Fehér Rózsa: müncheni diákok náciellenes ellenállása (1942–1943)

Fehér Rózsa: müncheni diákok bátor náciellenes ellenállása 1942–1943 — röpiratok, elfogás és kivégzés, valamint a háború utáni hősi megítélés és emlékezet.

A Fehér Rózsa egy német ellenállócsoport volt, amely a második világháborúban a nácik politikája és bűncselekményei ellen lépett fel. 1942 júniusától 1943 februárjáig a müncheni egyetem hallgatóiból és egy tanárból álló társaság röpiratokat készített és terjesztett, amelyekben felszólították az embereket a lelkiismeret szerinti ellenállásra, felhívták a figyelmet a rezsim bűneire, és bátorították a passzív ellenállást.

Tagok és szerkezet

A csoport magját a müncheni egyetem diákjai alkották, köztük több olyan fiatal, akik később a legismertebb arcként vonultak be a történelembe. A legismertebb tagok:

• Hans Scholl
• Sophie Scholl
• Christoph Probst
• Alexander Schmorell
• Willi Graf
• Prof. Kurt Huber (egyetemi tanár)

A csoport laza, központi irányítástól mentes szerkezetben működött: a tagok együtt írták és másolták a röpiratokat, majd különböző módokon juttatták el azokat olvasókhoz.

Tevékenység és röpiratok

A Fehér Rózsa tagjai több röpiratot adtak ki (a legismertebb kiadványok hat röpiratként ismertek). A szövegek erkölcsi és politikai érvekkel támadták a náci rendszert, felhívták a figyelmet a háborús bűnökre és az emberiesség megsértésére, valamint cselekvésre buzdítottak—például szellemi ellenállásra, tiltakozásra és országon belüli passzív segítségnyújtásra.

A röpiratokat többféle módon terjesztették: elhelyezték őket egyetemi folyosókon, postázták értelmiségieknek, és másolatokat hagytak közterületeken. Céljuk nem erőszakos felkelés volt, hanem a gondolkodás és a lelkiismeret ébresztése a közvéleményben.

Letartóztatás, per és kivégzések

1943. februárjában a müncheni egyetemen folytatott terjesztés közben a testvérek, Hans és Sophie Scholl lebuktak: egy egyetemi házmester, Jakob Schmid, értesítette a Gestapót, és ezért a fiatalokat 1943. február 18-án letartóztatták. A letartóztatást követően a Gestapo nyomozása további tagokhoz vezetett.

A legtöbb ismert tagot a náci bíróság, a Volksgerichtshof előtt állították, ahol rövid perek és súlyos ítéletek születtek. A perben Roland Freisler bíró is szerepet kapott; a fiatalokat halálra ítélték, és a kivégzéseket – a korabeli német gyakorlat szerint – guillotine-nal hajtották végre. Sophie, Hans és Christoph Probst 1943. február 22-én végezték ki. További tagokat az év folyamán fogtak el és ítéltek el; többeket 1943 tavaszán, nyarán vagy őszén vontak kivégzésre.

Terjesztés és szövetséges reakció

A Fehér Rózsa által készített röpiratok nagy hatást gyakoroltak a háború utáni emlékezetre. Egy példányt a szövetséges hatalmak is megszereztek, lemásoltatták, és bombázók formájában tömegesen juttatták vissza a német lakossághoz: a röpiratok és hasonló propagandanyomtatványok repülőgépekről dobták le Németország fölé, hogy ellensúlyozzák a náci propagandát és terjesszék az ellenállás üzenetét.

Utóélet és emlékezet

A második világháború után a Fehér Rózsa tagjait Németországban – és nemzetközileg is – az eszmény és a bátorság szimbólumaként tisztelték. A csoport tetteit számos könyv, film és kutatás dolgozta fel; emléktáblák, múzeumi kiállítások és alapítványok őrzik emléküket. Ma a Fehér Rózsa a lelkiismereti ellenállás és a polgári bátorság egyik legismertebb példája a náci időszakból.

A kortárs történeti értékelések hangsúlyozzák, hogy bár a csoport cselekedetei nem fordították meg a háborút, fontos erkölcsi üzenetet közvetítettek: hogy a személyes felelősség és a tiltakozás a diktatúra idején is lehetséges út a tisztesség felé.

Kérdések és válaszok

K: Ki volt a Fehér Rózsa?

K: Mit csinált a Fehér Rózsa?

K: Kik voltak a Fehér Rózsa tagjai?

K: Mikor terjesztették a röpirataikat?

K: Meddig ellenezték a náci uralmat?

K: Hol volt a csoport székhelye?

K: Milyen üzenetet közvetítettek a röpirataik?

Keresés betűvel