Németország egyesülése (1800–1871) — a Német Birodalom kialakulása
Részletes áttekintés: Németország egyesülése (1800–1871) — Napóleoni háborúktól 1871-ig, Poroszország, Otto von Bismarck és a Német Birodalom kialakulásának fordulatai.
Németország egyesülése a 19. században (1800–1871) fokozatos és összetett folyamat volt. Az egyesülés előtt Közép-Európában több száz különböző német nyelvű állam, hercegség, királyság és szabad város létezett; némelyikük területe nagyon kicsi volt, gyakran csak néhány tíz kilométer. Sok német polgár és politikus egységes, erős és befolyásos nemzetet akart létrehozni, de az út az egyesüléshez számos politikai, gazdasági és katonai vitán vezetett át.
Előzmények: Napóleon és a bécsi rendezés
A német egyesítés története már a napóleoni háborúk idején kezdődött. Napóleon hadjáratai felgyorsították a Régi Német-római Birodalom széthullását: 1806-ban a Habsburg császár lemondott a császári címről, és létrejöttek a kisebb államok köré szerveződő változások, például a Rheinbund (a Rajnai Szövetség). 1813-ban sok német állam részt vett a lipcsei csatában, amelyet a nemzetek csatájának is neveznek; ekkor egyesültek a fegyverek, hogy legyőzzék Napóleont, többek között Oroszország, Svédország és Ausztria oldalán. A bécsi kongresszus (1814–1815) a háborúk lezárásával a hatalmi egyensúlyt akarta helyreállítani: ekkor jött létre a Német Szövetség (Deutscher Bund), amely laza államközösségként fogta össze a német államokat, de nem hozott létre egységes, központi kormányzatot.
Gazdasági és reformfolyamatok: a Zollverein és a porosz átalakulás
A gazdasági integráció döntő szerepet játszott az egyesülés előkészítésében. A 19. század első felében Poroszországban és más államokban jogi, közigazgatási és katonai reformok indultak (például Stein–Hardenberg-reformok), amelyek megerősítették a központi hatalmat. Gazdaságilag a kulcsfontosságú lépés a vámunió, a Zollverein volt, amelyet Poroszország kezdeményezésére hoztak létre, és amely 1834-től egyre több állam számára biztosította a belső vámok eltörlését és a közös vámpolitikát. A Zollverein gazdasági előnyei Poroszország vezető szerepét erősítették, míg Ausztria, amely védővám-rendszert tartott fenn, egyre inkább kívül rekedt a gazdasági integráción.
Politikai kihívások és a 1848-as forradalmak
A modern nemzeteszmény és a liberális alkotmányos törekvések a polgárság és az értelmiség körében egyre népszerűbbek lettek. Az 1848-as európai forradalmi hullám Németországban is megjelent: forradalmárok és reformerek alkotmányt, parlamenti rendszert és egységes német államot követeltek. A forradalom csúcspontján a frankfurti országgyűlés (Nemzetgyűlés) megkísérelte egy liberális alkotmányos német állam létrehozását és felajánlotta a címet Poroszország királyának, aki azonban visszautasította az „alulról” kínált koronát. A kudarc megmutatta a liberális mozgalmak korlátait és a konzervatív erők, valamint a dinasztiák erejét.
Bismarck és a porosz út: háborúk és diplomácia
Az egyesülés végső szakaszát Poroszország vezette Otto von Bismarck irányítása alatt. Otto von Bismarck porosz miniszterelnök Realpolitik-ja a gyakorlatias, erőpolitikai megoldásokra épült: a cél eléréséhez katonai konfrontációt és ügyes diplomáciát egyaránt használt. Bismarck 1862-ben kapott nagyobb hatalmat, és onnantól kezdve arra törekedett, hogy Poroszország kulturális és politikai vezető szerepét biztosítsa a német világban.
- 1864: Poroszország és Ausztria közösen vívtak háborút Dániával a Schleswig–Holstein kérdéséért (a területek későbbi felosztása okozta a feszültséget).
- 1866: Ausztria és Poroszország háborúja (az osztrák–porosz háború, a pártos ütközetek közül döntő volt a königgrätzi csata) megoldotta a vezető szerep kérdését: Poroszország győzött, és kialakult a Kleine Deutschland (Kis-Németország) megoldás, amely Ausztriát kizárta az egyesített német államból.
- 1867: Létrejött az Északnémet Szövetség, amely Poroszország vezetésével hozta össze az északi német államokat.
- 1870–1871: Az utolsó lépés a francia-porosz háború volt. A poroszok és szövetségeseik legyőzték Franciaországot, és a győzelem katalizálta a déli német államok csatlakozását is.
Az egyesülés kikiáltása 1871-ben
Az egyesülésre 1871. január 18-án került sor. A francia-porosz háború befejezésekor a német hercegek a franciaországi Versailles-ban, a tükörteremben kikiáltották a német nemzetet. Ezzel a ceremóniával létrejött a modern Német Birodalom, amelynek császára (Kaiser) I. Vilmos porosz király lett; a birodalom kancellárja pedig Otto von Bismarck lett. A birodalom formálisan szövetségi jellegű államként jött létre: megőrizték a tartományi királyságokat, nagyhercegségeket és más államokat, de a kül- és hadügy jelentős része központi hatáskörbe került.
Kérdések és következmények
Az egyesítés számos problémát és vitát is hozott. Nem minden politikus vagy állam támogatta az egységet; sokan attól tartottak, hogy az egyesülés túl nagy hatalmat adna Ausztriának vagy Poroszországnak a többiek rovására. Volt vita arról is, hogy ki kezelje az adókat, a vámokat és a közös kiadásokat (különösen a hadikiadásokat). A győztes porosz modell azonban erős központi vezetést és modern közigazgatást hozott, amely megkönnyítette az iparosodás és a gyors gazdasági növekedés feltételeit.
Rövid távon az egyesült Németország Európa politikai erejének átrendeződését eredményezte: a kontinens legnagyobb számban és gazdasági potenciállal rendelkező államává vált, ami új szövetségi rendszereket és rivalizálásokat indított el. Hosszabb távon a birodalom belső társadalmi és politikai kihívásokkal nézett szembe: a liberális, szociáldemokrata és nacionalista mozgalmak, a társadalmi modernizáció és a birodalom belső ellentmondásai későbbi történelmi fejleményekhez vezettek.
Az 1871-es egyesített Németország.
Háttér:
A modern német állam megalakulása előtt több száz kisebb hercegség és királyság létezett. E királyságok közül sok a Szent Római Birodalom része volt. Kr. u. 800-ban III. Leó pápa Nagy Károlyt, a frank királyt tette Szent Római császárrá.
A 18. században a Szent Római Birodalom egyes részeinek több száz uralkodója gyakorlatilag független volt; ritkán kellett engedelmeskedniük a császárnak, és gyakran háborúztak egymás vagy a császár ellen. A napóleoni háborúk során a birodalom megszűnt. Napóleon új szatellitállamot hozott létre, a Rajnai Konföderációt. Hamarosan vereséget szenvedett, és a bécsi kongresszus a német államokat új Német Konföderációvá szervezte át. Ezt váltotta fel Bismarck Északnémet Konföderációja, amíg azt Német Birodalommá nem alakította át.
Kérdések és válaszok
K: Mi volt az az esemény, amely Németország egyesüléséhez vezetett?
V: Az esemény, amely Németország egyesüléséhez vezetett, a francia-porosz háború volt.
K: Mikor került sor a német egyesülésre?
V: A német egyesítésre 1871. január 18-án került sor.
K: Ki hirdette ki a német nemzetet a franciaországi Versailles-ban?
V: A német hercegek hirdették ki a német nemzetet a franciaországi Versailles-ban.
K: Melyik csatát nevezik a nemzetek csatájának is?
V: Az 1813-as lipcsei csatát a nemzetek csatájának is nevezik.
K: Mi vetett véget Napóleon háborúinak, és hagyta meg Ausztriát erős államként?
V: A bécsi kongresszus véget vetett Napóleon háborúinak, és Ausztriát erős államként hagyta meg.
K: Milyen problémák merültek fel Németország egyesítésével kapcsolatban?
V: Németország egyesítésével kapcsolatos néhány probléma közé tartozott, hogy a politikusok nem akarták az egyesítést, mert attól tartottak, hogy az túl nagy hatalmat adna Ausztriának és Poroszországnak a többi állam között, valamint annak eldöntése, hogy ki szedje be az adókat, és mennyit kell fizetni.
Keres