I. Super Bowl (1967): Green Bay Packers 35–10 — az első AFL–NFL döntő
Super Bowl I (1967): Green Bay Packers 35–10 — az első AFL–NFL döntő, történelmi mérkőzés, televíziós áttörés és ritka nézőhiány Los Angelesben.
A Super Bowl I volt az első bajnoki mérkőzés a profi amerikai futballban, amelyet akkoriban hivatalosan még első AFL–NFL világbajnoki mérkőzésnek neveztek. A találkozót 1967. január 15-én rendezték a Los Angeles Memorial Coliseumban a kaliforniai Los Angelesben. A National Football League (NFL) bajnoka, a Green Bay Packers 35–10-re győzött az American Football League (AFL) bajnoka, a Kansas City Chiefs ellen.
Háttér és út a döntőig
A mérkőzés a két liga – az NFL és az AFL – közötti versengés lezárásának és a későbbi egyesülés (merger) előfutárának számított. Az NFL-ből a Vince Lombardi vezette Green Bay Packers kvalifikálódott, miután a 1966-os NFL-döntőben legyőzte a Dallas Cowboyst. Az AFL-részről Hank Stram irányításával a Kansas City Chiefs jutott a mérkőzésre, miután megnyerte az AFL-bajnokságot.
A mérkőzés összefoglalója
A találkozón a Packers fölénye végig érezhető volt: a csapat hatékony támadójátékot mutatott, és szilárd védekezéssel korlátozta a Chiefs pontszerzési lehetőségeit. A Packers irányítója, Bart Starr kiemelkedő teljesítményt nyújtott, ezért a mérkőzés legértékesebb játékosának (MVP) választották. A végeredmény 35–10 a Packers javára, ami tükrözte az NFL-csapat dominanciáját ezen az estén.
Egyéb érdekességek és következmények
- Ritka nézőszám: ez volt az egyetlen Super Bowl, amely nem telt házas. A Coliseum hivatalos befogadóképessége körülbelül 94 000 volt; mintegy 33 000 jegy maradt eladatlanul, így a hivatalos nézőszám 61 946 körül alakult.
- Elnevezés: a meccset akkoriban még nem „Super Bowl”-nak hívták hivatalosan: a későbbiekben retroaktívan I. Super Bowlként tartják számon.
- Utóhatás: a mérkőzés erősítette azt a benyomást, hogy az NFL az AFL-nél erősebb liga volt, ugyanakkor elősegítette a két liga közötti együttműködés és végül a hivatalos egyesülés útját. A Green Bay Packers a később következő szezonban is erős szereplést mutatott: Lombardi irányítása alatt a csapat megőrizte elit státuszát, és a Super Bowl II-t is megnyerte.
Közvetítés és média
A mérkőzést egyszerre két országos televíziós csatorna közvetítette: az NBC és a CBS. Ez az egyetlen Super Bowl, amelyet két külön hálózat sugárzott; mindegyik csatorna saját kommentátorcsapattal dolgozott. A CBS-en Ray Scott, Jack Whitaker és Frank Gifford volt a kommentátorközreműködők sora, míg az NBC-n Curt Gowdy és Paul Christman közvetített.
A mérkőzés történelmi jelentőségű volt: nemcsak mint az első AFL–NFL világbajnoki összecsapás, hanem mint az amerikai sporttörténelem egy új korszakának nyitánya, amely végül a modern Super Bowl-lá fejlődött, és a profi amerikaifutball kultúrájának központi eseményévé vált.
Kansas City Chiefs
A Chiefs 11-2-1-es rendes játékidőt követően lépett pályára. Az AFL bajnoki mérkőzésen 31-7-re verték a Buffalo Billst.
A Kansas City támadóegysége vezette az AFL-t a szerzett pontok (448) és az összes futott yard (2274) tekintetében. Futóik triója, Mike Garrett (801 yard), Bert Coan (521 yard) és Curtis McClinton (540 yard) mind az AFL tíz legjobb futója közé tartoztak. Az irányító Len Dawson volt az AFL legjobb passzolója. 284 passzából 159-et (56 százalék) teljesített, ami 2527 yardot és 26 touchdownt jelentett. Otis Taylor elkapó 58 elkapásból 1,297 yardot és 8 touchdownt ért el. Chris Burford elkapó 58 elkapást tett hozzá 758 yardért és 8 touchdownért.
A Chiefsnek is erős volt a védelme. Az All-AFL játékosok közül Jerry Mays és Buck Buchanan szerepelt a soraikban. Bobby Bell linebacker nagyszerű volt a futások megállításában és a passzok fedezésében. Védelmük legerősebb része a secondary volt, amelyet az All-AFL-es safetyk, Johnny Robinson és Bobby Hunt vezettek, akik egyenként 10 interceptiont jegyeztek, valamint a defensive back Fred Williamson, aki 4 interceptiont jegyzett. A vezetőedzőjük Hank Stram volt.
Green Bay Packers
A Packers egy NFL-dinasztia volt. Megfordították azt a csapatot, amely nyolc évvel korábban még vesztes volt. A csapat 1958-ban az NFL legrosszabb 1-10-1-es mérlegét produkálta. Aztán 1959 januárjában a legendás vezetőedzőt, Vince Lombardit szerződtették. Lombardi győztes csapatot akart építeni. A holtszezonban leszerződtette Fred "Fuzzy" Thurstont. Lombardi egy nagy cserét is kötött a Cleveland Browns-szal, amely három játékost hozott a csapathoz. Ezek a játékosok a védelem fontos részévé váltak: Henry Jordan, Willie Davis és Bill Quinlan, a linemakerek.
Lombardi kemény munkája kifizetődött. A Packers 1959-ben 7-5-re javított az alapszakaszban. A következő évben meglepték a ligát azzal, hogy egészen az 1960-as NFL-bajnoki mérkőzésig jutottak. A Packers 17-13-as vereséget szenvedett a Philadelphia Eagles ellen. De megmutatták, hogy többé már nem vesztesek. A Green Bay 1961-ben, 1962-ben, 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben is NFL-bajnokságot nyert.
A Packers irányítója, Bart Starr volt az NFL 1966-os legjobb irányítója. Elnyerte az NFL legértékesebb játékosának járó díjat, mivel 251 passzából 156-ot (62,2 százalék) teljesített, 2257 yardot, 14 touchdownt és mindössze 3 interceptiont szerzett. Legjobb célpontjai Boyd Dowler és Carroll Dale elkapók voltak. Ők együtt 63 elkapást és 1336 yardot értek el. A hátvéd Jim Taylor volt a csapat legjobb futója 705 yarddal, és 41 passzt is elkapott 331 yardért. A Packers támadósorának is nagy szerepe volt a csapat sikerében. Őket Jerry Kramer és Thurston, valamint Forrest Gregg All-Pro guardok vezették.
Szertartások és szórakozás
Az első Super Bowl félidei műsorában Al Hirt amerikai trombitás, valamint az Arizonai Egyetem és a Grambling State University menetzenekarai léptek fel.
A mérkőzés utáni trófeaátadó ceremóniát Pat Summerall, a CBS és George Ratterman, az NBC műsorvezetője vezette. Summerallnak és Rattermannek egyetlen mikrofont kellett megosztania.
Keres