A dongóorrú denevér (Craseonycteris thonglongyai), más néven Kitti disznóorrú denevér, veszélyeztetett denevérfaj. A Craseonycteridae család egyetlen tagja. Thaiföld nyugati részén és Burma délkeleti részén fordul elő. Általában folyók mészkőbarlangjaiban él.

Ez a legkisebb denevérfaj és a világ egyik legkisebb emlőse. Vörösesbarna vagy szürke bundája van, jellegzetes, disznószerű ormányával. A kolóniák mérete változó, barlangonként átlagosan 100 egyedet számlálnak. A denevér az esti és hajnali rövid aktivitási időszakokban táplálkozik, a közeli erdőterületeken rovarok után kutatva. A nőstény denevérnek évente csak egy utóda születik.

Leírás

A dongóorrú denevér testhossza nagyon kicsi (körülbelül néhány centiméter), testsúlya általában 1–3 gramm közötti. Arányait tekintve rövid testhez viszonylag nagy fej és fül, valamint rövid, jellegzetes, előre nyúló orr jellemzi, amely miatt a köznyelvben "disznóorrúnak" nevezik. Szárnyai vékonyak, és a farok hiánya vagy erősen redukált volta is tipikus. Szőrzete lehet vörösesbarna vagy hamvas szürke, attól függően, hogy melyik populációról van szó.

Elterjedés és élőhely

A faj ismert élőhelyei Thaiföld nyugati részén és Burma (Mianmar) délkeleti részein találhatók. Elsősorban folyók közelében lévő mészkőbarlangokban telepszik meg, ahol a barlangok bejárata és a közeli erdős területek biztosítják a pihenőhelyet és a táplálékforrást. Az ilyen barlangok gyakran kis, elkülönült populációkat rejtenek, ami a faj érzékenységét növeli.

Viselkedés és táplálkozás

A dongóorrú denevér alkonyatkor és hajnal előtt aktív rövid időszakokban. Tápláléka elsősorban apró rovarok (pl. lepkék, legyek, számos rovarcsoport) alkotják, amelyeket a közeli erdőterületeken vadászik. Tájékozódását és zsákmányszerzését ultrahang jellegű, magas frekvenciájú echolokációs hangok segítségével végzi. Mivel nagyon kicsi, repülése fürge és gyors, és általában rövid távolságokat tesz meg a barlang és a táplálkozóterület között.

Szaporodás

A nőstények évente jellemzően egyetlen utódot hoznak világra. A szaporodási ciklus és a nevelési időszak kevéssé ismert, de a kis ivadékszám és az éves egyetlen kölyök miatt a faj reprodukciós kapacitása alacsony, ami növeli a populációk sebezhetőségét külső veszélyekkel szemben.

Veszélyek és védelem

A faj fő fenyegetései közé tartozik az élőhelyek pusztulása és zavarása: a mészkőbányászat, barlangturizmus, a barlangok közvetlen beavatkozása (pl. bejáratok lezárása, világítás vagy erős emberi forgalom) és a környező erdők kivágása. Mivel sok populáció kis, elszigetelt kolóniákban él, a helyi populációk könnyen megszűnhetnek.

Védelmi intézkedések közé tartoznak a barlangok és környezetük védelme, a bányászati tevékenységek korlátozása, helyi közösségi programok és kutatások, amelyek célja a populációk felmérése és a legfontosabb élőhelyek megőrzése. A faj jogi védettséget élvez egyes területeken, és nemzetközi természetvédelmi szervezetek is foglalkoznak a megőrzésével.

Kutatás és jelentőség

A dongóorrú denevér különleges tudományos és természetvédelmi jelentőséggel bír: egyetlen képviselője a Craseonycteridae családnak, és mérete miatt a legkisebb emlősök közé sorolják. Kutatások folynak elterjedésének pontos feltérképezésére, populációméretek becslésére, illetve életmódjának és genetikai sokféleségének feltárására. A faj ismerete segít a mészkőbarlangokra és a környező erdők megóvására irányuló intézkedések fejlesztésében.

Fontos tudni: a dongóorrú denevér kis testmérete, speciális élőhelyigénye és alacsony szaporodási rátája miatt különösen sérülékeny. A helyi védelem és a nemzetközi figyelem kulcsfontosságú a faj fennmaradása szempontjából.