Peter Lalor (1827. február 5. - 1889. február 9.) volt az Eureka Stockade lázadás vezetője, amely Ausztrália egyik kevés erőszakos tiltakozása volt, és sokan a demokrácia kezdetének tekintik Ausztráliában. Később fontos politikus lett Victoria államban.
Lalor az írországi Queens megyei Tenakillben született egy nagy családban, amely aktívan részt vett az ír politikában. Apja, Patrick, Queens megyét képviselte az alsóházban. Peter Dublinban tanult, és építőmérnök lett. Az írországi politikai zavargások és az ausztrál aranylelőhelyeken való meggazdagodás lehetősége miatt 1852-ben bátyjával, Richarddal együtt elhagyta Írországot, és az ausztráliai Victoriába ment. A Melbourne és Geelong közötti vasútvonal építésén dolgoztak. 1853-ban Peter az Ovens folyóhoz ment aranyat keresni, Richard pedig visszatért Írországba, ahol később parlamenti képviselő lett. Peter Lalor bor- és dohánykereskedéssel kezdett foglalkozni Melbourne-ben, de 1854-ben úgy döntött, hogy Ballaratba megy aranyat keresni. Tábort vert az Eureka Leadnél, East Ballaratnál, ahol sok írországi bányász telepedett le.
Eureka-lázadás és sebesülés
A Ballarat környéki aranybányászok és a hatóságok közötti feszültség elsősorban a kőkemény aranybányászati illetékekre (license) és az igazságtalannak érzett bánásmódra vezethető vissza. A bányászok szervezkedni kezdtek, megalakult a Ballarat Reform League, amely alapvető követelései között szerepelt a politikai képviselet, a választójog kiterjesztése és a tisztességes bánásmód. Peter Lalor a mozgalom egyik vezető egyéniségévé vált; a bányászok egy csoportja őt választotta meg parancsnokuknak, és ő játszott kulcsszerepet az Eureka Stockade védelmének megszervezésében.
1854. december 3-án tört ki a nyílt összecsapás: a hatóságok hajnalban rohamozták meg a feltartott és gyorsan felhúzott bástyát. A csata rövid, de véres volt; többen meghaltak és sokan megsebesültek. Lalor is súlyosan megsebesült: golyó érte a karját, amelyet később részben amputálni kellett. A felkelés leverése után több szervező ellen indultak eljárások, de a közvélemény és az esküdtszékek részben a bányászok igazságérzetével együttérzők voltak, így a vádpontok egy részét ejtették vagy felmentették a vádlottakat.
Politikai pálya és életmű
Az Eureka eseményei után Victoria politikai rendszere átalakult: bevezették a miner’s right (olcsóbb, éves jogosítvány), és a választójog, valamint a helyi képviselet terén is történtek reformok, amelyeket sokan az ausztrál demokrácia korai lépéseinek tekintenek. Lalor maga is politikai pályára lépett: a későbbi években többször megválasztották a victoriai parlament különböző kamaráiba, és hosszú időn át aktív szereplője volt az állam közéletének. Karrierje során egyre inkább a konzervatívabb, földtulajdonosi és fejlesztéspárti nézetek felé tolódott; pár évekkel később már nem mindig értettek egyet vele korábbi radikális társai.
Lalor tevékenysége kiterjedt a gazdasági és infrastrukturális kérdésekre is: támogatta a vasút- és utak fejlesztését, valamint a vidéki érdekeket képviselte a parlamentben. Személyes élete és politikai fordulatai sok vitát váltottak ki, de visszatérő eleme pályájának, hogy a korai lázadó szerepe és az azt követő politikusi szerep együtt formálták hírnevét.
Örökség és megítélés
Peter Lalor alakja Ausztrália történetében kettősséget mutat: egyrészt a Eureka-ban betöltött vezető szerepe miatt a demokráciaért folytatott harc egyik jelképe, másrészt politikai életében bekövetkezett elmozdulása miatt vitatott személyiség. Az Eureka-lázadás emlékezete ma is élénken él – emlékművek, múzeumi kiállítások és történelmi kutatások őrzik az események emlékét –, és Lalor neve elválaszthatatlanul kapcsolódik a mozgalomhoz.
Halála 1889-ben ért véget, de öröksége tovább él: a történészek és a közvélemény továbbra is vitatják, hogy mennyiben tekinthető Lalor hősnek, mennyiben pragmatikus politikusnak, aki a hatalom gyakorlása során változtatott elvein. Mindenesetre helye biztosan megmaradt az ausztrál történelem emlékezetében, különösen Victoria állam politikai és társadalmi fejlődésének korai szakaszában.