hely szelleméből merítve őrzi Ausztrália határvidéki múltját a mai napig.
Az Old Bush Songs (1905) borítója, Banjo Paterson bozótos balladákból álló korszakalkotó gyűjteménye.
Jellemzők
A dalok személyes történeteket mesélnek az ausztráliai életről. A történetek között szerepelhet a bányászat, a szarvasmarha-tenyésztés, a juhnyírás, a vándorlás, a háborús történetek, az 1891-es ausztrál nyírósztrájk, a dolgozó szegények és a gazdag farmerek (squatters) közötti konfliktus, a bushrangerek, például Ned Kelly, valamint a szerelem és a modernebb témák, például a kamionozás.
Bár technikailag nem bozótballadák, számos tengeri dal is található. Ezeket a bálnavadászok és tengerészek énekelték, valamint az elítéltek és más bevándorlók Angliából Ausztráliába tett útjáról szóló dalokat.
A balladák modern zenei stílusa eltérő, bár a tartalom hasonló. A régebbi, hagyományos balladastílusra jó példa Slim Dusty When the Rain Tumbles Down in July vagy a Leave Him in the Long yard című száma. Ezeknek a versszakokban erős történetvezetés van, a refrének pedig Pick n' Strum ütemre vannak beállítva. A modern bozótballadák használhatnak ujjpiszkálást és pengetős rockstílust.
Történelem
Ausztrália zenei hagyományai közé tartoznak a fegyencek angol, skót és ír népdalai, valamint az 1880-as évek pásztorköltőinek művei. A 19. században a misszionáriusok által hozott himnuszéneklési hagyomány is kialakult. Az ausztrál bozótzene kezdetei az 1788-tól Ausztráliába küldött fegyencek által énekelt dalokból erednek. Ezek a dalok az akkori kemény életről, valamint olyan emberekről és eseményekről szólnak, mint a bushrangerek, a szekeresek, a hajtók, az állattenyésztők és a nyírók. A rabok és bushrangerek versei gyakran panaszkodtak a kormányok hatalommal való visszaélésére. Példaként említhetők az olyan balladák, mint a következők: The Wild Colonial Boy, Click Go The Shears, The Eumeralla Shore, The Drover's Dream, The Queensland Drover, The Dying Stockman és Moreton Bay.
A későbbi bozótballadák háborúról, aszályokról, árvizekről, őslakosságról, vasútról és utakról szóltak. Az ausztrál bozótosban való élet elszigeteltsége és magányossága egy másik téma volt. Gyakran meséltek a dolgozó szegény emberek nehézségeiről és küzdelmeiről. A bozótballadák gyakran ironikusak és humorosak, például a Beautiful Land of Australia. Szóbeli és folklórhagyományként terjedtek el, és csak később, az 1890-es években jelentek meg nyomtatásban, például Banjo Paterson Old Bush Songs című művében.
A "Waltzing Matilda" szövegét, amelyet gyakran Ausztrália nem hivatalos nemzeti himnuszának tartanak, Banjo Paterson írta 1895-ben. Az ausztrál countryzene e típusát, amelynek szövegei szigorúan ausztrál témákra összpontosítanak, általában "bush music" vagy "bush band music" néven ismerik.
A balladák Ausztráliában jóval azután is folytatódtak, hogy Nagy-Britanniában a könnyűzene teret nyert. A vidéki Angliában a balladastílus akkor kezdett kihalni, amikor a földkiürítések, az iparosodás és a városiasodás következtében az emberek a farmokról a városokba költöztek. Az angol könnyűzene az 1830-as és 1840-es években a munkásosztály zenehalljaiban kezdődött. Ausztráliában, ahol még mindig nagy volt a vidéki lakosság, a könnyűzene sokkal később indult el.
Már az 1920-as években az Asutralia különböző etnikai csoportjai befolyásolták a balladákat. Poncie Cubillo Fülöp-szigeteki vonószenekarával Darwinban vezette be a rondallát. A balladahagyomány e hatások közül néhányat, köztük a kínai és a filippínó hatásokat is magába foglalva bővült. Ott voltak még a dohánytermesztő olaszok, a de Bortoli család "Texas in Queenslandben", akik a népi dallamok és Tex Morton hillbilly dallamainak keverékét adták hozzá. Morton, az új-zélandi countryénekes 1936 és 1943 között számos ausztrál témájú felvételt készített. Ezek közé tartozott a "Dying Duffer's Prayer", a "Murrumbridgee Jack", a "Billy Brink The Shearer", a "Stockman's Last Bed", a "Wrap Me Up in My Stockwhip and Blanket", a "Rocky Ned (The Outlaw)" és a "Ned Kelly Song". Bár ezek a bozótballadák hagyományának részét képezik, Morton ausztrál akcentus nélkül énekelt, és az amerikai énekes Jimmie Rodgershez hasonlóan jódlizást használt. Az amerikai cowboy- és country-dalok és az 1950-es évek rock 'n' rollja hatással volt az ausztrál bush balladákra. A fokozott modern kommunikációval a bush balladák a modern ausztrál zenei színtéren a rockabillyvel, a countryzenével, a blues-szal, a texasi swinggel, a bluegrass-szal, a trail-dalokkal és a country-poppal osztoznak.
A country- és folkzenészek, köztük Slim Dusty, Stan Coster, Rolf Harris, a Bushwackers, John Williamson, Graeme Connors és John Schumann a Redgum együttesből, még mindig felveszik a régi bozótballadákat. A kortárs művészek, köztük Sara Storer és Lee Kernaghan is nagymértékben merítenek ebből az örökségből. Ashley Cook, egy kortárs balladamondó, az ausztrál hátországban a mezőgazdaságban és a bányamunkában töltött élethez kapcsolódó témákról énekel: Cattle, Dust and Leather és Blue Queensland Dogs. A "Road to Kakadu" című dala a vízibivalyok leöléséről szól az Észak-Territóriumban az 1990-es években a Brucellosis betegség megfékezése érdekében. A Beneath the Queensland Moon című dal a hajtóként való életet és halált dolgozza fel.
A "The Dying Stockman" című bozótballada első oldala, amely Banjo Paterson 1905-ös The Old Bush Songs című gyűjteményében jelent meg.
Közvélemény
A bokor ballada stílusát néha kifinomultnak és egyszerűnek tartják. Ennek oka, hogy közhelyes képeket és sztereotípiákat használ.
A bozótballadák hatással voltak az ausztrál színházra és filmekre. A 20. század közepe óta a bozótos dalokat gyakran adják elő bozótos zenekarok, például a The Bandicoots vagy Franklyn B Paverty. Voltak női bozótballadaénekesek is, köztük Shirley Thoms (1925-1999), akit Ausztrália jódlizó kedveseként ismertek, és Yvonne Bradley őslakos énekes-dalszerző.
Díjak
Számos díjat alapítottak a bokor balladaművészek elismerésére. Jeff Brownt az év bozótballadája kategóriában Aranygitár-díjra jelölték az In the wings of the yard című daláért, amelyet 2008-ban rögzített. Azt mondta, hogy "...fontos, hogy a régi fonalakat életben tartsuk a countryzenei balladákon keresztül. Valójában ez a mi örökségünk, és valahogy életben kell tartani, és a régi bozótballadák a módja ennek"." A Country Music Awards Australia Bush Ballad of the Year korábbi győztesei közé tartozik Anne Kirkpatrick és Joy McKean. A Stan Coster Memorial Bush Ballad Awardnak több kategóriája van. 2007-ben Reg Poole lett az év férfi énekese az "A Tribute To Slim"-ért, Graham Rodger az év dalszerzője a "The Battle Of Long Tan"-ért, Dean Perrett pedig az év albuma a "New Tradition"-ért A magazin, a Balladeers Bulletin magazin "Bush Balladeer Starquest" versenyt is rendez. A 2008-ban Tamworth-ben megrendezett 36. ausztrál countryzenei díjátadón Amos Morris lett a valaha volt legfiatalabb előadó, aki a Sign of the Times című dalával elnyerte az év bozótballada kategóriában a Golden Guitar trófeát.
Példák
A népszerű bozótballadák és dalok közé tartoznak például:
Hagyományos:
- "A vad gyarmati fiú"
- "Kattints az ollóra"
- "Moreton Bay"
The Bush Bards:
- "Szabadság a Wallaby-n" írta Henry Lawson
- "The Sick Stockrider" by Adam Lindsay Gordon
- "Waltzing Matilda" - Banjo Paterson
Modern írók és énekesek:
- Amikor az eső lezuhan júliusban Slim Dusty által
- Leave Him in the Longyard by Kelly Dixon (Slim Dusty és Lee Kernaghan változatai)
- Three Rivers Hotel Stan Coster (Slim Dusty és John Williamson változatai)
- "Ballad of Camooweal" Slim Dusty énekelte
- The Biggest Disappointment Joy McKeantől (Slim Dusty és Troy Cassar-Daley énekli)
- Mallee Boy by John Williamson
- Diamantina Drover John Williamson
Bush balladamondók
- Buddy Williams (1918-1986)
- Lex Banning (1921-1965)
- Barbara Baynton (1857-1929)
- Barcroft Boake (1866-1892)
- David Campbell
- Stan Coster (1930-1997)
- C. J. Dennis (1876-1938)
- Slim Dusty (1927-2003)
- Edward Dyson
- Warren Fahey
- John Farrell (1851-1904)
- Geoffrey Lehmann
- Jack Graydon (1999-)
- Adam Lindsay Gordon (1833-1870)
- Lindsay Hammond (1952-)
- Edward Harrington (1896-1966)
- Clive James
- Henry Kendall (1839-1882)
- Henry Lawson (1867-1922)
- Dorothea Mackellar
- Francis MacNamara
- James McAuley
- Breaker Morant (1864-1902)
- John Shaw Neilson (1872-1942)
- Gordon Parsons (1926-1990)
- Banjo Paterson (1864-1941)
- Dean Perrett
- William Henry Ogilvie (1869-1963)
- Jack O'Hagan (1898-1987)
- Raymond Rose (1936-2010)
- Kenneth Slessor
- Shirley Thoms
- John Williamson (sz. 1945)
- Francis Webb
A bokros énekek gyűjtői
- John Manifold (balladamondó és gyűjtő)
- John Meredith
- Les Murray
- Banjo Paterson
- Bill Scott (szerző) (balladamondó és gyűjtő)
Lawson
Patterson
Kapcsolódó oldalak
- Ausztrál irodalom
Kérdések és válaszok
K: Mi az a bokor ballada?
V: A bozótballada egy olyan költői és népzenei stílus, amely az ausztrál bozót életét, karakterét és tájképét ábrázolja.
K: Milyen rímszerkezetűek a bush balladák?
V: A bozótballadák általában egyszerű rímszerkezetűek.
K: Milyen témákkal foglalkoznak a bush balladák jellemzően?
V: A bozótballadák jellemzően akció- és kalandtörténeteket mesélnek a bushrangingról, az igavonásról, a szárazságról, az áradásokról, a határvidéki életről, valamint az ausztrál őslakosok és a nem őslakosok közötti kapcsolatokról.
K: Ki alkotta eredetileg a bush balladákat?
V: Az első balladákat brit és ír telepesek és elítéltek alkották, akik magukkal hozták hazájuk népzenéjét.
K: Hogyan fejlődtek a bush balladák az idők során?
V: A bozótballadák az évek során egyedi stílussá fejlődtek, és a 19. század végén és a 20. század elején váltak nagyon népszerűvé.
K: Milyen értékeket népszerűsítettek a bush balladák és a hozzájuk kapcsolódó média a korai Ausztráliában?
V: A bokorköltészet révén az újságok és magazinok, mint például a The Bulletin, a társas kapcsolatok, az egalitarizmus, az antiautoritarizmus és a "harcosok" iránti aggodalom ideális ausztrál értékeit hirdették.
K: A bozótballadák még mindig népszerűek a modern korban?
V: A bozótballadák a modern korban már nem olyan népszerűek, de a Federationig írt versek még mindig a legismertebb és legkedveltebb versek közé tartoznak Ausztráliában. A bozótköltészetnek szentelt klubok és fesztiválok az egész országban megtalálhatók, és a hagyomány az ausztrál countryzenében is tovább él.
Keres