Enrico Fermi
Enrico Fernando Fermi (1901. szeptember 29. - 1954. november 28.) olasz-amerikai fizikus, aki az első atomreaktoron dolgozott, és hozzájárult a kvantumelmélet megalkotásához. Fontos szerepet játszott a részecskefizikában és a statisztikus mechanikában is. Fermi 1938-ban fizikai Nobel-díjat kapott az indukált radioaktivitással kapcsolatos munkájáért. Megépítette a világ első atomreaktorát. Fermi a 20. század egyik legnagyobb tudósa volt.
Korai életút
Fermi Rómában született, és egy helyi gimnáziumba járt. Nagyon jó volt matematikából és természettudományokból, és díjat nyert a pisai Scuola Normale Superiore-on. A pisai egyetemre járt, ahol fizikát tanult. 1923-ban ösztöndíjat kapott az olasz kormánytól, és Göttingenbe ment további tanulmányok folytatására. 1924-ben Rockefeller-ösztöndíjat kapott, és Leydenben tanult. 1924 végén visszatért Olaszországba, és a firenzei egyetem matematikai fizika és mechanika előadója lett.
Tudós Olaszországban
1926-ban Fermi felfedezte a statisztikai törvényeket, amelyeket ma Fermi-statisztikának neveznek. Ezek a törvények magyarázzák a Pauli-féle kizárási elv hatálya alá tartozó részecskék, amelyeket ma fermionoknak nevezünk, működését. Ezek különböznek a bozonoknak nevezett részecskéktől, amelyeket a Bose-Einstein-statisztika magyaráz. 1927-ben a Római Egyetem elméleti fizika professzora lett. Időt töltött az elektrodinamika tanulmányozásával, és elkezdte alaposan megvizsgálni az atommagot. 1934-ben Wolfgang Pauli, Frédéric Joliot, Irène Joliot-Curie felfedezéseit felhasználva sikerült kimutatnia a neutronokkal bombázott szinte minden elemben bekövetkező változásokat. Ez vezetett a lassú neutronok felfedezéséhez, a maghasadáshoz és olyan elemek előállításához, amelyek nem szerepeltek a periódusos rendszerben.
Fermi még a második világháború vége előtt a Chicagói Egyetem egyik ülésén fejezte ki aggodalmát az atomenergia veszélyeivel kapcsolatban.
