Stanley Steamer — az amerikai gőzautók története
Fedezd fel a Stanley Steamer legendáját: az amerikai gőzautók története 1898–1924, ritka gyűjtemények, technikai csoda és nosztalgikus örökség.
A Stanley Motor Carriage Company gőzgépes autók amerikai gyártója volt. A vállalatot 1898-ban alapították és 1901-ben jegyezték be. A cég által gyártott kocsikat Stanley Steamereknek nevezték. Ezeket 1896-tól 1924-ig gyártották. Az 1900-as évek elején a gőzzel mozdonyokat, gőzhajókat, sőt még varrógépeket is hajtottak. Természetesnek tűnt, hogy a gőz autók meghajtására is alkalmas. A 20. század elején gyártott gőzüzemű autók közül a Stanley Steamer volt a legismertebb és legnépszerűbb. Ma a Stanley Steamerek ritka autók, és a múzeumokon és néhány autógyűjteményen kívül nehéz megtalálni őket.
Megalapítás és fejlesztés
A Stanley Motor Carriage Company-t a Stanley testvérek, Freelan O. Stanley és Francis E. Stanley alapították. A testvérek eredetileg fényképészeti üzletből váltak ismertté, majd a századfordulón az autózás felé fordultak. A cég korai éveiben számos kísérleti megoldást próbáltak ki a gőzgépek és a kazánok terén, hogy gyorsabban és megbízhatóbban állíthassanak elő működő gőzt a meghajtáshoz.
Működési elv — mitől volt más egy Stanley?
A Stanley Steamerek jellemzően kazánnal működtek: a tüzelőanyag (általában kerozin, később néha benzin vagy fa/szén) elégett, és a termelt hő vizet gőzzé alakított, ami a hengerekbe juttatva forgatta a hajtást. A Stanley-k közül több típusnál a flash (monotube) kazán megoldást alkalmazták, amely gyorsabban tudott gőzt előállítani, így csökkent a bemelegedési idő. Sok modell egyszerű hajtáslánccal, sebességváltó nélkül rendelkezett, mert a gőz nagy nyomatékot adott már alacsony fordulaton is.
Előnyök és hátrányok
- Előnyök: csendes és sima járás, nagy nyomaték rögtön az elindulásnál, jó hegyi teljesítmény, egyes példányok kimagasló sebességre képesek voltak.
- Hátrányok: a gőzkazán üzemeltetése több figyelmet és karbantartást igényelt, vízutánpótlás szükségessége (tartályok korlátozott hatótávolsága), a ki- és beindítás bonyolultabb vagy időigényes lehetett a belső égésű motorhoz képest, valamint a tűz és gőzkezelés külön kockázatot jelentett.
Teljesítmény és híres rekord
A Stanley-k közé tartoznak a kor egyik leggyorsabb autói: 1906-ban a híres Stanley Rocket néven ismert vadonatúj versenykocsi, amelyet Fred Marriott vezetett, sebességi rekordot döntött Ormond Beach-en. A gép elérte a 127,659 mérföld/óra (kb. 205,4 km/h) sebességet, és ezzel akkoriban a szárazföldi sebességrekordot jelentette.
Hanyatlás és bezárás
A gőzautók népszerűsége a 1910-es-1920-as években fokozatosan csökkent. Ennek fő okai közé tartozott a belső égésű motorok gyors fejlődése (megbízhatóság, könnyebb kezelhetőség), az elektromos önindító megjelenése, valamint a tömeggyártásba vitt olcsóbb személyautók — különösen a Ford Model T —, amelyek árban és használhatóságban versenyképesek voltak. A Stanley Motor Carriage Company végül 1924-ben beszüntette a gyártást; a márkát és a gépeket azóta csak muzeális és gyűjtői célokra őrzik.
Örökség, gyűjtés és megőrzés
Ma a Stanley Steamerek értékes gyűjtői darabok. Múzeumokban és magángyűjteményekben találkozhatunk restaurált példányokkal, és időnként veteránautós találkozókon is előkerülnek működőképes darabok. A restaurálás nehézsége a speciális kazánok és alkatrészek beszerzése, valamint a gőzrendszer biztonságos helyreállítása miatt nagyobb szakértelmet igényel, mint egy átlagos belső égésű motoré.
Összességében a Stanley Steamer a gépjárműtörténet egyik fontos fejezete: jól mutatja, hogy a járműipar kezdeti időszakában több meghajtási elv versengett egymással, és hogy a technológiai előnyök mellett a gyártási költségek, kényelmi szempontok és a hatékonyság döntötték el végül, mely megoldások maradnak meghatározóak.
Egy 1912-es Stanley gőzös
Korai történelem
Az ikrek Francis E. Stanley és Freelan O. Stanley voltak a Stanley Steamer autó feltalálói. Freelan tanár és középiskolai igazgató volt. Francis szintén tanár volt, de 1874-ben otthagyta a tanítást, hogy fényképész lehessen. 1885-ben mindketten otthagyták a munkájukat, és egy fényképészeti lemezeket fotósok számára gyártó céget alapítottak. négy évvel később eladták az üzletüket, amikor a massachusettsi Watertownba költöztek. Újabb fotólemezüzletet indítottak, de 1904-ben eladták az Eastman Kodaknak. A testvérek érdeklődni kezdtek az autók gyártása iránt, és ezzel akartak teljes munkaidőben foglalkozni.
Gőzkocsik építése
Ebben az időben sok feltaláló dolgozott az autók gyártásán. A Stanley testvérek hobbiból építették első két autójukat. 1898-ban elhozták autóikat az első amerikai autókiállításra, amelyet Bostonban rendeztek. Az Egyesült Államokból és Európából származó autók voltak kiállítva. Volt egy szabadtéri verseny is. Stanley Steamereik gyorsabbak voltak, és sokkal jobban tudtak hegyet mászni, mint más autók. Egyetlen benzinmotoros autó sem tudta megmászni a 15%-os emelkedőt. Egy Whitney gőzautó majdnem megmászta a 20%-os emelkedőt. A Stanley gőzös könnyedén megmászta a 30%-os emelkedőt.
A cégük Eastman Kodaknak történő eladásából származó pénzből gőzautók gyártásába kezdtek. 1899-ben több mint 200 autót gyártottak és adtak el, többet, mint bármely más amerikai gyártó. 1899-ben Freelan és felesége, Flora az egyik ilyen autóval felment a New Hampshire-i Mount Washington csúcsára, az Egyesült Államok északkeleti részének legmagasabb hegycsúcsára. A feljutás több mint két órát vett igénybe, és azért volt figyelemre méltó, mert ez volt az első alkalom, hogy egy autó megmászta a 7,6 mérföld (12,2 km) hosszú Mount Washington Carriage Roadot; a leereszkedést a motor alacsony sebességbe kapcsolásával és az autó fékezésével oldották meg. Az ikrek később eladták ennek a korai konstrukciónak a jogait a Locomobile-nak, és 1902-ben megalapították a Stanley Motor Carriage Company-t.
A Stanley több más autógyárnak is licencbe adta terveit. A White Motor Company volt az egyik, amely a Stanley terveit használta, és 1912-ig folytatta a gőzautók gyártását. A Stanley volt az utolsó gőzüzemű gépkocsikat gyártó vállalat. Ahogy a belsőégésű motorok tervei fejlődtek, a gőz- és villanyautók sokat veszítettek népszerűségükből. Az eladott autók száma 1918-ra évi 600 alá csökkent. Ebben az évben a Stanley testvérek eladták a vállalatot Prescott Warrennek, egy chicagói üzletembernek. Francis Stanley még ugyanabban az évben (1918) meghalt egy autóbalesetben. Testvére, Freelan szállodát nyitott Coloradóban The Stanley Hotel néven. Ő 91 évet élt. Stanley gőzhajókat 1924-ig gyártottak.
1899-ben F. O. Stanley és felesége egy Stanley gőzösön felmentek a Mount Washington csúcsára.
Tervezés és működés
A korai Stanley autók karosszériája fából készült. A karosszériát laprugókkal rögzítették az acélvázhoz. A későbbi karosszériák alumíniumból készültek. A dob alakú kazánt kerozinégő fűtötte. A kazán tárolta a gőzt. A mozdonyvezető egy gázkarral szabályozta a motorba jutó gőzt. Nem volt szükség sebességváltóra. A Stanley reggeli beindítása mindenkit felébresztett, aki a közelben lakott. A hangja olyan volt, mint egy gőzmozdonyé, sziszegve és zúgva. Nagyon nehéz volt ellopni egy Stanley gőzöst. Húsz percbe telt, mire elég gőzt gyűjtött, hogy elindulhasson. Ha már elindult, úgy tűnt, korlátlan ereje van. Egy korai Stanley Steamer 75 mérföld/órás sebességre volt képes. 1906-ban egy Stanley Steamer megdöntötte a szárazföldi sebességrekordot 127 mérföld/órás sebességgel Floridában. A Stanley Steamer üzemeltetéséhez a vezetőnek számos műszert kellett figyelnie. Tizenhárom fogantyút, szivattyút és szelepet kellett beállítani. A súlya miatt csak kis mennyiségű vizet szállítottak. A kocsi csak körülbelül 40 mérföldet tudott megtenni, mielőtt vizet kellett volna pótolni. A petróleumégetőről köztudott volt, hogy tüzet okoz. A könnyebben kezelhető benzinüzemű belsőégésű motor miatt a gőzautó elavulttá vált.
6 lóerős Stanley gőzautó motor
Kapcsolódó oldalak
- Gőzkocsi
- Gőzgép
- Ford T-modell
- Ló nélküli kocsi
Keres