Henry Morton Stanley

Korai életút

Stanley soha nem ismerte az apját, és az anyja születése után elhagyta. Születési anyakönyvi kivonatában John Rowlands néven szerepel, fattyúként. A törvénytelenség bélyege egész életében nehezedett rá.

New Orleansban átnevezte magát Henry Morgan Stanley-re, belépett a Konföderációs Államok hadseregébe, és fogságba esett. Csatlakozott az uniós hadsereghez, majd az uniós haditengerészethez.

Livingstone megtalálása

1869-ben a New York Herald megbízta Stanley-t, hogy keresse meg David Livingstone skót misszionáriust és felfedezőt, akiről tudták, hogy Afrikában tartózkodik, de egy ideje nem hallottak felőle. Stanley beszámolója szerint megkérdezte, hogy mennyit költhet. A válasz így hangzott: "Húzzon most 1000 fontot, és amikor ezt elköltötte, húzzon még 1000 fontot, és amikor ezt elköltötte, húzzon még 1000 fontot, és amikor ezt is elköltötte, húzzon még 1000 fontot, és így tovább - DE TALÁLJA MEG LIVINGSTONE-t!". Stanley több éven át lobbizott a munkaadójánál, hogy indítsa el ezt az expedíciót.

Stanley 1871. november 10-én talált rá Livingstone-ra a mai Tanzániában, a Tanganyika-tó melletti Ujijiban. Talán a ma már híres mondattal üdvözölte őt: "Doktor Livingstone, gondolom?". Az is lehet, hogy ez kitaláció volt, mivel Stanley kitépte a naplójából a találkozásra vonatkozó oldalakat.

A Kongó folyó kutatása

1874-ben a New York Herald a brit Daily Telegraph című laptal együttműködve finanszírozta Stanley újabb expedícióját az afrikai kontinensre. Egyik küldetése az volt, hogy megoldja Afrika utolsó nagy rejtélyét a Kongó folyó folyásának a tengerig való követésével. Ennek az expedíciónak a nehézségeit nehéz túlbecsülni. Stanley szakaszos csónakokat használt, hogy áthaladjon a nagy kataraktákon, amelyek a Kongót különálló szakaszokra osztották. A csónakokat szét kellett szedni, és a zuhatagokon át kellett szállítani, mielőtt újraépítették volna őket, hogy a következő folyószakaszon közlekedhessenek. 999 nap után, 1877. augusztus 9-én Stanley elérte a portugálok bomai előőrsét, mintegy 100 km-re a Kongó folyó torkolatától. A 356 emberrel induló, de 114 túlélővel érte el Boma-t, és ő volt az egyetlen európai, aki maradt. Megpróbáltatásairól a Sötét kontinensen át című könyvében írt.

Henry Stanley az előőrs tisztjeivel, Kairó, 1890. Balról: Nelson, Henry Stanley, William G. Stairs és Arthur Jephson.

Kongó igénylése a belga királynak.

Stanley-t II. Leopold belga király, az ambiciózus belga uralkodó kereste meg. A király 1876-ban nemzetközi tudományos és emberbaráti (jószolgálati) egyesületnek álcázott magánholdingot szervezett. Ezt Nemzetközi Afrikai Egyesületnek nevezte el.

A király arról beszélt, hogy szándékában áll bevezetni a nyugati civilizációt és vallást hozni Afrika ezen részébe. Arról nem beszélt, hogy igényt kíván tartani a földekre. Élete végén a király elkeseredett, hogy a Kongói Szabadállam létrehozását a gátlástalan kormányzat elrontotta. Emellett az álomkór elterjedését Közép-Afrikában Stanley hatalmas poggyászvonatának és az Emin pasa segélyexpedíciójának mozgása okozhatta.

Henry M. Stanley 1884-ben

Emin pasa segélyexpedíció

1886-ban Stanley vezette az Emin pasa segélyexpedíciót, hogy "megmentse" Emin pasát, a dél-szudáni Equatoria kormányzóját. II. Leopold király azt követelte, hogy Stanley a hosszabb utat válassza, a Kongó folyón keresztül. Azt remélte, hogy így több területhez juthat. Hatalmas megpróbáltatások és nagy veszteségek után Stanley 1888-ban találkozott Emin pasával, feltérképezte a Ruwenzori-hegységet és az Edward-tavat, és 1890 végén Emin pasával és túlélő híveivel együtt kijutott az ország belsejéből.

Ez az expedíció a többi európai viselkedése miatt beárnyékolta Stanley nevét: Brit úriemberek és katonatisztek. A hadsereg egyik őrnagyát lelőtte egy teherhordó, miután rendkívül kegyetlenül viselkedett. James Sligo Jameson, a Jameson's, egy ír whiskygyáros örököse megvett egy 11 éves kislányt, és felajánlotta kannibáloknak, hogy dokumentálják és lerajzolják, hogyan főzik és eszik meg. Stanley csak akkor tudta meg, amikor Jameson lázban meghalt.