Henrietta angol hercegnő (1644. június 16. (június 26. é.n.) – 1670. június 30.) I. Károly angol király és hitvese, Henrietta Mária francia hercegnő legkisebb lányaként született, Anglia és Skócia hercegnőjeként. Gyermekként, körülbelül hároméves korában elmenekült Angliából nevelőnőjével a polgárháború és az azt követő politikai bizonytalanság miatt, majd rokoni kapcsolatai révén első unokatestvére, XIV. louisfrancia udvarába került. A családias körökben és az udvarban is Minette néven ismerték. Hozzáment XIV. Lajos király testvéréhez, Philippe francia királyhoz, és a párizsi udvarban Madame néven vált ismertté. Henrietta személye és viselkedése – jó humorú, társaságkedvelő, gyakran flörtölő természetű – nagy figyelmet vont magára: népszerűsége és laza modora több alkalommal okozott feszültséget házasságában, különösen a férje kedvelt társának, a lotharingiai lovagnak a befolyása körül.
Korai évek és beilleszkedés a francia udvarba
Henrietta többször vált a politika és a reprezentáció eszközévé: gyermek- és fiatalkori éveit száműzetésben töltötte, és a francia udvar nevelő, udvari etikettjeihez kellett alkalmazkodnia. A francia udvarban gyorsan ismertté vált kedves, élénk természete miatt; pártfogói és barátnői között olyan nevettető, játékos lelkületű hölgyek is szerepeltek, akik később fontos helyet foglaltak el XIV. Lajos magánéletében — például Louise de La Vallière és Madame de Montespan a háztartásához tartoztak mielőtt a király szeretői lettek.
Házasság, udvari szerep és befolyás
Henrietta és Philippe házassága 1661-ben köttetett, és bár hivatalos szövetségként is szolgált, magánéletük bonyolultnak bizonyult: Philippe ragaszkodott férfi szeretőihez, amelyek gyakran feszültséget okoztak közte és felesége között. Henrietta a francia udvarban befolyásos szerepet játszott: társasági életet szervezett, diplomáciai kapcsolatokat ápolt, és baráti-házi közössége révén érintkezésbe került a kor politikai irányvonalaival.
Politikai tevékenység — a doveri szerződés és közvetítői szerep
Henrietta fontos diplomáciai közvetítő szerepet töltött be testvére, II. Károly angol király és XIV. Lajos francia udvara között. Különösen ismert arról, hogy személyes kapcsolatait és titkos levelezését használta fel a két udvar között zajló tárgyalások elősegítésére, amelyek végül a doveri titkos szerződés (Treaty of Dover, 1670) létrejöttéhez vezettek. A szerződés előkészítésében játszott szerepe növelte befolyását, de egyben veszélyeztette is — a politikai intrika és a különböző udvari csoportok rivalizálása állandó kockázatot jelentett számára.
Halál, vitatott okok és örökség
Henrietta halála 1670. június 30-án történt; körülményei és az ok soha nem tisztázódtak teljesen. A kortársak és az utókor is eltérően vélekedtek: egyesek mérgezésre, különösen a férje befolyásos szeretőjének, a lotharingiai lovagnak a közreműködésére gyanakodtak, míg a modern kutatók inkább természetes okokat, például perforált gyomorfekélyből eredő peritonitist vagy hasonló akut hasi katasztrófát tartanak valószínűbbnek. A hirtelen bekövetkezett halál nagy megrázkódtatás volt a francia udvar számára, és hosszú ideig pletykáknak és összeesküvés-elméleteknek adott táptalajt.
Henrietta egyetlen gyermekétől több európai dinasztikus kapcsolat indult: leánya, Marie Louise d'Orléans később spanyol királyné lett. Bár a családi leszármazási vonalak és a trónigények bonyolultak, és a jakobita ügyet elsősorban más Stuart-ágak folytatták, Henrietta leszármazottainak házasságai hozzájárultak a korabeli európai uralkodói családok összekapcsolódásához. Ugyanakkor a kortárs forrásokban megjelenő történetek — köztük az olyan említések, amelyek a Stuart Henrik Benedek vagy a jakobita trónigények kérdését feszegetik — részben a korszak politikai és személyes intrikáinak torz tükröződései. (Lásd továbbá a kapcsolódó utókorra vonatkozó forrásokat, például , Mária Annán, Szardínia királynőjén keresztüli utalásokat.)
Összességében Henrietta alakja a 17. századi európai udvari élet, a nemzetközi diplomácia és a személyes intrika erősen összefonódó példája: életét a szerelem, politika és a hatalomvágy elemei formálták, halála pedig a korszakra jellemző titkok és feltételezések forrása maradt.
