Dongóorrú denevér (Craseonycteris thonglongyai) — a világ legkisebb emlőse
Dongóorrú denevér (Craseonycteris thonglongyai) — a világ legkisebb emlőse: ritka, barlanglakó és veszélyeztetett faj Thaiföldön és Mianmarban.
A dongóorrú denevér (Craseonycteris thonglongyai), más néven Kitti disznóorrú denevér, veszélyeztetett denevérfaj. A Craseonycteridae család egyetlen tagja. Thaiföld nyugati részén és Burma délkeleti részén fordul elő. Általában folyók mészkőbarlangjaiban él.
Ez a legkisebb denevérfaj és a világ egyik legkisebb emlőse. Vörösesbarna vagy szürke bundája van, jellegzetes, disznószerű ormányával. A kolóniák mérete változó, barlangonként átlagosan 100 egyedet számlálnak. A denevér az esti és hajnali rövid aktivitási időszakokban táplálkozik, a közeli erdőterületeken rovarok után kutatva. A nőstény denevérnek évente csak egy utóda születik.
Leírás
A dongóorrú denevér testhossza nagyon kicsi (körülbelül néhány centiméter), testsúlya általában 1–3 gramm közötti. Arányait tekintve rövid testhez viszonylag nagy fej és fül, valamint rövid, jellegzetes, előre nyúló orr jellemzi, amely miatt a köznyelvben "disznóorrúnak" nevezik. Szárnyai vékonyak, és a farok hiánya vagy erősen redukált volta is tipikus. Szőrzete lehet vörösesbarna vagy hamvas szürke, attól függően, hogy melyik populációról van szó.
Elterjedés és élőhely
A faj ismert élőhelyei Thaiföld nyugati részén és Burma (Mianmar) délkeleti részein találhatók. Elsősorban folyók közelében lévő mészkőbarlangokban telepszik meg, ahol a barlangok bejárata és a közeli erdős területek biztosítják a pihenőhelyet és a táplálékforrást. Az ilyen barlangok gyakran kis, elkülönült populációkat rejtenek, ami a faj érzékenységét növeli.
Viselkedés és táplálkozás
A dongóorrú denevér alkonyatkor és hajnal előtt aktív rövid időszakokban. Tápláléka elsősorban apró rovarok (pl. lepkék, legyek, számos rovarcsoport) alkotják, amelyeket a közeli erdőterületeken vadászik. Tájékozódását és zsákmányszerzését ultrahang jellegű, magas frekvenciájú echolokációs hangok segítségével végzi. Mivel nagyon kicsi, repülése fürge és gyors, és általában rövid távolságokat tesz meg a barlang és a táplálkozóterület között.
Szaporodás
A nőstények évente jellemzően egyetlen utódot hoznak világra. A szaporodási ciklus és a nevelési időszak kevéssé ismert, de a kis ivadékszám és az éves egyetlen kölyök miatt a faj reprodukciós kapacitása alacsony, ami növeli a populációk sebezhetőségét külső veszélyekkel szemben.
Veszélyek és védelem
A faj fő fenyegetései közé tartozik az élőhelyek pusztulása és zavarása: a mészkőbányászat, barlangturizmus, a barlangok közvetlen beavatkozása (pl. bejáratok lezárása, világítás vagy erős emberi forgalom) és a környező erdők kivágása. Mivel sok populáció kis, elszigetelt kolóniákban él, a helyi populációk könnyen megszűnhetnek.
Védelmi intézkedések közé tartoznak a barlangok és környezetük védelme, a bányászati tevékenységek korlátozása, helyi közösségi programok és kutatások, amelyek célja a populációk felmérése és a legfontosabb élőhelyek megőrzése. A faj jogi védettséget élvez egyes területeken, és nemzetközi természetvédelmi szervezetek is foglalkoznak a megőrzésével.
Kutatás és jelentőség
A dongóorrú denevér különleges tudományos és természetvédelmi jelentőséggel bír: egyetlen képviselője a Craseonycteridae családnak, és mérete miatt a legkisebb emlősök közé sorolják. Kutatások folynak elterjedésének pontos feltérképezésére, populációméretek becslésére, illetve életmódjának és genetikai sokféleségének feltárására. A faj ismerete segít a mészkőbarlangokra és a környező erdők megóvására irányuló intézkedések fejlesztésében.
Fontos tudni: a dongóorrú denevér kis testmérete, speciális élőhelyigénye és alacsony szaporodási rátája miatt különösen sérülékeny. A helyi védelem és a nemzetközi figyelem kulcsfontosságú a faj fennmaradása szempontjából.
Leírás
A dongó denevér hossza körülbelül 29-33 milliméter, tömege pedig 2 gramm). Ez az oka a "dongó denevér" köznapi nevének. Ez a legkisebb denevérfaj. Az etruszk cickány könnyebb (1,2-2,7 g).
A denevérnek jellegzetes, duzzadt, disznószerű ormánya van, vékony, függőleges orrlyukakkal. A fülei viszonylag nagyok, míg a szemei kicsik, és többnyire a bunda takarja őket. Fogai a rovarevő denevérekre jellemzőek.
A szárnyak viszonylag nagyok és sötétebb színűek, hosszú végük lehetővé teszi a denevér számára a lebegést. A Kitti-féle disznóorrú denevérnek nincs látható farka. A hátsó lábak között egy nagy bőrháló található, amely segíthet a repülésben és a rovarok elkapásában, bár nincsenek farokcsontok, amelyek segítenék a repülés irányítását.
Terjedelem és elterjedés
Thaiföldön a denevér Kanchanaburi tartomány egy kis régiójában, a Khwae Noi folyó vízgyűjtő medencéjében él.
Egyetlen egyed 2001-es burmai felfedezése óta legalább kilenc különböző lelőhelyet azonosítottak. A thaiföldi és a burmai populációk morfológiailag azonosak, de echolokációs hangjuk különbözik. Nem ismert, hogy a két populáció szaporodási szempontból elkülönül-e egymástól.
Behaviour
A dongó denevér a mészkőhegyek barlangjaiban, folyók mentén, száraz örökzöld vagy lombhullató erdőkben húzódik meg. Bár sok barlangban csak 10-15 egyed él, az átlagos csoportméret 100, a maximum 500 körül lehet. Az egyedek magasan a falakon vagy a tetőkupolákon, egymástól távol helyezkednek el. A denevérek szezonális vándorlást is folytatnak a barlangok között.
A denevér aktivitási ideje rövid, este csak 30 percre, hajnalban pedig 20 percre hagyja el a búvóhelyét. Ezeket a rövid repüléseket könnyen megszakítja a heves esőzés vagy a hideg hőmérséklet. Ebben az időszakban a denevér a manióka- és kapokföldeken, illetve a bambusz- és teakfacsoportok tetején, a búvóhelytől számított egy kilométeres körzetben keresi a táplálékát. Úgy tűnik, hogy a szárnyak lebegő repülésre vannak kialakítva, és a példányok béltartalma tartalmaz pókokat és rovarokat, amelyeket feltehetően a lombokról szedtek össze. A zsákmányt azonban valószínűleg repülés közben fogják el. A denevér táplálékának fő táplálékai közé tartoznak az apró legyek.
A nőstények minden évben a száraz évszak végén (április körül) egyetlen utódot hoznak világra. A táplálkozási időszakokban a kicsiny vagy a kakasülőben marad, vagy az anya két csökevényes szeméremcsontjának egyikénél az anyához tapad.
Taxonómia
A dongó denevért 1974-ben fedezték fel. A Craseonycteridae család egyetlen élő faja.
Conservation
A faj legutóbbi, 1996-os felülvizsgálata óta az IUCN a denevér veszélyeztetett egyedként tartja nyilván, és a populáció csökkenő tendenciát mutat.
Jelenleg a thaiföldi populációt fenyegető legjelentősebb és leghosszabb távú veszélyt az erdőterületek éves égetése jelentheti, amely a denevér költési időszakában a legsúlyosabb. Emellett a Burmából Thaiföldre tervezett csővezeték építése is negatív hatással lehet. A burmai állományt fenyegető veszélyek nem ismertek.
2007-ben az EDGE projekt a denevért (evolúciósan elkülönülő és globálisan veszélyeztetett) a 10 legfontosabb faj közé sorolta.
Kérdések és válaszok
K: Mi az a dongó denevér?
V: A dongódenevér egy veszélyeztetett denevérfaj, amely a Craseonycteridae család egyetlen tagja. Ez a legkisebb denevérfaj és a világ egyik legkisebb emlőse.
K: Hol fordul elő a poszméhdenevér?
V: A poszméhdenevér Thaiföld nyugati részén és Burma délkeleti részén fordul elő.
K: Hol él általában a poszméhdenevér?
V: A dongódenevér általában a folyók mészkőbarlangjaiban él.
K: Milyen a dongó denevér külleme?
V: A dongódenevérnek vörösesbarna vagy szürke bundája van, jellegzetes, disznószerű ormányával.
K: Mivel táplálkozik a dongódenevér?
V: A dongó denevér rovarokkal táplálkozik, és az esti és hajnali rövid aktivitási időszakokban a közeli erdőterületeken kutat.
K: Hány egyedből áll egy tipikus dongódenevér-kolónia?
V: A dongódenevér-kolóniák mérete változó, barlangonként átlagosan 100 egyedet számlálnak.
K: Hány utódot szülnek a nőstény dongódenevérek évente?
V: A nőstény dongódenevéreknek évente csak egy utódjuk van.
Keres