Sztalagmit: jelentés, kialakulás és különbség a cseppkővel

Ismerd meg a sztalagmit jelentését, kialakulását és a cseppkőtől való különbséget — érthető magyarázatok, példák és barlangi látogatási tippek.

A sztalagmitok egy gombafajtára is utalhatnak.

A sztalagmit (más néven padlói cseppkő) a barlangok padlójáról felfelé növő, mészkőből vagy más karbonátból álló képződmény. Akkor jön létre, amikor a mennyezetről csöpögő vizes oldatok a padlón cseppenként lerakják az oldott ásványokat, és az így keletkező rétegek fokozatosan felépítik az oszlopot.

Kialakulás

A folyamat lényege röviden: a barlang mennyezetén átszivárgó víz a talajban és a kőzetben oldott formában viszi magával az ásványokat. Amikor a csepp a levegőbe kerül és gázok távoznak belőle (például a CO2 eltávozik), az oldott anyagok — jellemzően kalcium-karbonát — kicsapódnak és lerakódnak. Így a mennyezetről leeső cseppek ismétlődő lerakódásai a padlón növekvő sztalagmitot hoznak létre. A folyamat során fontos szerepet játszik a víz kémiai összetétele, a hőmérséklet és a széndioxid-parciális nyomás.

Megkülönböztetés: melyik lóg, melyik nő fel?

A barlangi cseppkők között két alapvető típus a legismertebb:

• Stalaktit — a mennyezetről lógó képződmény (a barlang mennyezetén lévő megfelelő képződményt cseppkőnek nevezik).
• Sztalagmit — a padlóról felfelé növekvő képződmény.

Hasznos emlékeztetők (mnemonikák):

• A StalaCtite-nak van egy "c" betűje a "ceiling" (mennyezet) számára.
• A StalaGmite egy "g"-t tartalmaz a "ground" (föld) szóra.
• A T a StalacTite-ban a mennyezetről lógó, míg az M a StalagMite-ban a padlóról emelkedő alakzatra hasonlít.

Egyszerű magyar megjegyzés: a stalaktit lóg a tetőről, a sztalagmit a talajból nő fel — ha a két alakzat összeér, oszlopot (kolonnát) képeznek.

Növekedés, időskála és befolyásoló tényezők

A cseppkövek növekedése nagyon lassú; tipikusan milliméterekben mérhető évente, gyakran töredékmillimétertől néhány milliméterig terjedő értékekkel. Más szóval, a formák kialakulása és jelentős növekedése több száz-néhány ezer évig is eltarthat. A növekedési sebességet befolyásolja a víz mennyisége és összetétele, a csepegés gyakorisága, a barlang belső éghajlata és a CO2-szint.

Miért ne érintsük a cseppköveket?

Gyakran kérik a barlanglátogatóktól, hogy ne érintsék a cseppköveket. Ennek okai:

• A cseppkövek még növekedhetnek, ezért érintésük tartósan megváltoztathatja a felületüket.
• A bőrünkről származó olajok és szennyeződések megakadályozhatják, hogy az ásványoldatok megtapadjanak, így a képződmény további növekedése lelassulhat vagy megszűnik, és a szín, fényesség is megváltozhat.
• A fizikai sérülés (letörés, megrepedés) visszafordíthatatlan károsodást okoz — ezek helyreállítása rendkívül nehéz vagy lehetetlen.

Cseppkövek mesterséges környezetben

A cseppkövek és hasonló képződmények nemcsak természetes barlangokban, hanem emberi építményekben is kialakulhatnak — például vízvezetékek, alagutak vagy betonból készült mennyezetek és padlók esetén. Az ilyen, emberi környezetben keletkező alakzatok kémiai és fizikai tulajdonságai eltérhetnek a természetes barlangi cseppkövektől; gyakran gyorsabban jönnek létre, mivel a kémiai körülmények (pl. oldott kalcium mennyisége, pH) eltérőek lehetnek. Ezeket a mesterségesen képződött alakzatokat néha külön elnevezéssel is illetik (például "calthemite" angol nyelvű irodalomban).

Összefoglalás — mit érdemes megjegyezni?

• A sztalagmit a barlang padlójáról felfelé növő cseppkő; a stalaktit a mennyezetről lógó.
• A képződmények kialakulása lassú, a vízben oldott kalcium-karbonát kicsapódása révén történik.
• Ne érintsük és ne rongáljuk a cseppköveket: az érintés olajai és a fizikai sérülés visszafordíthatatlan károkat okozhatnak.
• Hasonló képződmények emberi környezetben is megjelenhetnek, gyakran gyorsabban, mint a természetes barlangokban.

Keresés betűvel