A Beagle 2 nem marsjáró, hanem egy brit tervezésű leszállóegység (lander) volt, amelyet az Európai Űrügynökség 2003-as Mars Express küldetése vitt a Mars közelébe. Tudományos célja elsősorban asztrobiológiai volt: a Mars sekély felszínén és felszíni talajában korábbi élet jeleit és az azt jelző kémiai nyomokat kereste.

A Beagle 2-t brit kutatók és mérnökök tervezték, a projekt vezetője Colin Pillinger professzor volt a Nyílt Egyetemről. A tervezés során fontos szempont volt a kisméretű, könnyű és alacsony költségvetésű kialakítás: a leszállóegység viszonylag kis tömegű volt, napelemtáblákkal és a felszíni mintavételt végző műszerekkel felszerelve.

Küldetés menete és elvesztése

A Beagle 2 leválasztása a hordozóegységről 2003. december 19-én történt: ekkor különült el a Mars Express irányelveinek megfelelően, hogy a leszállás időpontjára a megfelelő leszállási pályán és konfigurációban legyen. A leszállást 2003. december 25-ére tervezték. A tervezett leszállást követően azonban nem érkezett jel a földre, és a további kísérletek a kapcsolatfelvételre sikertelenek maradtak. Az ESA 2004 februárjában hivatalosan elveszettnek nyilvánította a küldetést.

A kapcsolati kiesés több lehetséges okra vezethető vissza: a leszállás közbeni műszaki hiba, az ejtőernyő vagy egyéb leszállási rendszer hibája, illetve a leszállóegység kinyíló elemeinek (például napelemtáblák) nem megfelelő működése mind okozhatta a kommunikációs antennák elzáródását vagy a műszerfunkciók kiesését.

Felfedezés 2015-ben

A Beagle 2 sorsa több mint egy évtizedig rejtély maradt, majd 2015 januárjában a NASA Mars Reconnaissance Orbiter fedélzeti HiRISE kamerája által készített nagyfelbontású felvételek azonosították a Mars felszínén a leszállóegység maradványait. A képeken a Beagle 2 testének és napelemtábláinak alakjai voltak felismerhetők.

A képelemzések arra utaltak, hogy a leszállóegység nem pusztult el teljesen: a test többé-kevésbé épségben látszott, ugyanakkor a napelemtáblák közül várhatóan csak kettő nyílt ki teljesen. Ez a részleges kinyílás valószínűleg fizikailag eltakarta vagy blokkolta a leszálló egység kommunikációs antennáját, ezért nem tudott jelet küldeni a Mars Express vagy a Föld felé. Az eredmény azt sugallja, hogy a Beagle 2 sikeres leszállást követően részben működőképes maradhatott, de a kommunikáció hiánya miatt nem tudott kapcsolatot teremteni.

Örökség és jelentőség

A Beagle 2 jelentős mérföldkő volt a brit űrkutatás történetében: ez volt az egyik első olyan brit vezetésű Mars-leszálló küldetés, amely komoly nemzetközi figyelmet kapott. A projekt erőteljes közpolitikai és tudományos visszhangot váltott ki Britanniában, és hozzájárult a hazai űripar és tudományos közösség tapasztalatainak gyarapításához.

A leszállóegység nevét a Charles Darwin által ismertté tett HMSBeagle hajóról kapta, utalva a földtudományi és természettudományi felfedezések tradíciójára. A 2015-ös felfedezés sokak számára lezárást jelentett: bár a küldetés nem teljesítette tudományos céljait, a részleges azonosítás segített megérteni, mi történhetett, és emlékeztetett arra, milyen nehézségekkel jár a bolygóközi leszállás.

Rövid idővonal

  • 2003. december 19. — a Beagle 2 leválasztása a Mars Express-ről.
  • 2003. december 25. — a tervezett leszállás napja; a kapcsolat elmaradt.
  • 2004. február — az ESA hivatalosan elveszettnek nyilvánította a küldetést.
  • 2015. január — a NASA HiRISE képei alapján a Beagle 2 maradványainak feltehető azonosítása a Mars felszínén; a vizsgálatok részleges napelemkibontakozást és a kommunikációs antenna elzáródását valószínűsítették.

A Beagle 2 története emlékeztet arra, hogy a Mars-kutatás technikailag kockázatos és nehéz vállalkozás, ugyanakkor minden kudarc és részleges siker új ismereteket ad a jövőbeli küldetésekhez.