Sztrichnin
A sztrichnin egy mérgező anyag, amelyet a természetben a Strychnos nux-vomica növény termel. A sztrichnin egy másik méreggel, a brucinnal együtt megtalálható e növény leveleiben és magvaiban. Ezek meglehetősen szélsőséges példái annak, ahogyan egyes növények védekeznek a növényevők ellen. Az anyagokat a 19. század elején fedezték fel, de körülbelül 150 évbe telt, mire Robert Robinson kidolgozta a szerkezetüket.
Tisztítva a sztrichnin egy nagyon mérgező színtelen kristályos alkaloid. Nagyon mérgező, az LD50 körülbelül 10 mg. A sztrichnin alkoholban és kloroformban oldódik, de vízben nem.
A sztrichninnek ma már kevés felhasználási területe van. A koffeinhez hasonlóan stimulánsként hathat, és szerepel a sportban doppingvizsgálat alá vont anyagok listáján. Rovarirtóként használták, kis gerincesek, például madarak és rágcsálók elpusztítására.
Mérgezés
A sztrichnin izomgörcsöket okoz. Fulladás vagy kimerültség miatt halálhoz vezet. Leggyakoribb forrása a Strychnos nux vomica fa magjából származik. A sztrichnin az egyik legcsípősebb ismert anyag. Íze már 1 ppm-es koncentrációban is kimutatható.
30 és 120 mg között egy felnőtt ember halálát okozhatja. A sztrichnin gyorsan felszívódik a nyálkahártyán keresztül. Ha a bőr alá vagy intravénásan adják be, 15 mg-os mennyiség is elegendő lehet egy felnőtt ember megöléséhez. A benzodiazepineket (például a diazepámot) alapesetben sürgősségi kezelésre használják.
A fikciós krimikben szereplő illusztrációkkal ellentétben a sztrichnin nem nagyon alkalmas arra, hogy megöljön valakit (ha szájon át adják be). Ennek oka, hogy még 1:130.000 arányban hígítva is meg lehet ízlelni. Ennek ellenére néhány gyilkosság történt sztrichninnel. Thomas Neill Cream, egy sorozatgyilkos használta néhány áldozatán.
Mivel a sztrichnin nagyon mérgező és görcsöket okozhatott, a sztrichnin gyógyászati felhasználását végül felhagytak vele, amint biztonságosabb alternatívák váltak elérhetővé.
