Caedwalla, más írásmóddal Cædwalla (659-689 körül), Wessex királya volt 685 körülről 688-as lemondásáig. Neve a brit Cadwallon névből származik. Hatalmas király és hadvezér volt. Az ő erőfeszítései révén emelkedett Wessex a harmadik királysággá Northumbria és Mercia után a későbbi hét angolszász királyság, a heptarchia harmadik királyságává. Caedwalla pogány király volt, aki a kereszténység mellett harcolt és azt népszerűsítette.
Élete és uralma
Caedwalla feltételezhetően Wessex arisztokrata családjából származott. Fiatalon száműzték, majd később visszatérve megragadta a hatalmat és rövid, de intenzív uralkodása alatt megerősítette Wessex pozícióját Dél-Angliában. Forrásaink — köztük Beda Az angol nép egyháztörténete című műve — szerint uralma alatt több hadjáratot vezetett, amelyek során kiterjesztette Wessex befolyását a környező területekre.
Hadjáratok és politikai tevékenység
Caedwalla hadjáratai elsősorban dél felé irányultak: jelentős katonai akciókat hajtott végre Sussex, a Isle of Wight (Wight-sziget) és Kent területein. A források említik, hogy a Wight-szigetet legyőzte és annak királyát is vereségre kényszerítette, továbbá birtokrészeket adott át egyházi személyeknek. Hadjáratai során gyakran mutatkozott könyörtelmes és határozott, ezért személye egyszerre vált félelemmel és tisztelettel említett figurává kortársai szemében.
Kereszténység, kapcsolata az egyházzal és lemondása
Bár Caedwalla maga pogány maradt uralma nagy részében, támogatta a keresztény missziókat és jó kapcsolatot ápolt a korai egyházi vezetőkkel. A források szerint birtokokat és jogokat adott át egyházi személyeknek, és lehetővé tette a misszionáriusok működését a meghódított területeken. 688-ban lemondott a trónról, és 689-ben Rómába zarándokolt: ott megkeresztelték, majd röviddel a megkeresztelkedés után meghalt. A pápával való találkozás és a rómába tett út a korai angolszász királyok közül különösen jelentős cselekedetnek számított.
Öröksége
Caedwalla rövid uralma ellenére fontos állomás volt Wessex felemelkedésében: megerősítette a királyi hatalmat és kiterjesztette a területi befolyást, ami a későbbi uralkodók (például Ine) számára stabilabb alapot biztosított. Megítélése kettős: egyfelől hírhedt volt keménysége és hadjáratai miatt, másfelől hozzájárult a kereszténység terjedéséhez Dél-Angliában és kapcsolatokat épített ki az egyházzal.