I. Ernst Friedrich, Szász-Hildburghausen hercege (Gotha, 1681. augusztus 21. - Hildburghausen, 1724. március 9.), szász-hildburghauseni herceg. Ernst szász-hildburghauseni herceg és Sophie Henriette waldecki grófnő legidősebb fia volt. Uralkodása 1715-től haláláig, 1724-ig tartott; életművét és döntéseit elsősorban az udvari reprezentáció iránti erős igény és a folyamatos pénzhiány határozta meg.
Korai élet és katonai szolgálat
Fiatalabb korában a holland hadseregben szolgált, ahol a korabeli európai hadviselésben szerzett tapasztalatait kamatoztatta. A spanyol örökösödési háború során, a harcok egyik jelentős összecsapásán, Höchstädtnél megsebesült. Ezek a katonai élmények hozzájárultak rangja és tekintélye megerősödéséhez, de a békeidőben inkább a hivatali és udvari teendők vették át a szerepet.
Uralkodás és udvari fényűzés
Apja halála után, 1715-ben kilépett a hadseregből, és a szász-hildburghauseni hercegséget kormányozta. Mint sok német herceg korában, ő is azt akarta, hogy hercegsége XIV. Lajos francia király udvarának pompáját élvezze. Ennek megfelelően nagyszabású építkezésekben, kert- és csatornaépítésekben, valamint az udvari reprezentáció megerősítésében költött, ami jelentős állami kiadásokkal járt. A fényűző udvar fenntartása és az ideáknak való megfelelés végül anyagilag tönkrementette a hercegség pénzügyeit.
Adók, területeladások és jogi viták
Mivel mindig pénzre volt szüksége, adót emelt, ami növelte a nép terheit és a helyi elégedetlenséget. Emellett több területet is eladott, hogy fedezze kiadásait. Eladta például Cuylenburg megyét, amely felesége hozománya volt; a megyét 1720-ban adta el. Fontos megjegyezni, hogy ezt nem pusztán adósságai kiegyenlítésére tette: az eladott összegből palotabelső munkákat, illetve kert- és csatornaépítést finanszírozott.
1723-ban Schalkaut eladták a szász-meiningeni hercegségnek. Schalkau akkor városi kiváltságokkal bírt, köztük piac tartásának jogával; a terület, amelyet eladtak, egy kisebb közigazgatási egységnek felelt meg, hasonlóan egy megyéhez. Az adásvétel vitatott volt, mivel az eladás a felesége beleegyezése nélkül történt, ezért törvénytelen volt. Az ügy háborúhoz vezetett Saxe‑Meiningennel, és a felek közti konfliktus végül súlyos károkat okozott: a háborús események következtében a környék gazdasága és az eladott terület állapota jelentősen leromlott, a megye pedig lényegében tönkrement.
Lázadás és belső ellenállás
A herceg pénzügyi intézkedései és az adók emelése miatt növekvő népi feszültség alakult ki. Ennek egyik legsúlyosabb megnyilvánulása volt, hogy a nagyon rossz adók miatt 1717-ben nyílt lázadás tört ki a hercegségben. A felkelés okai között szerepelt az adóterhek igazságtalannak érzett elosztása, a korábbi háborúk utáni terhek és a helyi gazdaság gyengülése; a hatóságok elnyomó válaszai pedig tovább növelték elégedetlenséget.
Következmények és örökség
Ernst Friedrich uralma rövid távon nagyrészt a reprezentációra és az udvari fényűzésre irányuló költekezésről, valamint a pénzügyi kényszerek miatt hozott vitatott döntésekről maradt emlékezetes. Az eladott területek és a megnövekedett adóterhek hosszabb távon is gyengítették a hercegség gazdasági erejét és politikai függetlenségét. A Schalkau körüli jogi és fegyveres konfliktus különösen súlyos következményekkel járt a helyi lakosság és a közigazgatás számára.
Bár maga a herceg a kortárs udvari elvárásoknak igyekezett megfelelni, döntéseinek eredményei arra figyelmeztetnek, milyen kockázatokkal jár a dinasztikus tekintély és reprezentáció pénzügyi elvei fölé helyezése. Halála után a hercegségnek évekig kellett helyreállítania a pénzügyi és politikai stabilitást, és a korábbi intézkedések hatása a helyi közösségekre még hosszú időn át érezhető maradt.