Stanley Steamer — az amerikai gőzautók története

Az ikrek Francis E. Stanley és Freelan O. Stanley voltak a Stanley Steamer autó feltalálói. Freelan tanár és középiskolai igazgató volt. Francis szintén tanár volt, de 1874-ben otthagyta a tanítást, hogy fényképész lehessen. 1885-ben mindketten otthagyták a munkájukat, és egy fényképészeti lemezeket fotósok számára gyártó céget alapítottak. négy évvel később eladták az üzletüket, amikor a massachusettsi Watertownba költöztek. Újabb fotólemezüzletet indítottak, de 1904-ben eladták az Eastman Kodaknak. A testvérek érdeklődni kezdtek az autók gyártása iránt, és ezzel akartak teljes munkaidőben foglalkozni.

Ebben az időben sok feltaláló dolgozott az autók gyártásán. A Stanley testvérek hobbiból építették első két autójukat. 1898-ban elhozták autóikat az első amerikai autókiállításra, amelyet Bostonban rendeztek. Az Egyesült Államokból és Európából származó autók voltak kiállítva. Volt egy szabadtéri verseny is. Stanley Steamereik gyorsabbak voltak, és sokkal jobban tudtak hegyet mászni, mint más autók. Egyetlen benzinmotoros autó sem tudta megmászni a 15%-os emelkedőt. Egy Whitney gőzautó majdnem megmászta a 20%-os emelkedőt. A Stanley gőzös könnyedén megmászta a 30%-os emelkedőt.

A cégük Eastman Kodaknak történő eladásából származó pénzből gőzautók gyártásába kezdtek. 1899-ben több mint 200 autót gyártottak és adtak el, többet, mint bármely más amerikai gyártó. 1899-ben Freelan és felesége, Flora az egyik ilyen autóval felment a New Hampshire-i Mount Washington csúcsára, az Egyesült Államok északkeleti részének legmagasabb hegycsúcsára. A feljutás több mint két órát vett igénybe, és azért volt figyelemre méltó, mert ez volt az első alkalom, hogy egy autó megmászta a 7,6 mérföld (12,2 km) hosszú Mount Washington Carriage Roadot; a leereszkedést a motor alacsony sebességbe kapcsolásával és az autó fékezésével oldották meg. Az ikrek később eladták ennek a korai konstrukciónak a jogait a Locomobile-nak, és 1902-ben megalapították a Stanley Motor Carriage Company-t.

A Stanley több más autógyárnak is licencbe adta terveit. A White Motor Company volt az egyik, amely a Stanley terveit használta, és 1912-ig folytatta a gőzautók gyártását. A Stanley volt az utolsó gőzüzemű gépkocsikat gyártó vállalat. Ahogy a belsőégésű motorok tervei fejlődtek, a gőz- és villanyautók sokat veszítettek népszerűségükből. Az eladott autók száma 1918-ra évi 600 alá csökkent. Ebben az évben a Stanley testvérek eladták a vállalatot Prescott Warrennek, egy chicagói üzletembernek. Francis Stanley még ugyanabban az évben (1918) meghalt egy autóbalesetben. Testvére, Freelan szállodát nyitott Coloradóban The Stanley Hotel néven. Ő 91 évet élt. Stanley gőzhajókat 1924-ig gyártottak.

A korai Stanley autók karosszériája fából készült. A karosszériát laprugókkal rögzítették az acélvázhoz. A későbbi karosszériák alumíniumból készültek. A dob alakú kazánt kerozinégő fűtötte. A kazán tárolta a gőzt. A mozdonyvezető egy gázkarral szabályozta a motorba jutó gőzt. Nem volt szükség sebességváltóra. A Stanley reggeli beindítása mindenkit felébresztett, aki a közelben lakott. A hangja olyan volt, mint egy gőzmozdonyé, sziszegve és zúgva. Nagyon nehéz volt ellopni egy Stanley gőzöst. Húsz percbe telt, mire elég gőzt gyűjtött, hogy elindulhasson. Ha már elindult, úgy tűnt, korlátlan ereje van. Egy korai Stanley Steamer 75 mérföld/órás sebességre volt képes. 1906-ban egy Stanley Steamer megdöntötte a szárazföldi sebességrekordot 127 mérföld/órás sebességgel Floridában. A Stanley Steamer üzemeltetéséhez a vezetőnek számos műszert kellett figyelnie. Tizenhárom fogantyút, szivattyút és szelepet kellett beállítani. A súlya miatt csak kis mennyiségű vizet szállítottak. A kocsi csak körülbelül 40 mérföldet tudott megtenni, mielőtt vizet kellett volna pótolni. A petróleumégetőről köztudott volt, hogy tüzet okoz. A könnyebben kezelhető benzinüzemű belsőégésű motor miatt a gőzautó elavulttá vált.

• Gőzkocsi
• Gőzgép
• Ford T-modell
• Ló nélküli kocsi