Tea Party: az amerikai konzervatív és libertárius politikai mozgalom

Tea Party mozgalom: az amerikai konzervatív és libertárius mozgalom, adócsökkentés, kisebb állam és alkotmány szigorú értelmezése; 2009 óta tüntetések és politikai támogatás.

A Tea Party egy amerikai populista politikai mozgalom, amelyet a legtöbben konzervatív és libertárius eszmékkel azonosítanak. 2009 környékén formálódott, és rövid idő alatt jelentős hatást gyakorolt az Egyesült Államok belpolitikájára, különösen a 2010-es félidős választások idején.

Mozgalmi célok és főbb politikai álláspontok

A Tea Party mozgalom alapvető törekvései és követelései röviden:

• Kevesebb állami kiadás és kisebb kormányzat, a federalizmus erősítése.
• Adócsökkentés vagy az adóterhek korlátozása; különböző csoportok eltérő mértékben ellenzik az adókat.
• Az államadósság és a szövetségi költségvetési hiány csökkentése, sokan a kiadások nagyarányú csökkentését követelik.
• A Egyesült Államok alkotmányának szigorú értelmezése, az alkotmány eredeti szándékához való ragaszkodás.
• Ellentét az olyan szövetségi intézkedésekkel, mint az Affordable Care Act (az úgynevezett "Obamacare"), és erős hangsúly a szabadságjogokon és a magántulajdon védelmén.

Gyakorlati megnyilvánulásai közé tartoznak a tüntetések, politikai kampányok támogatása és helyi szerveződések létrehozása. A mozgalom tagjai egy része a kiadások és adósságcsökkentés érdekében alkotmány-módosításokat (például kiegyensúlyozott költségvetésről szóló indítványt) is szorgalmazott.

Eredet és név

A "Tea Party" elnevezés a bostoni teadélutánról származik, az 1773-as brit teavám elleni telepes tiltakozás emlékére. A név a kormányzati adóterhek elleni tiltakozás jelképe kívánt lenni. Egyesek szerint a "Tea Party" kifejezés a Taxed Enough Already (már így is eléggé megadóztattak) rövidítéseként is értelmezhető; ez a névhasználat azonban inkább szóvicc, mint történelmi magyarázat.

Szervezet, részek és politikai jelenlét

A mozgalomnak nincs központi, hierarchikus vezetése: laza hálózatként, országos és helyi csoportokból áll. Egyes ismert szervezetek és hálózatok országszerte koordináltak—míg más helyi csoportok teljesen függetlenül működnek és saját programjukat határozzák meg.

A Tea Party-nak vannak képviselői és szövetségesei a szövetségi törvényhozásban: a mozgalomnak frakciói (csoportjai) voltak az Egyesült Államok képviselőházában és szenátusában, és több Tea Party-hoz kötődő politikus jutott hivatalba a 2010-es félidős választásokon. Néhányuk korábban nem töltött be közhivatalt, így a mozgalom új belépőket hozott a politikába.

Jelentősebb szereplők és politikai kapcsolatok

A Tea Party legismertebb országos arcai között többen a republikánus táborból kerültek ki; ilyenek például Sarah Palin, Ron Paul és Michele Bachmann. Bár a mozgalom nem hivatalos politikai párt, sok helyen a Republican jelöltek támogatására összpontosított.

Egy Gallup-felmérés szerint a Tea Partizók közel 80%-a republikánusnak vallotta magát, ami azt jelzi, hogy a mozgalom nagyrészt a republikánus politika radikálisabb vagy populistább szárnyaival fonódott össze. Kommentátorok, köztük a Gallup főszerkesztője, Frank Newport, gyakran azt hangoztatták, hogy a Tea Party sok szempontból a hagyományos republikánus politikák erőteljesebb megfogalmazása volt, nem pedig teljesen új politikai irányzat.

Történelmi hatás és politikai beavatkozások

A mozgalom komoly hatást gyakorolt a 2010-es félidős választásokra, amikor több Tea Party-szimpátiával rendelkező jelölt nyert helyet a Kongresszusban. A későbbi években a mozgalom befolyása mérséklődött, de szerepe jelentős volt olyan politikai eseményeknél is, mint az adósságplafon körüli viták és a 2013-as kormányzati leállás (government shutdown), amikor a kongresszusi alkukban egyes csoportok erős költségcsökkentési feltételeket követeltek.

Finanszírozás, szervezés és viták

Noha a Tea Party-t gyakran emlegetik "alulról szerveződő" mozgalomként, kritikusai és számos elemző az úgynevezett astroturfing (műfű-szerű, látszólag spontán, de szervezett) példájaként is feltüntetik. Egyes országos szervezetek és politikai műhelyek – valamint privát adományozók és konzervatív donorhálózatok – pénzügyi és szervezési támogatást nyújtottak a mozgalom bizonyos csoportjainak. Ez a tény vitákat váltott ki arról, mennyire tekinthető valóban spontaneitáson alapuló népi mozgalomnak a Tea Party.

Kritika és belső ellentétek

A Tea Partyt több irányból érték kritikák:

• Egyesek rasszista vagy kirekesztő nézeteket is felfedeztek a mozgalom egyes elemeiben, vagy aggályukat fejezték ki a bevándorlásról és kisebbségekről alkotott hangok miatt.
• Más kritikusok szerint a politikai retorika gyakran tényeken alapuló gazdasági érveket túlságosan leegyszerűsítve, populista módon jelenített meg.
• A belső ellentétek is jellemzők: a konzervatív és a libertárius irányzatok között (például adópolitika, szabályozás vagy társadalmi ügyek terén) nem mindig volt teljes összhang.
• Bizonyos tagok körében elterjedt volt az az állítás is, hogy Obama elnök nem az Egyesült Államokban született; ez a "birther" mozgalomként ismert összeesküvés-elmélet része volt, annak ellenére, hogy az anyakönyvi kivonat alapján Hawaiin született.

Örökség és jelen

A Tea Party hatása a konzervatív amerikai politikára több szinten tartós maradt: erősítette a kisebb állam és alacsonyabb adók iránti igényt, befolyásolta a republikánus párt belső vitáit és új politikai szereplőket hozott a színtérre. Ugyanakkor a mozgalom szervezeti kohéziója és közvetlen befolyása az idők során csökkent, részben mert egyes célkitűzéseket a főáramú politikai viták beépítettek, másrészt mert a tagok és szervezetek sokfélesége megnehezítette az egységes politikai fellépést.

Összességében a Tea Party megjelenése újraélesztette a „kormánnyal szembeni” lakossági ellenzést az Egyesült Államokban, különösen a költségvetési fegyelem, az adózás és az alkotmány értelmezése körüli vitákban. A mozgalom részben átalakította a republikánus párt politikai prioritásait, miközben számos vitát és kutatást indított el a modern amerikai populista mozgalmak természetéről és finanszírozásáról.

Kérdések és válaszok

Q: Mi az a Tea Party?

K: Mik a Tea Party néhány fő célja?

K: Honnan származik a "Tea Party" elnevezés?

Kérdés: Van-e a Tea Party-nak képviselete a Kongresszusban?

K: Kik azok a híres személyiségek, akik a Tea Partyhoz kötődnek?

K: Van-e központi vezetése ennek a mozgalomnak?

Keresés betűvel