Tollund-ember: Kr. e. 4. századi mocsári múmia, vizsgálatok és jelentőség

Tollund-ember a neve annak a múmiának, amelyet az 1950-es években találtak Dániában. A férfi a Kr. e. 4. században, az úgynevezett római kor előtti vaskorban élt. A fej és az arc olyan jól megőrződött, hogy a felfedezés idején összetévesztették egy friss gyilkosság áldozatával. Tizenkét évvel a Tollund-ember felfedezése előtt ugyanebben a mocsárban egy másik mocsári holttestet, az Elling-asszonyt fedezték fel.

Felfedezés és körülmények

A Tollund-embert tőzeglápban találták meg — a test alatt vékony moharéteg volt, mely a dán tőzeglápok jellegzetes rétegződéséhez tartozik. A tőzeglápokban található Sphagnum mohák savas, oxigénszegény környezete és a felszín alatti állandó nedvesség lassítja a bomlást, így a bőr és más lágyszövetek kivételesen jól megőrződtek.

Kormeghatározás és konzerválás

A test kormeghatározásához C14-es radiokarbonos kormeghatározást végeztek: ez azt mutatta, hogy körülbelül i. e. 375–210 körül halt meg. A tőzegben lévő sav, valamint a felszín alatti oxigénhiány konzerválta a test finom lágy szöveteit.

A mocsártestek kiszáradnak és gyorsan bomlanak, amikor kiveszik őket a lápból. Az arckifejezés és a fej általános állapota miatt úgy döntöttek, hogy a testet ki kell tenni. Abban az időben a fejet polietilén-glikollal konzerválták - ez volt az akkor rendelkezésre álló anyag. Ez a módszer azonban nem volt ideális: a test részben kiszáradt és részben elkorhadt. Ma a fejet a test másolatához rögzítik, a valós testet pedig korszerűbb konzerválási körülmények között őrzik.

Testi jellemzők és állapot

A vizsgálatok és a röntgenfelvételek azt mutatták, hogy a férfi feje sértetlen, szíve, tüdeje és mája pedig jól megmaradt. A Silkeborg Múzeum becslése szerint a férfi halálakor körülbelül 40 éves lehetett, és körülbelül 1,61 méter magas. Ez azt jelenti, hogy még a korhoz képest is viszonylag alacsony volt. Valószínű, hogy a teste a mocsárban zsugorodott össze.

A két lábfej és a jobb hüvelykujj is jó állapotban volt, amikor a holttestet az 1950-es években megtalálták. Emiatt formaldehidben tartották őket, hogy később elemezhessék őket. 1976-ban a dán rendőrség ujjlenyomat-elemzést végzett, így Tollund Man hüvelykujjlenyomata az egyik legrégebbi ujjlenyomat, amelyet valaha is rögzítettek.

Forenzikus vizsgálatok és a halál módja

Az 1950-ben készült első boncolási jegyzőkönyvben az orvosok arra a következtetésre jutottak, hogy Tollund Man inkább akasztás, mint fojtogatás következtében halt meg. A kötél látható nyomokat hagyott a bőrön az álla alatt és a nyakán. A nyak hátsó részén azonban nem volt nyom, ahol a hurok csomója helyezkedett volna el. A 2002-es újbóli vizsgálatot követően a törvényszéki tudósok további bizonyítékokat találtak, amelyek alátámasztották ezeket a megállapításokat. Bár a nyakcsigolyák sértetlenek voltak (mint gyakran az akasztás áldozatainál), a röntgenfelvétel kimutatta, hogy a nyelv kitágult — ami az akasztás általi halálra utal.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a mocsártestek kontextusa miatt sok kutató szerint nem zárható ki, hogy a férfit vallási vagy rituális szertartás keretében ölték meg. Az akasztás lehetett büntetés, rituális áldozat vagy egyéb eljárás is: a bizonyítékok több értelmezést is lehetővé tesznek.

Étrend és utolsó órák

Megvizsgálták a gyomrot és a beleket, és teszteket végeztek a tartalmukon. A tudósok felfedezték, hogy a férfi utolsó étkezése egyfajta kása volt, amelyet termesztett és vadon termő zöldségekből és magvakból készítettek: árpa, lenmag, örömarany (Camelina sativa), csomófű, sásfű és kamilla.

A férfi emésztőrendszerében nem volt nyoma húsnak, és az emésztés állapotából kitűnt, hogy a férfi 12–24 órával az utolsó étkezés után halt meg. Más szóval, halála előtt akár egy napig sem ehetett. Bár a hasonló zöldséglevesek nem voltak szokatlanok a korabeli emberek számára, két érdekes dolgot figyeltek meg:

• A leves sokféle vadon termő és termesztett magot tartalmazott. Mivel ezek a magvak nem voltak könnyen hozzáférhetőek, valószínű, hogy néhányat közülük szándékosan gyűjtöttek egy különleges alkalomra.
• A levest csak a forrás közelében található magvakból készítették, ahol megtalálták.

Tudományos és kulturális jelentőség

A Tollund-ember és más mocsári holttestek — például a Grauballe-ember vagy az Elling-asszony — felbecsülhetetlen forrást jelentenek a korai vaskor társadalmi, gazdasági és vallási viszonyainak megértéséhez. Az ilyen maradványok lehetővé teszik a kutatók számára, hogy közvetlen bizonyítékot nyerjenek emberi testek állapotáról, táplálkozásról, megbetegedésekről és a halál körülményeiről, amelyeket a csontvázleletekből önmagukban nem lehet rekonstruálni.

Emellett a Tollund-ember a köznyelv és a művészet érdeklődését is felkeltette: képei és rekonstruált fejei széles körben ismertek, és számos kiállítás, könyv és film tárgya volt. A mocsártestek körüli viták — például a lehetséges rituális gyilkosságok értelmezése — továbbra is élénk szakmai és közéleti vitákat táplálnak.

Kiállítás és megőrzés

A Tollund-embert a Silkeborg Múzeumban állították ki. A látogatók ma a fej rekonstrukcióját láthatják, míg az eredeti testet és a konzervált részeket múzeumi gyűjteményben őrzik, a korszerűbb konzerválási és kutatási módszerek alkalmazásával. A kiállításokon külön hangsúlyt kap a tőzeglápok szerepe a testek megőrződésében, valamint a forenzikus és régészeti vizsgálatok módszerei.

Összegzés

A Tollund-ember rendkívüli példája annak, hogy a természetes körülmények miként képesek megőrizni az emberi testet évszázadokon át. Részletes vizsgálatai forrásértékű információt adnak a korai vaskori életmódra, táplálkozásra és társadalmi gyakorlatokra vonatkozóan, miközben a halálának körülményei továbbra is nyitott kérdéseket hagynak a tudomány számára.

Kérdések és válaszok

K: Mi a neve a Dániában talált múmiának?

K: Mikor élt a Tollund ember?

K: Hogyan őrizték meg Tollund Man testét?

K: Hány éves volt Tollund ember, amikor meghalt?

K: Milyen magas volt a Tollund-ember?

K: Milyen bizonyítékok utalnak arra, hogy nem fojtogatás, hanem akasztás következtében halt meg?

K: Mit fedeztek fel a tudósok a Tollund-ember utolsó étkezéséről?

Keresés betűvel