Bolgár Kommunista Párt (BCP): története és áttekintés 1946–1990

Átfogó áttekintés: Bolgár Kommunista Párt (BCP) 1946–1990 — hatalomátvétel, Todor Zsivkov korszaka és az átmenet a Bolgár Szocialista Párthoz.

A Bolgár Kommunista Párt (bolgárul: Българска Комунистическа Партия; rövidítve BCP) 1946-tól 1990-ig volt a kormányzó politikai párt Bulgáriában. A párt hatalma a második világháború utáni időszakban alakult ki, amikor a politikai életet gyorsan átalakító folyamatok – külpolitikai nyomás, belső koalíciók és intézményes átalakulások – eredményeként a kommunisták központi szerephez jutottak.

Történeti áttekintés

A párt gyökerei a 19. század végén és a 20. század elején alakult baloldali mozgalmakra nyúlnak vissza: a bolgár kommunista hagyományok egyik kiemelkedő alakja Dimitar Blagoev volt, aki a mozgalom elődjét megalapozta. A második világháború végén, 1944-ben a kommunisták és szövetségeseik részt vettek a puccs előtti és azt követő politikai fordulatokban, amelyek megváltoztatták a cári rendszer utáni hatalmi viszonyokat (a királyi rendszer megszűnését formálisan 1946-ban népszavazással döntötték el).

1946 után a BCP fokozatosan felszámolta a politikai pluralizmust, állami eszközökkel központosította a gazdaságot és a társadalmi intézményeket, és a Szovjetunió befolyása alatt építette ki hatalmát. E folyamatok részeként történt az iparosítás, az államosítás és a mezőgazdaság kollektivizálása, de végbementek politikai megtisztítások és elnyomó intézkedések is, különösen az 1940-es–1950-es években.

Vezetés és politikai irány

Todor Zsivkov 1954-től 1989-ig volt a párt és Bulgária de facto vezetője: hosszú uralma alatt a rendszer viszonylagos belpolitikai stabilitást és fokozatos modernizációt próbált biztosítani, ugyanakkor a hatalom megtartása érdekében a pártvezetés megőrizte a szigorú politikai kontrollt. Zsivkov az egyik leghosszabb ideig hivatalban lévő vezető volt a keleti blokk országai között. A pártnak voltak saját szervei, például a Központi Bizottság és a Politbüró, valamint tömegszervezetei (fiatalok és szakszervezetek), amelyeken keresztül a párt irányította az állami és társadalmi életet.

A párt ideológiája a hivatalos korszakok során a marxizmus–leninizmus volt; gyakorlati politikáját azonban a Szovjetunióval való szoros kapcsolatok és a belpolitikai stabilitás megtartása határozta meg. A BCP külpolitikailag következetesen a keleti blokk része volt, és például a prágai események vagy más jelentősebb keleti blokk-beli történések során rendszerint a szovjet pozíció mellett állt.

Főbb belpolitikai lépések és vitatott intézkedések

• Gazdasági intézkedések: nagyszabású iparosítás, államosítások és a mezőgazdaság kollektivizálása; ezek modernizálták az ország ipari hátterét, de hosszabb távon strukturális problémákhoz és hatékonysági hiányokhoz vezettek.
• Politikai elnyomás: a korai években internálások, perek és politikai megtisztítások jellemezték a rendszert; a szabad politikai verseny korlátozott volt.
• Nemzeti kisebbségek politikája: a pártvezetés időszakosan jelentős nyomást gyakorolt kisebbségekre; az 1980-as évek végén a török kisebbséggel kapcsolatos erőteljes asszimilációs politika (a „visszaállítási” vagy „újjáélesztési” folyamatként elkönyvelt intézkedések) súlyos társadalmi feszültségeket eredményezett és hozzájárult a rezsim legitimitásának megrendüléséhez.

1989–1990: változás és átalakulás

1989-ben, a keleti blokk teljes átalakulásának részeként, Bulgáriában is gyors változások kezdődtek. 1989. novemberében Todor Zsivkov helyzetét megingatták, végül lemondott, majd 1989. december 11-én Petar Mladenov vezető bejelentette, hogy a párt lemond a garantált kormányzati jogáról. Ez a lépés jelképes fordulatot jelentett: a BCP elvesztette korábbi alkotmányos előjogát, és megnyílt az út a többpártrendszer felé.

1990-ben a párt belső reformokba kezdett, politikai irányvonalát mérsékeltebbé alakította, és formálisan szakított a marxizmus–leninizmussal. 1990 áprilisában a párt nevét átalakították: a szervezet immár Bolgár Szocialista Párt (BSP) néven folytatta, amely a posztszocialista Bulgáriában is fontos politikai szereplővé vált, bár már demokratikus választásokon versenyezve.

Örökség és történelmi értékelés

A BCP uralma hosszú időre meghatározta Bulgária politikai, gazdasági és társadalmi arculatát: egyrészt modernizációs és iparosítási eredmények, másrészt politikai elnyomás, gazdasági torzulások és az emberi jogok korlátozása is jellemző. A rendszerváltás után a párt jogutódja, a BSP, demokratikus keretek között folytatta politikai tevékenységét, és a mai napig meghatározó szereplő a bolgár politikai életben.

A történészek és politikai elemzők a BCP-t egyaránt értékelik a korszak gazdasági eredményei és a politikai dogmatizmus, valamint az emberi jogok korlátozása fényében; az értékelés sokszínű, és a párt öröksége Bulgáriában még ma is vita tárgya.

Kérdések és válaszok

K: Meddig uralkodott a Bolgár Kommunista Párt Bulgáriában?

K: Milyen esemény vezetett a Bolgár Kommunista Párt felemelkedéséhez?

K: Ki volt a Bolgár Kommunista Párt leghosszabb ideig hivatalban lévő vezetője?

K: Ki volt a Bolgár Kommunista Párt első vezetője?

K: Mikor mondott le a Bolgár Kommunista Párt a garantált kormányzati jogáról?

K: Mi lett a Bolgár Kommunista Pártból 1990 után?

K: Mi a Bolgár Kommunista Párt rövidített neve?

Keresés betűvel