Nicolas Desmarest (1725. szeptember 16. – 1815. szeptember 20.) francia geológus, a vulkanizmus és az erózió terepi vizsgálatainak korai képviselője volt.

Korai évek és tanulmányok

Desmarest a franciaországi Aube megyében, Soulaines-ben született. Tanulmányait a troyes-i és a párizsi Oratoriánus Kollégiumban végezte. Tanári tevékenységgel keresett pénzt, hogy folytathassa tanulmányait. Fiatal korától érdekelte Buffon földelmélete és a földtani kérdések.

Tudományos munkásság és karrier

1753-ban díjat nyert egy, Anglia és Franciaország ősi kapcsolatáról szóló esszével, ami hozzájárult ahhoz, hogy munkát kapjon különböző országok gyártásának tanulmányozására és tudósítására. Később, 1788-ban, a franciaországi iparok főfelügyelője lett, ami adminisztratív és tudományos feladatokat egyaránt magában foglalt.

Terepmunkák és főbb felfedezések

Desmarest sokat utazott gyalog, közvetlen terepi megfigyelésekre építve munkásságát. 1763-ban megállapította, hogy az Auvergne-i bazaltkőzetek valójában régi lávafolyamokból állnak, és felismerte a hasonlóságot az írországi Giant's Causeway oszlopos szerkezetével. Ezzel a megfigyeléssel erősen bizonyította, hogy a bazalt vulkanikus eredetű, tehát a földtani képződmények egy részét vulkáni működés hozta létre.

1774-ben, miután többször is felkereste az érintett területet, egy geológiai térképpel és részletes leírással ellátott esszét publikált. Ebben nemcsak a kőzetek eredetét és elterjedését tárgyalta, hanem a kőzetekben bekövetkező, a időjárás és a erózió által előidézett változásokat is elemezte. Desmarest volt az egyik első, aki világosan kimondta, hogy a völgyek kialakulásában döntő szerepe van a felszínen átfolyó víznek: a patakok és folyók hosszú idő alatt erodálják és kimélyítik a sziklákat, így alakítva ki a mai völgyformákat.

Módszer és hatás

Desmarest munkája példaértékű volt a korabeli természettudományos gondolkodásban, mert a leíró elméletek helyett a terepi megfigyelésekre és a részletes leírásokra épített. Megmutatta, hogy a földtani folyamatok – például a vulkanizmus és az erózió – idősoros, fokozatos hatások, és ezzel hozzájárult a modern geológia fejlődéséhez, különösen a vulkanizmus és a folyóerózió tanulmányozásában.

Végső évek és örökség

Párizsban halt meg 1815-ben. Halála után munkássága tovább élt: 1823-ban fia, Anselme Gaëtan Desmarest kiadta apja térképének új és továbbfejlesztett kiadását. Nicolas Desmarestet ma a geológia egyik úttörőjeként tartják számon, akinek megfigyelései és térképei fontos alapot adtak a későbbi földtani kutatásoknak.

  • Szakterületek: vulkanológia, geomorfológia, eróziókutatás
  • Fő érdem: az Auvergne bazaltjainak vulkanikus eredetének kimutatása és a völgyképződés folyamatának terepi bizonyítása