Claude Lévi-Strauss (ejtsd: [klod levi stʁos]; 1908. november 28. - 2009. október 30.) francia antropológus. Francia zsidó szülők gyermekeként született Brüsszelben. Párizsban nőtt fel. Ő alkotta meg a strukturális antropológiát, amely szerint az emberek a világról ellentétek - például magas és alacsony, belül és kívül, élet és halál - mentén gondolkodnak, és minden kultúra ezen ellentétek mentén érthető meg. "Kezdettől fogva" - írta - "a vizuális észlelés folyamata bináris oppozíciókat használ". [Structuralism and Ecology, 1972]

Élete és pályafutása

Lévi-Strauss filozófiát tanult az École normale supérieure intézetében, és 1931-ben tette le az agrégation vizsgát. A harmincas években középiskolai tanárként dolgozott; 1935 és 1939 között Brazíliában élt és tanított, ahol első kézből végzett terepmunkát különböző bennszülött népcsoportokkal (például nambikvara és bororo közösségekkel). A brazíliai tapasztalatok alapvetően befolyásolták gondolkodását és az antropológiai módszerhez való viszonyát.

Második világháború alatt az Egyesült Államokban élt emigrációban, majd 1948-ban visszatért Franciaországba. Kutatói és tanári pályája során dolgozott a Musée de l'Homme-nál, később 1959 és 1982 között a Collège de France professzora volt, ahol a szociális antropológia tárgyát képviselte. 1973-ban a Francia Akadémia (Académie Française) tagjává választották. Évtizedeken át aktív szerző és közéleti intellektuális maradt; 2009-ben, 100 éves korában hunyt el.

Főbb elméleti újítások

Lévi-Strauss a kulturális jelenségeket nem elsősorban történeti vagy individualista magyarázatokkal közelítette meg, hanem rendszerekben gondolkodott. Néhány kulcsfogalom:

  • Struktúra és bináris oppozíciók — úgy látta, hogy a kulturális rendszerek alapját a különbségek és az egymással szembeni párok (pl. élet/halál, férfi/nő) alkotják; a jelentés ezek kölcsönhatásából olvasható le.
  • Mythe és mythelem — a mítoszokat nem egyedi történetekként, hanem elemi egységekből (mytheme-ekből) felépülő rendszerekként elemezte; célja a mássalhangzó-szerű struktúrák feltárása volt.
  • Bricolage és La Pensée sauvage — a "bricoleur" (barkácsoló) és az "engineer" modelljeivel különböztette meg a gondolkodás két típusát; a La Pensée sauvage (A vad gondolkodás) című munkában a nem-nyugati, vadnak nevezett gondolkodás logikáját értelmezte.
  • Rendszerszemlélet a rokonsági rendszereknél — a rokonsági viszonyokat és a totemizmust struktúrákba illesztve elemezte, az emberi kapcsolatok mögötti szabályok és csereműködések feltárására törekedve.

Fontos művei

  • Les Structures élémentaires de la parenté (1949) — a rokonsági rendszerek szerkezetének elemzése.
  • Tristes Tropiques (1955) — részben útinapló, részben elméleti reflexiók a terepmunkáról és a kultúra természetéről; széles körben ismert és olvasmányos bevezetője gondolkodásának.
  • Structural Anthropology (1958) — Lévi-Strauss strukturális elméletének összegzése angolul hozzáférhető formában.
  • La Pensée sauvage (1962) — a gondolkodás "vad" formáinak vizsgálata, a különféle kulturális tudásmódok összevetése.
  • A Mythologiques sorozat (1964–1971) — négykötetes munkaciklus, amelyben mítoszokat elemzett és rendszerszerű mintázatokat írt le.

Hatás és kritikák

Lévi-Strauss munkássága alapvetően formálta az antropológia, az irodalomelmélet, a filozófia és a kulturális tanulmányok irányait a 20. század második felében. Beemelte a strukturalizmust az ember- és társadalomtudományok hálójába, és elterjesztette a nyelvészeti strukturalizmus fogalmait más kulturális jelenségek elemzésére.

Ugyanakkor műveit kritizálták is: egyesek túlzottan formálisnak és történetietlennek tartották elemzéseit, mások nő- és hatalomviszonyokra vonatkozó következtetéseit bírálják. A posztstrukturalista és feminista kritikák a struktúra-központúság és a lokalitás, történetiség figyelmen kívül hagyásának veszélyeire hívták fel a figyelmet. Ennek ellenére munkái ma is alapműveknek számítanak, és számos kutatási irány számára kiindulópontot jelentenek.

Összefoglalva, Claude Lévi-Strauss a 20. század egyik legbefolyásosabb társadalom- és kultúrakutatója volt: strukturális megközelítése új módszertani lehetőségeket nyitott meg az antropológiai elemzésben, és tartós hatást gyakorolt a humán tudományok széles körére.