Brown v. Board of Education
A Brown versus Board of Education (1954) (teljes nevén Oliver Brown, et al. v. Board of Education of Topeka, Kansas) az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának mérföldkőnek számító döntése volt. 1950-ben a kansasi Topekában egy Linda Brown nevű fekete harmadik osztályos kislánynak több mint egy mérföldet kellett gyalogolnia egy vasúti váltóállomáson keresztül, hogy eljusson a fekete gyerekek számára fenntartott szegregált iskolába. A fehér gyerekek számára azonban kevesebb mint hét háztömbnyire volt egy általános iskola. Abban az időben az Egyesült Államokban sok iskola szegregált volt. A fekete és a fehér gyerekek nem járhattak ugyanabba az iskolába.
Apja, Oliver Brown megpróbálta bejuttatni Lindát a fehér iskolába, de az iskola igazgatója elutasította. Oliver Brownhoz további tizenkét fekete szülő csatlakozott, akik megpróbálták bejuttatni gyermekeiket a fehér általános iskolába. A két iskolának "külön, de egyenlőnek" kellett volna lennie. Azonban nem voltak azok.
1951-ben az Országos Szövetség a SzínesEmberekElőrehaladásáért (NAACP) segített a szülőknek csoportos keresetet benyújtani. Öt pert indítottak Kansasban, Dél-Karolinában, Virginiában, Delaware-ben és Kolumbia körzetében amiatt, hogy a fekete diákok jogilag szegregált iskolákba járnak. A Legfelsőbb Bíróság 1896-ban a Plessy kontra Ferguson ügyben úgy döntött, hogy a szegregáció legális, amennyiben a feketék és fehérek számára elkülönített helyek "külön, de egyenlőek". Az NAACP ügyvédei azzal érveltek, hogy a topekai fehér és fekete iskolák nem voltak "külön, de egyenlőek".
Kenneth Clark pszichológus fiatal afroamerikai gyerekeknek fekete és fehér babákat adott, hogy lássa, hogyan vélekednek a szegregációról és az integrációról. A gyerekeknek a fehér babák tetszettek. A babateszt után Clark a fekete gyerekeknek rajzokat is adott egy gyerekről, és megkérte őket, hogy színezzék ki úgy, mint saját magukat, néhányan közülük fehér vagy sárga zsírkrétával színezték ki magukat, amit az ügyben is használtak.
Az ügy végül egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott. Többéves munka után, 1954-ben Thurgood Marshall és más NAACP-ügyvédek csapata megnyerte az ügyet. Azért kapta a "Brown" nevet, mert ábécésorrendben ő volt az első név a felperesek listáján. A per után a felperesek közül sokan elvesztették állásukat és a társadalomban való megbecsülésüket.
Az ítélet
A Legfelsőbb Bíróságnak kilenc bírája van. A Brown v. Board of Education ügyben a szavazás egyhangú volt, ami azt jelenti, hogy mind a kilenc bíró egyformán szavazott. Az egyik bíró, Robert Jackson nemrég szívrohamot kapott, és csak a következő hónapban kellett volna visszatérnie a bíróságra. Azonban megjelent a bíróságon, amikor a bírák felolvasták a döntésüket, valószínűleg azért, hogy megmutassa, hogy minden bíró egyetértett.
Az ügyben hozott ítéletet Earl Warren írta, aki főbíró volt. Azt mondta, hogy "a különálló oktatási intézmények eredendően egyenlőtlenek". Ez a döntés az USA minden államában törvényellenesnek minősítette az iskolák faji elkülönítését.
Néhány állam eleinte nem engedelmeskedett ennek a bírósági döntésnek. A legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy az iskoláknak legfeljebb 5 évük van a szegregáció megszüntetésére. Csak az 1970-es évek elejére sikerült az Egyesült Államok összes állami iskoláját integrálni (a szegregáció ellentéte). Az amerikai iskolák integrálásához számos állami és legfelsőbb bírósági határozatra volt szükség, hogy az iskolákat integrációra kényszerítsék.
a döntés térképe
Kapcsolódó oldalak
