Az egyetemes papság: a 'minden hívő papsága' jelentése és vitái

Az egyetemes papság: Mi a "minden hívő papsága"? Jelentése, története és vita protestantizmus vs. katolicizmus között — mély, kiegyensúlyozott áttekintés.

A kereszténységben a különböző csoportok nem értenek egyet abban, hogy ki lehet pap. A protestánsok úgy vélik, hogy minden megkeresztelt hívő pap lehet (bár a felekezetek a nemek kérdésében eltérhetnek), és hogy bárki beszélhet közvetlenül Istennel. A pappá szentelés nem feltétlenül szükséges ahhoz, hogy valaki pap legyen, azonban a fel nem szentelteket általában "prédikátoroknak" nevezik, és a "lelkész" kifejezés felcserélhető.

Ezzel szemben a római katolikusok úgy vélik, hogy csak férfi hívők lehetnek papok, és hogy nekik különleges képzésben kell részesülniük, mert ők járnak közben Isten és az ő népe között. VI. Pál pápa 1964-ben kiadta a Lumen gentium nevű pápai bullát: Ebben megfogalmazta a római katolikus egyháznak a II. vatikáni zsinat után elfoglalt álláspontját:

Krisztus, az Úr, az emberek közül elvett főpap, az új népet "az Atya Isten országává és papjaivá tette." A megkereszteltek az újjászületés és a Szentlélek kenete által szent papsággá szentelődnek (...), hogy mindazokkal a cselekedetekkel, amelyek a keresztény ember sajátjai, lelki áldozatokat mutassanak be, és hirdessék annak erejét, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívta őket.

Mi az „egyetemes papság” (a „minden hívő papsága”)?

Az egyetemes papság (más szóval: a „minden hívő papsága”) azt a teológiai gondolatot jelenti, hogy minden megkeresztelt keresztény részesedik a papság valamilyen formájában: része a közösség imádságának, áldozathozatalának és Isten szolgálatának. Ennek bibliai alapjaként gyakran hozzák fel 1 Péter 2,9-et és a Jelenések könyvének kifejezéseit, amelyek a hívőket „királyi papságnak” nevezik.

Történeti és felekezeti különbségek

• Protestáns értelmezés: A reformációtól kezdve (például Luther hangsúlyai) sok protestáns felekezet a papság „általánosságát” hangsúlyozta: minden hívő közvetlen kapcsolatban áll Istennel, nincs szükség közvetítő papi kasztra ahhoz, hogy a hívő bűnei bocsánatot nyerjenek vagy Istenhez imádkozzanak. Ugyanakkor a legtöbb protestáns egyház fenntartja az elkülönült, nyilvános szolgálatot ellátó lelkészi hivatást (igehirdetés, keresztség, úrvacsora), amelyet sokszor közösségi megbízatás formájában gyakorolnak.
• Evangelikus, református és lutheránus különbségek: A lutheránusok különbséget tesznek „közönséges” és „szónoki/szolgálati” papság között: minden hívő közösséggé alakítja a papságot, de van állandó, ordinált lelkészi szolgálat is. A reformátusok a szolgálat hivatalát (pl. lelkész, presbiter) hangsúlyozzák, ugyanakkor a hívők közös felelősségét is.
• Anglikán és ortodox megközelítés: Az anglikán hagyomány egyszerre értékeli az egyetemes papság gondolatát és az ordinált papság szerepét; sok anglikán egyház elfogadja a női papságot. Az ortodox egyház erőteljesen hangsúlyozza az elkülönült szentségi papi szolgálatot; a papságra szóló hivatás és a szent rendek fontos szerepet játszanak liturgiában és szentségek kiszolgáltatásában.
• Római katolikus álláspont: A katolikus teológia a kétféle papság megkülönböztetését tanítja: az egyetemes (közönséges) papságot, amely minden megkereszteltre vonatkozik, és a szolgálati/ministeriális papságot, amely az oltárnál és a szentségek kiszolgáltatásánál betöltött különleges szerepre utal. A II. vatikáni zsinat (Lumen gentium) világosan kimondja ezt a kettősséget.

A szentelés és a papság kapcsolata

A viták középpontjában gyakran a szentelés (ordinatio) kérdése áll: szükséges-e a papsághoz formális, egyházi szentségi szertartás? Protestáns felekezetekben a szentelés funkcionálisan, közösségi megbízatással vagy szolgálati beiktatással történik; katolikus és ortodox értelemben a szentelés szentségi jelentőségű és „rendbe” emel, amely nélkül valaki nem válhat liturgikusan érvényes szolgálóvá (például nem áldozhat az oltárnál, nem adhat abszolúciót).

Az egyházi gyakorlatok miatt további kérdések is felmerülnek:

• Ki lehet-e pap? (nemek szerinti korlátozások – a római katolikus egyház a férfiak kizárólagosságát tartja fenn; sok protestáns és anglikán közösség viszont ordainál nőt is)
• Lehet-e házas emberből pap? (a katolikus latin rítus nagy általánosságban a cölibátust kéri, de vannak kivételek; az ortodoxoknál a házas férfiak pappá szentelhetők, de püspök legyen nőtlen)

Gyakorlati következmények a közösségek életében

• Szolgálat és felelősség megosztása: Az egyetemes papság gondolata erősíti a laikusok részvételét: közös imádság, karitatív munka, liturgikus szerepek (pl. olvasás, énekkar, hitoktatás) lehetnek a hívők feladatai.
• Szakmai képzés és hivatás: Az ordinált szolgálatot betöltők esetében sok felekezet követel teológiai képzést, gyakorlati felkészítést és felelősségi rendszert (püspöki felügyelet, vizsgáló testületek stb.).
• Szentségek és liturgia: A szentségek kiszolgáltatása — különösen az úrvacsora és a bűnbocsánat — tekintetében a felekezetek eltérő szabályokat alkalmaznak, ami a hívők szentségi életét és közösségi tapasztalatát is befolyásolja.

Ökumenikus párbeszéd és modern viták

Az egyetemes papság kérdése fontos téma az ökumenikus párbeszédben. Sok konzultáció foglalkozik azzal, miként lehet közelebb hozni a szolgálati papság és a laikusok szerepének felfogását a különböző hagyományok között. Néhány konkrét vita:

• Nők ordinációja: Számos protestáns felekezet ordainál nőt is; a római katolikus egyház hivatalos tanítása (pl. Ordinatio Sacerdotalis) azonban a férfiak kizárólagosságát tartja fenn, és ez továbbra is intenzív viták tárgya.
• Papi rend és hatáskörök: Mennyiben adja át az ordinált pap a hatalmat a közösségnek? Hogyan lehet nagyobb laikus részvételt biztosítani a döntéshozatalban és a liturgikus szolgálatokban?
• Szentségek elismerése: Egyházak közötti különbségek a szentségek érvényességében és elismerésében (pl. egyes protestáns úrvacsorák vagy keresztségek) ökumenikus feszültségekhez vezetnek.

Összefoglalás

Az egyetemes papság gondolata hangsúlyozza, hogy a megkereszteltek közössége mind lelki szolgálatot nyújt és közvetlenül kapcsolatban áll Istennel. Ugyanakkor sok hagyomány különbséget tesz a közönséges papság és a szentségi-szolgálati (ministeriális) papság között. Ezek a megkülönböztetések a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása, a képzés és a felelősség kérdéseiben nyilvánulnak meg, és a nők ordinációja, a házasság kérdése és az ökumenikus párbeszéd terén ma is komoly vitákat okoznak. A gyakorlatban sok egyház igyekszik egyensúlyt teremteni: elismeri a laikusok aktív részvételét, miközben fenntartja az ordinált szolgálat sajátos feladatát.

Kérdések és válaszok

K: Ki lehet pap a protestantizmusban?

K: Milyen kifejezést használnak a protestantizmusban a fel nem szentelt papokra?

K: Ki lehet pap a római katolicizmusban?

K: Milyen képzésben kell részesülniük a római katolikus papoknak?

K: Mikor adta ki VI. Pál pápa a Lumen gentium pápai bullát?

K: Mit állapított meg VI. Pál pápa a Lumen gentiumban?

Keresés betűvel