Ez a választás George H. W. Bush alelnök (republikánus) és Michael Dukakis massachusettsi kormányzó (demokrata) között zajlott. Bush a jó gazdaságot, a stabil nemzetközi színteret és Ronald Reagan elnök népszerűségét kihasználva agresszív kampányt folytatott. Eközben Dukakis kampánya számos hibát szenvedett, többek között nem tudott védekezni Bush támadásai ellen. Ez lehetővé tette Bush számára, hogy jelentős előnnyel nyerjen a népszavazáson; miközben az elektori kollégiumot elsöprő fölénnyel nyerte meg. Az 1988-as választás óta egyetlen jelöltnek sem sikerült elérnie vagy meghaladnia Bush nyert elektori szavazatainak számát vagy a népszavazási arányát.

GeorgeH.W. Bush alelnök 426 elektori szavazattal nyerte meg a választást. Michael Dukakis massachusettsi kormányzó 111 elektori szavazatot kapott. Lloyd Bentsen 1 elektori szavazatot kapott egy nyugat-virginiai hűtlen választó által.

Alapadatok és eredmények

Az elnökválasztást 1988. november 8-án tartották. Az elektori kollégium összesen 538 szavazatból állt; ebből George H. W. Bush 426-ot szerzett, míg Michael Dukakis 111-et. A választás népszavazati eredménye szerint Bush mintegy 53,4%-os, Dukakis pedig körülbelül 45,6%-os szavazatarányt ért el, így Bush közel 8 százalékponttal nyert a népszavazaton.

A kampány fő témái és taktikák

  • Gazdaság: Bush a gazdasági fellendülést és a stabilitást hangsúlyozta, amivel kapcsolatban Ronald Reagan kormányzását is pozitívan említette.
  • Fogyasztói és bűnügyi retorika: a republikánus kampány erőteljes támadásokat alkalmazott Dukakis és a demokraták bűnügyi politikája ellen; ennek része volt a vitatott Willie Horton kampányanyag is, amely Dukakis bűnügyi ítéleteivel és kegyelmi politikájával kapcsolatos kritikát fogalmazott meg.
  • Külpolitika és biztonság: Bush tapasztalatát—mint volt külügyi tisztségviselő és alelnök—kiemelték, hogy stabil vezetést kínál a nemzetközi színtéren.
  • Ígéretek a kampányban: Bush híres jelmondata, a „Read my lips: no new taxes” (Nincs új adó) erős, rövid ígéret volt a választók felé, amely később politikai viták tárgya lett.

Emblematikus pillanatok

A kampány során több emlékezetes esemény is befolyásolta a közvéleményt. A demokrata jelölt képszerű megjelenése egy tankon (a katonai szemléletet demonstrálni próbálva) és egyes kommunikációs hibák gyengítették Dukakis hitelességét a biztonság- és védelem témájában. A ellentábornál a híres alelnökjelölti vita is emlékezetes maradt: Lloyd Bentsen a vitában odaszólt republikánus ellenfelének, Dan Quayle-nek a „Senator, you're no Jack Kennedy” mondattal, ami széles körben idézett pillanat lett.

Jelentőség és következmények

Az 1988-as választás megerősítette a Republikánus Pártnak a Fehér Házhoz való hozzáférését a Reagan-korszak után, és George H. W. Bush elnöksége alatt alakultak ki azok a kül- és belpolitikai döntések, amelyek a következő években (például a Perzsa-öböl háborúja idején) meghatározóak voltak. A kampány közben tett adóígéret későbbi megtagadása (amikor Bush adóemelésekről döntött) hosszabb távon rontotta hitelességét politikai szempontból.

Érdekességek

  • Bár a választási győzelem nagymértékű volt az elektori kollégiumban, a politikai vita és a kampány taktikái — különösen a személyes támadások és a rövid, hatásos kampányanyagok — megosztották a közvéleményt.
  • A hűtlen választó (faithless elector) miatti egy-egy rendkívüli szavazat története is ritka eset az amerikai választási rendszerben, és felhívta a figyelmet az elektori rendszer sajátosságaira.

Az 1988-as elnökválasztás tehát egyértelmű republikánus győzelmet hozott George H. W. Bush számára, aki 426 elektori szavazattal és jelentős — közel 8 százalékpontos — népszavazati előnnyel került a hivatalba.